GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Megígérem, hogy mindenre nem fogok válaszolni. Én nem gondoltam, hogy ennyi olcsó, demagóg dolgot kell végighallgatnom ebben az elmúlt másfél órában, és a legkisebb jelét nem látom az együttgondolkodásnak és a felelősség érzésének.
Hogy önmagukkal is mennyire ellentmondásban vannak, ki kell hogy térjek néhány dologra - miután én magam is a mögöttünk lévő 18 év tanulságáról beszéltem, és sajnálom Mádi képviselő urat, de tisztáztuk, hogy dolga van, el kellett mennie -, ilyen a középosztály megerősítése. Használták mind a ketten a kifejezést, Márton képviselő úr. Önök ezt úgy gondolták el, hogy mondjuk, a családi adókedvezményt csak azok vehették igénybe, akiknek adójuk volt. Aztán a családi pótlékot nem is tetszettek emelni, tehát nagy ívben fittyet hánytak azokra, akik minimálbéren egy-kettő, urambocsá! három gyereket neveltek. Igen!
Most meg, mondjuk, másfél ciklussal utána lehet arról beszélni, hogy szakad a társadalom. Tudjuk. Azt is tudjuk - és ennek a felelősségét is vállaljuk, ahogy Keller államtitkár úr elmondta -, hogy más kezelési mód kell annak, akinek kenyér-, villanyszámla-, vízgondja van, szociális kérdései, és tudjuk, hogy más az, aki már befektetésről gondolkodik, akit szeretnénk, hogy arról gondolkodjon, hogy befektetés. Gondolják végig, az a pénz, amiről beszélünk - lehet ezt úgy minősíteni, hogy ez statisztika -, ma nem mozog, nem dolgozik, miközben önök arról beszélnek - és ezek a gazdaságfilozófiai kérdések, tisztelt Márton úr és Bencsik úr -, hogy az a több mint 5000 milliárd forint miért készpénzben van. Vajon miért nem működő tőkében? Aztán elmondom azt is.
Talán, ha leülnének majd ma este Bencsik úrral egy kávéra, és a hozzászólásának csak az utolsó öt percét megbeszélik, hogy milyen hosszú listát nyújtott be arról, hogy még mire kell a szociális támogatás - ön pedig azt mondta, hogy magasak az adók.
Az államnak nincs pénze - ezt a miniszterelnök sokszor elmondta -, az adófizetőnek, a vállalkozásnak van pénze. Ha abból nincs több bevétel, akkor nem lehet több szociális… - vagy át kell alakítani a rendszert. És, drága képviselő úr, lehet úgy is átalakítani, ahogy önök tették, hogy villámgyorsan a váltást követően a nyugdíjakat megkurtították.
Folytatom. Igen, az egyensúly megteremtése. Mi vállaljuk az ebből fakadó összes kellemetlen és nehéz döntést. De ha nem lenne egyensúly, akkor azt hiszem, hogy még ilyen vitát sem folytathatnánk ebben a Házban; sokkal szomorúbb, sokkal kellemetlenebb körülmények között. Én azt hiszem, ha semmi másról nem, azért egy ilyen esti órán legalább arról beszélhetünk, ha valaki megfigyelte, hogy a múlt héten mi történt az állampapírok árfolyamával, mi történt a forint árfolyamával: nem kormányzati intézkedés. Volt egy népszavazás, képviselő úr, aminek üzenete van. Üzenete van a befektetők számára, üzenete van a külföld számára.
Ami a nagy dilemmám, hogy nem tudunk dönteni, most én magam is azt mondom: Mádi úr azt mondta, hogy a rosszul működő állami vállalatok; Vas úr azt mondta, hogy prosperáló állami vállalatok, ha jól veszem; Bencsik úr már így is, úgy is csavarta. Én a következőt gondolom. Talán ebben a patkóban egyet kellene értenünk, hogy mit jelent az állami vállalat, és Bencsik úr példái erre tökéletesen jók, mert gondoljanak vissza, hogy miről beszélt: villanyról, vízről, közszolgáltatásokról.
