RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási bizottság ülésén is teljesen más volt a hangulat, mint az egészségügyi bizottság ülésén, és ebből adódik, hogy az a meglepő helyzet állt elő, hogy az oktatási és tudományos bizottság véleményét én mondhatom el az Országgyűlés előtt. A kormánypárti képviselők is megbíztak ezzel a feladattal, ugyanis nálunk is az történt, hogy a bizottság mindkét törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottságban egyébként teljes volt az egyetértés abban, hogy a népszavazás után azonnal lépni kell. Nyilvánvaló, hogy a 3 millió 300 ezer ember szavazata meglehetősen sokat nyom a latban, és mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők úgy látták, hogy nem lehet a következő év, 2009. január 1-jéig várni. Nagy örömünkre, bár készültünk némi vitára, de a kormánypárti képviselők is ezt képviselték. Éppen ezért vita nem volt, heves semmiképpen sem, sőt igazából szinte egyáltalán nem.
A két törvényjavaslat között van némi különbség. Az egyik, hogy a mi előterjesztésünkben szerepel, hogy a kiesett felsőoktatási bevételeket milyen módon pótoljuk még ebben az évben, hiszen azonnal lépünk, nem várjuk meg a következő évi költségvetés elkészítését.
Elmondták előttem, hogy milyen javaslatokat tettünk erre vonatkozólag. A kormánypárti képviselők valójában egyébként ezt sem vitatták a bizottsági ülésen. Az hangzott el részükről, hogy ők szeretnének időt kérni, hogy végiggondolják azt, ők milyen lehetőséget találnak arra, hogy a kieső forrásokat pótolják az elkövetkező időszakban.
A népszavazás, úgy tűnik, az oktatási és tudományos bizottság soraiban szokatlan egységet teremtett, sőt a bizottsági ülést követő folyosói beszélgetések után még arra is látok némi reményt, hogy a felsőoktatás átalakítására vonatkozó új törvényt a megfelelő egyeztetések után konszenzussal fogadja el az oktatási bizottság és később a Magyar Országgyűlés is. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
