DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR
DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Állampolgárként, jogászként, valamint igazságügyi és rendészeti miniszterként egyaránt osztozom a felháborodásban és a megdöbbenésben. Valami egészen megdöbbentő történt a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló tárgyalás megkezdése előtt. A dolog azért különösen szomorú, mert - egyetértek önnel - itt mintha valami folyamatot látnánk. Annak a folyamatát, hogy egyesek - hál’ istennek nagyon csekély társadalmi támogatottsággal a hátuk mögött, de mégis egyesek - megpróbálják a magyar demokrácia alapintézményeit megfélemlíteni. Megfélemlíteni az Országgyűlést a Kossuth téren, a képviselőket, amikor ki akarnak menni az épületből, képviselőket fontos szavazás előtt fenyegetésekkel, Molotov-koktélokkal, a polgárokat nemzeti ünnepeken, vagy éppen a bíróságot amikor egy, egyébként a magyar alkotmányosság szempontjából nagy jelentőségű kérdésben - mert hogy alapvető szabadságjogok közötti vélt vagy valóságos konfliktust kell feloldania a bíróságnak a Magyar Gárda feloszlatásával kapcsolatos kereset nyomán - elfogulatlanul, pártatlanul, kizárólag a törvénynek alárendelten kell döntenie.
Nyilván akik erre tesznek kísérletet, hogy tudniillik megfélemlítsék a demokrácia alapintézményeit, azok abban bíznak, hogy a jogállam biztosan gyenge, mert a törvények megkötik a kezét. Én egészen bizonyos vagyok benne, hogy tévednek. Biztos vagyok abban, hogy a demokratikus jogállam erős, attól és akkor erős, ha valamennyi intézménye és valamennyi képviselője nagyon szigorúan a törvény talaján állva, azt jól értve és alkalmazva, következetesen védi az alkotmányosságot és a törvényességet.
A bírósági tárgyalások nyilvánossága egy nagyon fontos alkotmányos alapelv, azt szolgálja, annak egyik eszköze, hogy a bíróság minden külső befolyástól mentesen, külső nyomástól és befolyástól mentesen legyen képes ítélkezni. Hogy ez a jog érvényesüljön, erről egy sor törvény intézkedik általában, és persze az eljáró bíróság elnöke meg az adott bíróság elnöke köteles konkrétan gondoskodni arról, hogy ez az alkotmányos alapelv következetesen érvényesüljön. A sajtóból úgy látszik - nem voltam ott, nem ismerem pontosan a tényeket, de a sajtóból úgy látszik -, hogy most nem sikerült erről gondoskodni. Úgy tűnik, hogy ezek az alkotmányos követelmények bizony súlyosan sérültek. Sérültek annak ellenére, hogy a rendőrség - hozzáteszem, messzemenő támogatásommal és kérésemre -, érzékelve azt, hogy itt egy feltehetően indulatokat kiváltó tárgyalásról van szó, előzetesen megkereste a bíróság elnökét, és felajánlotta közreműködését a tárgyalás körüli rend fenntartásában. A bíróság másként ítélte meg a kockázatokat, és nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel.
Úgy gondolom, a feladat most nem elsősorban a történtek minősítése - nyilván ezt is el kell végezni -, hanem az, hogy levonjuk és elemezzük a tanulságokat, és ennek alapján tegyünk politikai, szervezési, és ha szükséges, jogi lépéseket. Meggyőződésem, minden demokratikus politikai erőnek és minden alkotmányos intézménynek közös felelőssége, hogy a bírósági ítélkezés megfélemlítésmentességét, de természetesen valamennyi alkotmányos intézmény megfélemlítésmentes működését garantálni lehessen. Ennek érdekében utasítottam a rendőrséget, a jövőben még határozottabb lépéseket tegyen annak érdekében, hogy bírósági tárgyalások alatt, azokat befolyásolandó, ne lehessen a bírósági épületek közelében demonstrációkat folytatni, úgy, ahogyan ezt egyébként a gyülekezési törvény megköveteli. Arra is felkértem a rendőrséget, hogy még szorosabb együttműködésre törekedjék a bírósági vezetőkkel, segítséget nyújtandó igazgatási feladataik ellátásához. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Meg fogom keresni a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hogy tekintse át a szükséges szervezési intézkedéseket (Az elnök ismét csenget.), az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pedig meg fogja vizsgálni…
