DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság március 3-án tárgyalta meg a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, 2005-2007 közötti beszámolót, és azt 10 igen szavazattal, 1 nem ellenében és 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. Noha a napirend és az előterjesztés a köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szólt, mégis az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága elsősorban a roma kisebbség helyzetéről és a munka világát érintő kérdésekről foglalt állást, és a képviselők ebben a tárgykörben mondták el a véleményüket.
Anélkül, hogy a részletekre kitérnék, szeretném elmondani, a bizottság egyetért azzal, hogy 1993 óta kétévente legalább egy alkalommal meg kell vizsgálni, hogy a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete hogyan változik, és helyesnek gondoljuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatal készítette el ezt a beszámolót. Most nem is az általános beszámolóról, hanem annak részben a mellékleteivel összefüggő kérdésekről szeretnék néhány szót szólni, ami a munka világát érintő kérdésekről szól, s amelyek elsősorban a cigányokat érintették.
A bizottság többségi és kisebbségi véleményét összeadók egyaránt arról beszéltek, hogy addig nem lehet valódi integrációról, esélyegyenlőségről beszélni, ameddig nincs ugyanolyan esélye a roma közösséghez tartozó kisebbségi embereknek az iskolához, a munkához, a munkahelyük megtartásához. Fontos tehát, hogy mindazok a törvények és jogszabályok, amelyek a foglalkoztatásra, a munka világára és a fejlesztéspolitikára vonatkoznak, egyszerre szolgálják a Magyarországon élő romák integrációját, tartós elhelyezkedését, a jogukat a megkülönböztetés nélküli munkavállalásra és a megkülönböztetés nélküli bérezésre.
(12.00)
A bizottsági hozzászólók közül többen érintették, hogy a roma kisebbséghez tartozó állampolgárok esélykülönbségei már gyerekkorukban megjelennek. Ezért tehát nagyon fontos, hogy a beiskoláztatáskor, az iskolai oktatásban, a közoktatásban való részvételkor ösztönözni kell a roma családokat az együttműködésre és a közösségben a többségi és a kisebbségi társadalom együttműködésére. Fontosnak gondoljuk, hogy a kormány az oktatáspolitikában együttműködjön az önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel, hogy mindenki a maga helyének megfelelően vegyen részt ebben az integrációban.
Felvetődött, hogy nem megoldás - legalábbis nem tartós megoldás -, hogy a romák elsősorban a közmunkaprogramokban és a közhasznú programokban vegyenek részt, mert ennél sokkal fontosabb, hogy a hosszú távú munkavégzésben találják meg a helyüket, ezért azt gondoljuk, hogy a “Lépj egyet előre” program és néhány olyan kormányzati intézkedés, amely nem csak a kisebbségeket érinti, minél inkább jussanak el a roma közösséghez tartozókhoz.
Vita alakult ki a bizottságban - és ezt is szeretném önökkel megosztani -, hogy a családi támogatásokhoz való hozzáférésben vajon meg lehet-e követelni az együttműködést. A többség azon az állásponton van, hogy ez a családok számára alanyi jogú juttatás, nem lehet más teszthez kötni, a kisebbségi képviselők azonban ettől eltérő álláspontot képviseltek.
Fontosnak tartja a bizottság, hogy a szociális integráció mellett a munka világában való együttműködés legyen a többségi és kisebbségi társadalom legfontosabb stratégiai programja.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
