RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vasárnap az emberek Magyarországon soha nem látott mértékben és egységesen nyilvánították ki az akaratukat. Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, azt látjuk, hogy több baloldali és liberális szavazó szavazott a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ellen, mint amennyien mellette. 3 millió 300 ezer szavazat példátlan egység. A kormány nem a jobboldali szavazókkal, hanem egységesen az egész országgal került szembe. Gondolják el, hiába a közpénzből elköltött kampánymilliárdok, a részvevők 18 százaléka sem támogatta a kormány álláspontját egyetlen kérdésben sem, de volt olyan kérdés, ahol a 16 százalékot sem érte el a kormány által támogatott álláspont.
Úgy tűnik azonban, hogy a kormánypártok a vasárnapi nap folyamán semmit nem tanultak az eredményből. A népszavazás után ahelyett, hogy elismerték volna, hogy hibáztak, mást ígértek, mást hajtottak végre, nekiestek a választóknak, elkezdték szidni a 3 millió 300 ezer embert, elkezdték szidni az Alkotmánybíróságot, majd elkezdték szidni az újságírókat, hogy nem tették fel azokat a kérdéseket, amelyeket nekik a kampány során fel kellett volna tenniük.
Tisztelt kormánypárti Képviselők! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon ma demokrácia van, és a demokrácia arról szól, hogy a nép bizonyos kérdésekben dönthet. (Arató Gergely: Taníts meg minket!) A nép szavazott. Még egyszer mondom, példátlan mértékben és példátlan egyetértésben. Volt, aki protest szavazó volt, volt, aki az ígéretek megszegése miatt szavazott, volt, aki a 300 forint miatt szavazott, volt, aki gyermekének a tandíja miatt szavazott; különböző motivációk voltak, ebben elismerhetjük az önök álláspontját. De mégiscsak kialakult egy helyzet. 3 millió 300 ezer szavazat kötelezi a kormányt, és a kormány két rossz közül választhat. Az egyik rossz az, hogy elfogadja a népszavazás eredeti időpontját, és azt mondja, hogy 2009. január 1-jétől megteszi a szükséges lépéseket. Ebben az esetben kilenc hónapig a nép kinyilvánított akaratával szembe kellene mennie. Ugyanakkor a népszavazás kétségtelenül erről szólt.
(16.40)
Ez egy rossz álláspont, nehéz helyzet. A kormány nem véletlenül nyújtotta be azt a javaslatot, amit benyújtott, hiszen nem akarja vállalni azt, hogy a nép, ha kinyilvánította ezt az akaratát, akkor még kilenc hónapig ezzel szembemenjen.
Van egy másik lehetőség, hogy azt mondjuk, április elsejétől meghozzuk a szükséges döntéseket, ami egybevág a nép, az emberek kinyilvánított akaratával. Ebben az esetben, ha a népszavazásban meghatározott időpontokat előrehozzuk, és azt mondjuk, hogy nem a következő évtől, amikor a költségvetést ennek megfelelően lehet alakítani, hanem már az idei évtől előrehozzuk ezeket a döntéseket, akkor a költségvetésben a megfelelő lépéseket meg kell tenni. Nincs más megoldás.
Az az igazság, hogy ezt egyébként az oktatási bizottság ülésén a szocialista, sőt a liberális képviselőtársaink is belátták. Az oktatási bizottság ülésén egyébként példátlan egyetértés volt. Az oktatási bizottságban azt mondtuk, hogy töröljük el ezeket a díjakat április elsejétől. És arról is beszéltünk, hogy mi tettünk egy konkrét javaslatot arra vonatkozóan, hogyan tudjuk ennek az anyagi kompenzálását megteremteni, és a kormánypárti képviselők közül többen azt mondták el, hogy nekik egy kis időre van még szükségük, hogy végiggondolják, hogy ők a költségvetésben, a költségvetés módosítása során milyen megoldásokat tudnak találni, milyen megoldásokat tudnak elfogadni. Ha ebbe az irányba ment volna a kormánypárti hozzászólások döntő többsége, én azt üdvözöltem volna. Azt tanácsolnám egyébként a kormánypárti képviselőknek, hogy forduljanak az oktatási bizottság kormánypárti tagjaihoz, mert ott szerintem több bölcsesség hangzott el a bizottsági ülésen, mint itt a parlamentben azóta.
Nézzük, hogy milyen tételekről vitatkozunk. Körülbelül 2-2,5 milliárd forintról beszélünk ebben a pillanatban például a tandíj eltörlése kapcsán ebben az esztendőben. Ez tétel lehet egy költségvetésben? Gondoljanak bele, hogy gyakorlatilag majdnem ennyi pénzt, a népi részvényprogram kommunikációjára 1,7 milliárd forintot el akarnak költeni. Akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a népi részvényprogram a magyar költségvetésnek milyen nagyságrendű hátrányt fog jelenteni hosszabb távon. Felejtsük el ezt a dolgot! Csak a kommunikációra majdnem annyit el akarnak költeni, mint amennyi például a tandíj bevétele volt az idei évben.
Hogy a nagyságrendet érzékeljük: most a világgazdaság nincs olyan nagyon rossz állapotban, és ha megnézzük a velünk együtt csatlakozó országokat, 5-9-10 százalékos gazdasági növekedés volt az elmúlt esztendőben. Magyarországon, a kormány teljesítményének és némi statisztikai bűvészkedésnek köszönhetően majdnem sikerült elérni az 1 százalékot. Tisztelt képviselőtársaim, plusz 1 százalékos gazdasági növekedés 130 milliárd forintot jelent a költségvetésben pluszként; 130 milliárd forintot. Arra, hogy tavaly 1 százalékkal növekedett a gazdaság Magyarországon, igazán nem mondhatják, hogy a népszavazás következménye lett volna. Olyan gazdaságpolitikát kellett volna folytatni, ami egy kicsit izmosabb gazdasági növekedést hozott volna létre, és akkor látszik, hogy ezek az összegek nem számítanak, ezek az összegek töredéket jelentenek.
A kormánypártok egyébként az eredeti állapot visszaállítását ígérték. Azt hiszem, hogy Magyarország lakossága teljesen elégedett lenne, ha az oktatás olyan színvonalon folyna, mint mondjuk, 5-6 évvel ezelőtt, és ha az egészségügyi ellátás is olyan színvonalú lenne, mint 5-6 évvel ezelőtt volt. Ha ebbe az irányba akarnak menni a kormánypártok, akkor ebben támogatni fogjuk őket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
