DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 9-én ügydöntő népszavazás döntött a vizitdíj és a kórházi napidíj sorsáról, több mint 3 millió állampolgár bölcsessége folytán a vizitdíj és a kórházi napidíj csupán rossz emlék marad. A kormány pedig kicsinyes bosszútól vezérelve 2009. január 1-je helyett április 1-jétől szünteti meg a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, és teszi ezt úgy, hogy kijelenti, a kieső hiányt nincs szándékában pótolni, és a politikai felelősséget pedig az ellenzékre kívánja hárítani, pedig a kialakult helyzetért egyedül önök a felelősek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Mi, ellenzéki képviselők meg sem szavaztuk a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, ha csak rajtunk múlt volna, akkor bevezetésre sem kerül. A konvergenciaprogramról sem egyeztettek velünk, és a konvergenciaprogram folyamatosan kivont forrásokat az egészségügyből.
Tény az is, hogy a kormányzat még a vizitdíj bevezetése előtt, 2007 januárjában jelentős mértékben csökkentette a háziorvosok finanszírozását. A finanszírozás mértéke ezt megelőzően is évek óta folyamatosan csökkent, miközben az egészségügyi kormányzat elvett több, a praxisok működéséhez alapvetően szükséges korábbi kiegészítést, ami hitelfedezetül vagy a műszerek pótlásául szolgált. Az is tény, hogy 2002 óta a praxispénz nem változott, nem követi az inflációt sem, és ez csak halmozódott az évek alatt, több mint 25 százalékos reálértékvesztést jelentett. Önök a vizitdíjjal csak ezt pótolták vissza.
A vizitdíj, bármekkora is legyen az összege, elsősorban a szegény betegeket sújtja. Szeretném felvilágosítani a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ez a 300 forint a legritkább esetben volt 300 forint, mert amennyiben a beteg további kivizsgálásra szorult vagy valamelyik krónikus betegségben szenvedett, ez havonta többször 300 forintot jelentett. A szegénységben élő betegeknek ez megfizethetetlen teher volt, így pont azokat akadályozta az egészségügyi ellátás igénybevételében, akik erre a legjobban rászorultak.
A kormányzat azon megállapítása, hogy a csekély összegűnek tartott vizitdíj csak az indokolatlan igénybevételt szorította vissza, nem állja meg a helyét. Saját szakorvosi gyakorlatomból mondhatom, hogy Békés megyében, egy halmozottan hátrányos kistérség szakrendelőjében dolgozom, ahol a vizitdíj bevezetése óta 20, helyenként 30 százalékkal is csökkent a betegforgalom. Tisztelt Miniszter Asszony! Én a gondozott betegeimet név szerint is ismerem, valóban beteg emberek, koszorúérműtöttek vagy műbillentyűvel élő betegek, és a vizitdíj bevezetése óta eltűntek a rendszerből, eltűntek a gondozásból, én keresem őket, és a háziorvos kollégáimtól tudom hírből, hogy szívelégtelenséggel kórházba kerültek, vagy a háziorvos otthon kezeli őket.
Egy felmérés szerint a vizitdíj miatt a betegek 2 százaléka egyáltalán nem fordul orvoshoz, az orvosok szerint pedig a vizitdíj miatt elmulasztott orvoshoz fordulások több mint a fele indokolt volna. Az alapellátásban pedig az első orvos-beteg találkozást semmilyen díjjal elriasztani nem lehetne, mert ekkor dől el, hogy a betegnek szüksége van az egészségügyi ellátásra vagy sem. A beteg ember nem szakember, nem tudhatja, hogy jó döntést hozott-e, orvoshoz kell-e mennie vagy sem a panaszával.
Nemzetközi szakirodalmi adatok kétséget kizáróan megerősítették, hogy a vizitdíj nem hatékony eszköz az indokolatlan igénybevétel visszaszorítására, viszont annál több kárt okoz az ellátáshoz való hozzáférésben és az esélyegyenlőségben. A közfinanszírozott egészségügyi rendszerben a háziorvosi ellátás biztonságos és magas színvonalú működtetésének felelőssége a mindenkori kormányra hárul. Alkotmányos kötelezettsége az alapellátás biztosítása, ezért a vizitdíj és a kórházi napidíj kapcsán kieső bevételt a kormánynak kell pótolnia, a kormány felelőssége megtalálni az ehhez szükséges forrásokat. Általában persze mindig azt mondjuk, hogy nincs pénz, de hogy mire van és mire nincs, az mindig politikai akarat, politikai döntés kérdése, járulékemelés helyett a költségvetés álljon helyt, ha kell.
És éppen időszerű a vizitdíjtól és kórházi napidíjtól függetlenül is az alapellátás és a szakellátás finanszírozásának újragondolása. Olyan finanszírozás kellene, amely az egészségügyi szolgáltatások tényleges ráfordítását fedezi vizitdíj és kórházi napidíj nélkül. Az önök egészségügyi reformja ez idáig semmi másról nem szólt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mint pénzelvonásról, és nélkülözött mindenféle empátiát. A kormány magára hagyta a betegeket, és most cserbenhagyja az orvosokat is.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)
