FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN
FARKAS FLÓRIÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a kisebbségek helyzetéről beszélünk, és elsősorban a 2005., illetve a 2007. évet értékeljük, kérem, engedjék meg nekem, hogy a komolyság és a tisztesség végett kicsit visszatekintsek. Ugyanis nem hiszem, hogy van a parlamentben olyan országgyűlési képviselő vagy az országon belül olyan közéleti személy, aki ne tudná azt, hogy tíz éven belül bizonyosra vehető, hogy Európa legnagyobb kérdése a cigányügy lesz. Ez az egyik, ami miatt azt gondolom, komolyabban kell erről a kérdésről beszélni. A másik indok, ok - nem sokkal kisebb - pedig az, hogy nemrégiben Bulgária és Románia csatlakozásával az Európai Unión belül 8-10 millióra nőtt a cigányok lélekszáma. A harmadik pedig, amit Teleki László képviselőtársam említett, majdhogynem minden indokot felülmúl, ha mégis a hazai cigányságról beszélünk és itthon, bár eléggé európaizálódott már ez a kérdés, az az a tény, hogy valóban, a roma évtized házigazdája, atyja, elnöklési feladatát tényleg a magyar kormány, személyesen Gyurcsány Ferenc látja el.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, mindennek ellenére azt kell mondanom önöknek ma, amikor a kisebbségek ügyéről beszélünk, hogy soha ilyen visszalépés kisebbségügyben, kisebbségpolitikában Magyarországon nem volt. Engedjék meg, hogy sorba menjek, az elhangzottakra hiteles választ adva.
A kisebbségi önkormányzat - amit az államtitkár úr, a képviselőtársam is említett - mennyire volt sikeres? Azt gondolom, hogy a minden eddiginél legdurvább beavatkozás volt a kormányzat részéről a kisebbségek választásában, ha csak a cigány önkormányzati választásra gondolunk. Ezt mondom azért is, mert a cigányok akaratát nem tükrözi a jelenlegi vezetés, ők mást választottak, más irányzatot, ezzel szemben kiválasztódás történt a kormányzat beavatkozásával, közreműködésével, segítségével. Nos, Európában erre még nem volt példa, hogy egy kormányzat ilyen direkt módon, ennyire demonstratíve nyúl bele, ráadásul a legnagyobb létszámú kisebbség politikai ügyeinek a legbelsőbb döntésébe.
Ugyanakkor azt is gondolom, a kisebbségi önkormányzatok támogatásának a visszalépése, miszerint ezt egyesek pozitívan értékelik, én azt gondolom, hogy ez súlyos működési veszélyt idéz elő, ugyanis nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet a kevesebből több. Ha 570 ezer forintnak elvonják a 25 százalékát, amit pályázni kell - most a helyi kisebbségi önkormányzatokról beszélek elsősorban -, akkor miután arra semmilyen garancia nincs, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok ezt majd visszakapják, megkapják, hiszen rengeteg adminisztrációs gonddal, problémával jár, a feltételt a kormányzat szabja, azt gondolom, ez a mínusz 25 százalék veszélyezteti a helyi kisebbségi önkormányzatok működését. Ugyanis a kormányzat kénye-kedve szerint majd összeül, és eldönti, hogy kinek oszt vissza és kinek nem.
Azt gondolom, hogy ez nagyban veszélyezteti azt a kétharmados kisebbségi törvényben megfogalmazott kisebbségi autonómiát is, annak működtetését, ami egyébként európai viszonylatban is igen elmaradott nálunk, Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez helytelen eljárás, sőt elgondolkodtató. Érdemes megnézni, hogy ha az alkotmányt nem is, de a kétharmados kisebbségi törvényt - minden meggyőződésemmel vallom - talán sérti. (Csizmár Gábor nemet int.) Államtitkár úr, lehet, hogy meg kellene ezt vizsgálni.