Ma a magyar társadalom jelentős részében az állami vállalat azt jelenti, hogy a piaci érték alatt, a ráfordításokat vagy esetleg nyereséget sem tartalmazó árakon lehet kereskedni, és ez nem igaz. Ez az, amiről ön beszélt, csak nem folytatta tovább, vagy szándékosan, én inkább azt mondanám, hogy tudatosan nem ment tovább, mert igen, az állami vállalatban lévő tőkének ugyanúgy kellene hogy hozadéka legyen, mint egy magánvállalkozásnak, és ez a probléma, amiről beszélt, abban a pillanatban nem jön elő, csak akkor meg jön, hogy jaj, de miért kell ennyit fizetnünk érte. Azért, mert ott van egy hatalmas eszköz, ami működik, aminek a költségeit valakinek ki kellene fizetni. Ha nem fizeti ki az állampolgár, akkor nagy valószínűséggel a költségvetésből kell.
Tudja, képviselő úr, nagyon örülök, hogy szóba hozta a Szerencsejáték Rt.-t, mert a délutáni vitában nem volt lehetőségem részt venni. Gondolja végig! Semmi bajom nem lenne azzal az indítvánnyal, ha azt lehetne prognosztizálni, hogy a Szerencsejáték Rt.-ből származó adóbevétel 2008-ról 2009-re, mondjuk, 40-50 milliárd forinttal növekszik. Ezt önök se mondták, mi meg tudjuk, hogy ez nem igaz. A Szerencsejáték Rt. adóbevétele valamelyest növekedni fog a forgalommal arányosan, de nem annyival, amennyit önök ebből szeretnének elosztani 2009-re. Tehát ez a felelőtlenség, amikor azt ígérjük valakinek, hogy majd a 41 milliárdot elosztjuk, na de ennek a 41 milliárdnak a jelentős része ma bent van a költségvetésben, fedezi a szociális és egyéb kiadásokat, tehát része a bevételi oldalnak. Ha nincs növekedés, akkor ebből nem lehet mit kezdeni.
Szeretném folytatni. Az egyensúlyteremtéshez a privatizációs bevételek kellettek, az adósságcsökkentésre ment. Jó néhányan vagyunk, akik itt ültünk '94 és '98 között. Szeretném elmondani - és nagyon bízom benne, hogy Mádi képviselő úr is emlékszik rá, ő is itt volt -, hogy akkor a privatizációban ezeket a közszolgáltató vállalatokat több mint 300 százalékon értékesítette az akkor erre feljogosított cég. Én meg el tudom mondani önöknek - és hiszem, hogy önök is tudják, ha nem, akkor nézzenek utána -, hány százalékért adták el a magyar önkormányzatok ezeket a részvényeket, és hány százalékért adták el a munkavállalók ezeket a részvényeket.
(19.20)
Kevesebb, mint 20 százalékért, olyan is van, aki 10 százalékot sem kért érte. Tehát néhány hét alatt került át a kezükből az a részvénycsomag valakinek a kezébe.
Amit tehát Bencsik úr elmondott, ebből azt is érzem, hogy igen, ez egy óriási kockázat; lehet, hogy az emberek fognak úgy dönteni, hogy ezekben a vállalkozásokban nem kell a százszázalékos tulajdon? Mert ha nála van, akkor az másképp viselkedik.
A MOL-részvény kapcsán azt mondja, hogy kicsi a részvénye. De a vállalkozás olyan mértékben terjedt, mióta önnek MOL-részvénye van, hogy a részvénye ma… - mit mondjunk? Tizen-hányszoros árfolyamon van? Udvariasan mondjuk azt, hogy tizenvalahány, mondjuk, 15.
