ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Úgy érzem, hogy minden probléma, legalábbis a problémák bizonyos része nem biztos, hogy leér vidékre, a kistelepülésekre ugyanazzal a hangsúllyal, amit képviselő asszony is elmondott. A kisiskolákkal tettünk egy olyan dolgot, az alsó tagozatos osztályokat meg kellett volna hagyni a kistelepüléseken. Ott, ahol a pedagógus tényleg ismerte a családot, sőt tanította a szülőt, a gyermeket tanítja, és tudja azt, hogy annak a gyereknek mi a problémája, evett-e az a gyerek, van-e lelki gondja-baja. Itt a szegénységről általában beszélek. Most elviszik egy 6 vagy 8 kilométerre lévő másik településre, ahol bezsúfolják egy nagyobb létszámú osztályba. Ott a pedagógusoknak sem idejük, sokszor azt mondom, hogy lelkiismeretlenül talán még affinitásuk sincs arra, hogy megvizsgálják azt a gyereket, hogy egyáltalán milyen háttérből jött. A gyerek reggel 6 órakor felkel, odaér az iskolába, aztán valamikor délután 4 órakor jön a busz, és majd valamikor hazaér.
Úgy érzem, megváltozott maga a környezet úgy, hogy kevesebb esélyük van, ha egy iskolaigazgató nem olyan, hogy a többi településen is végigjárja a családokat, megnézi, hogy milyen a családi háttér. Erre is van példa, ezért is mondtam, hogy Nagyalásonyba el kell menni, ott az iskolaigazgató az ötödik településre is elmegy, és megnézi a szülői hátteret, legalábbis megvizsgálja, hogy honnan jön az a gyerek, és annak a gyereknek adott esetben milyen támaszra, segítségre van szüksége. Ezeket kellene erősíteni, nem gyengíteni. Ha már így alakult a helyzet, akkor ezeket kellene úgy erősíteni, hogy azokat a feltételeket, forrásokat tudjuk biztosítani, hogy maximálisan meg tudjanak felelni mindennek.
Itt látom az óriási nagy problémát, hogy átalakítottunk valamit, és ahhoz sem adtuk meg a feltételt, hogy az normálisan tudjon működni.