Tehát ez egy nagyon érdekes dolog, és ez már az egyéni szabadság, hogy vannak, akik úgy döntöttek, hogy amikor 7 ezer, 10 ezer, akkor eladták. S van, aki most örül, mert most 30, és még mindig nem adja el, mert magánál tartja, mert azt mondja, ez az öngondoskodás, ez egy jó lehetőség, és azt gondolom, ez a természetes. Ezért lenne fontos, hogy ezek az állami vállalatok tényleg működjenek úgy, ahogyan elmondta, nyereséggel, osztalékkal, és érjük el, hogy legyen olyan Magyarországon a pénzügyi kultúra, hogy az emberek azt mondják, hogy igenis, érdemes részvényben, állampapírban tartani a pénzemet, nem pedig készpénzben. (Márton Attila: Ahhoz előbb pénznek kellene lennie!)
Szeretném elmondani még egyszer, amit mondtam az expozémban, szintén Mádi képviselő úrnak címezve, de ezt Márton Attila képviselő úr is érintette. A megtakarításokban ma a társadalom 44 százaléka érdekelt; nem egyharmada, nem egynegyede, nem egytizede - 44 százaléka. És mindössze 49 százalék az, akinek nincs semmilyen tulajdona és befektetése. Ennek kapcsán hadd mondjam, és ezt szándékoztam elmondani Bencsik képviselő úrnak is, kellő tisztelettel megköszönöm, hogy továbbolvasta, mert amikor Márton Attila beszélt róla, azt gondoltam, hogy a harmadik bekezdésnél már csak az első mondatig jutott el, mert ott bizony benne van a mi szövegünkben, hogy az állam kötelessége ezt az egész folyamatot támogatni és segíteni; tehát nem hátradőlve nézni meg óhajtani, meg csodát várni, hanem igenis kötelessége a polgárosodást partnerként támogatni és segíteni.
Ugyanakkor azt mondom, miközben ön bírálta, hogy mindenki: ez egy lehetőség, ez egy esély, azoknak, akik meg tudják ezt tenni. Mindegy, hogy 5-10 ezer forinttal, de aki elkezdett végre azon gondolkodni, hogy érdemes rálépni erre a pályára, az öngondoskodásnak ezt a fajtáját is kipróbálni, ez pozitív dolog. És amikor az elején azt mondtam, hogy a társadalom gyarapodása az egyénen múlik, ez kell hozzá, hogy az egyén igenis figyeljen oda, hogy mi történik, és érezze, hogy ennek részese. Bencsik úr is tudja mint kisrészvényes, hogy a kisrészvényesek összejövetelén hallathatja a hangját (Derültség.), és elvileg még képviselőjük is lehet a részvényesek közgyűlésén, ahol akár a 10 százalékot elérhetik, és már lehetne érdemben dönteni.
Visszatérve a javaslatunkra, ezt a miniszterelnök úr elmondta, hogy itt egy tanács alakul, amelynek az elnöke - és ő ezt akkor bejelentette, visszakerestem a jegyzőkönyvből - a közgazdasági egyetem rektora, aki vállalta ennek a tanácsnak a vezetését, tehát megfelelő szakemberek fognak dolgozni ezen az egész javaslaton. És amire mi Gusztos Péterrel önöket próbáljuk rávenni, az az, hogy igenis, mi, országgyűlési képviselők hozzuk létre azt a szervezetet, mert így, 386-an legfeljebb egy parlamenti vitában veszünk részt, de egy eseti bizottságban tényleg mindazokat a veszélyeket, csapdákat, kockázatokat nagyobb esélyünk van észrevenni, amiről nem akarjuk, hogy kísérő jelensége legyen egy olyan folyamatnak, ami tényleg lehet pozitív is.
Szeretnék reagálni a kis- és középvállalkozások dolgára, amiről többen beszéltek. Tisztelt Képviselő Urak! Tessék már megnézni az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal éves jelentéseit! A magyar kis- és középvállalkozások társaságiadó-befizetése nem éri el a 10 százalékot sem, 9-essel kezdődő szám. És ez nem úgy van, Márton képviselő úr, mint a Széchenyi-tervben, hogy kiválasztottak 10 ezer vállalkozást, hogy ti gazdagodjatok, gyarapodjatok és fussatok - ez a 9 százalék minden magyar kisvállalkozásra igaz, amelyik ezt a tevékenységet folytatja, mert az adókedvezményt versenysemlegesen igénybe veheti. Ezt nem úgy osztogatják, hogy a sárga sapkásoknak van, a zöld sapkásoknak meg nincs. És azt gondolom, hogy amikor mi szabályokat alkotunk, az a korrekt, hogy aki azon a pályán játszani akar, ugyanolyan feltételekkel vehessen részt.
Itt szeretnék utalni Bencsik és Vas képviselő urak hozzászólására, kiéreztem a szavaikból: igen, valahol kell egy felső korlát. Aki tehát tehetősebb, az ne tudjon itt nagyobbat szakítani a kedvezményes rendszerből, ezt lehet felülről korlátozni.
Annak kapcsán, hogy tartsa meg, miután ez nem került szóba, én a következőt mondom. Én például azt gondolom, hogy adójogszabályokkal közvetve azért hátha rá lehet venni arra embereket, hogy mégiscsak tartsd már meg azt a részvényt, amelyet kedvezményesen, a magyar költségvetés támogatásával meg tudtál szerezni.
Bocsánat, nehogy valakit kihagyjak… Igen, még egy dolog volt, amiről úgy érzem, hogy ezen a késői órán is érdemes beszélni azok számára, akik hallgatnak bennünket. Bízom abban, hogy Bencsik képviselő úrnak csak nyelvbotlása volt, amikor azt mondta: a társadalombiztosítási járulékot privatizálni. Képviselő úr, privatizálni a vagyont lehet. A társadalombiztosításnak az 1600 milliárdos bevétele az bevétel és kiadás az adott évben, az egy körforgás. A társadalombiztosítás vagyona az más. Ön most mutatja nekem a 2 százalékot. Ne tessék már azt mondani, hogy én önről azt feltételezzem, hogy nem tudja, hogy a 2 százalékot nem a bevételre kell vetíteni! Hanem a befektetésre és a névértékre, képviselő úr! Én még azt is megkockáztatom most, hogy ön ezt a kettőt fölmutatta: ön ezt a törvényt nem olvasta el. El kellene olvasni, megnézni! Mint MOL-részvényes tudja, hogy nem azért a pénzért kap osztalékot, amennyiért ön megvette a részvényt, hanem a részvénynek a névértéke után; a névérték után, amit befektetnek egy társaságba, azért jár az osztalék, az a vetítési alapja az osztaléknak, amikor a közgyűlés dönt a nyereség valahány százalékáról.
Ezzel, egy-egy ilyen félresikerült mondattal a hozzá nem értő emberek millióit lehet megtéveszteni, és én azt gondolom, ez egy politikus részéről, hát szóval, nem egy udvarias dolog. Ezt én azért tudom, mert találkoztam ilyen levéllel, az ember egyszerűen gondban van, hogyan mondja meg, hogy ugyan, látott már olyat valaha, hogy az árbevétel az osztalék alapja? Nem! A nyereség meg a jegyzett tőke.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék oda visszajutni, amit Vas János képviselő úr mondott. Én abban bízom, hogy közösen együtt tudunk ebből az új tulajdonosi programból egy olyan törvénycsomagot csinálni, hogy érdemes lesz benne részt venni, és tényleg az emberek egyénileg döntik el, hogy ebben részt vesznek, és a szabályok ismeretében megtartják ezt a részvényt vagy sem. Kérem önöket, hogy legyenek ebben partnerek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Keller László tapsol.)