Ami pedig az intézményfenntartásokat és a működtetést illeti, óriási visszalépés van. Míg más kisebbségek - nem sok van, sajnos, szerencsétlenségünkre - esetében a gond az, hogy a hat, egyébként már jól működő intézménye mellett hogyan működtessen még egyet vagy kettőt, addig a cigány kisebbség esetében az a probléma, hogy van-e legalább egy olyan intézménye, amelyet tud működtetni. Az intézményi támogatásoknál is óriási visszalépés van, és azt gondolom, hogy sem a kisebbségi önkormányzatok feladata, sem az intézmények működtetése a kisebbségek esetében ma Magyarországon nem megoldott.
Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsági ülésen tételesen végigmentünk azokon a tételeken, hogy milyen visszalépések vannak kisebbségügyben. Mégis engedjék meg, hogy elsősorban a saját házam tájáról, a cigányokat érintő költségvetésről beszéljek. Azért érdemes erről kicsit tételesen beszélni, mert mint ahogyan itt ma ez szóba került, Magyarország ma a roma évtized program házigazdája, ami sikertelenségre van ítélve. Ha a 2005. évet nézzük, akkor a romatelepeken élők lakhatási, szociális körülményeinek javítására még volt 800 ezer forint. (Csizmár Gábor: Millió!) Bocsánat, igen, 800 millió forint. Érdemes figyelni a visszalépéseket folyamatosan: 2007-ben - merthogy ezt a két évet tárgyaljuk - már csak 400 millió forintot tudott biztosítani erre a kormány. Engedjenek meg itt egy megjegyzést. Ma Magyarországon körülbelül 100 ezer olyan cigánytelep vagy mikro-lakókörnyezet van, amely a lakhatási feltételeknek, az alapvető szociális körülményeket biztosítva nem felel meg. Körülbelül 130 ezren élnek ezeken a lakótelepeken, és körülbelül 120 milliárd forintba kerülne ezeknek a telepeknek a felszámolása, tehát kicsit felelőtlenség is, amikor telepfelszámolásról beszélünk. Ez ügyben én már sokszor kifejtettem a véleményemet.
Még egy megjegyzést engedjenek meg, ha már ezt az ügyet tárgyaljuk itt, a parlamentben.
(11.50)
Elvártam volna a tisztelt kormányzattól, hogy amikor elindították a telepfelszámolást, és a roma évtized program keretén belül a Világbank támogatásával 6 milliárd forintról beszéltek, hogy az fog kimenni a cigányokhoz a telepfelszámoláshoz és a szociális lakhatási feltétel biztosítására, miután nem ment ki ez a támogatás, ki kellett volna állni, tisztelt államtitkár úr, és valakinek el kellett volna mondani a kormányzat részéről, hogy kedves állampolgárok, a cigányok ezt a pénzt nem kapták meg. Ugyanis ez súlyosan erősítheti azt az egyébként is meglévő előítéletességet, ami Magyarországon jelen van. Tehát én szeretném tájékoztatni a kedves tévénézőket, hogy ezt nem kapták meg a cigányok. Ráadásul ezt fordítva kell csinálni: nem a telepet kell leborítani, hanem először munkát adni a szülőnek valamilyen úton-módon, majd a gyereket beóvodázni, beiskolázni, és ha már van egy kis saját ereje, ahhoz hozzátenni, és végérvényesen megoldani a helyzetét, és akkor kimozdulna. Csak utoljára kell a putrit megszüntetni, mert ha ő abban nem dolgozik és nem vesz tevőlegesen részt, akkor, bocsánatot kérek a jelzőért, de kiszúrja a szomszédjának a szemét, ha az ő körzetét, lakását, kis otthonát bántja, sérti. Tehát nemcsak hogy politikailag helytelen ilyen milliárdos nagyságrendű cigányügyre fordításról beszélni, hanem szerintem a gondolkodás is fordítva kellene.
A roma integrációs évtized program 2006-ban, illetve 2005-ben nulla forint, most van 150 millió forint. Mondják meg nekem, mire elég ez a 150 millió forint?! Ha a titkársági feladatát el tudja látni a magyar kormány, miután ő a házigazdája, akkor én gratulálni fogok neki, ebből a 150 millió forintból. Tehát ez egyszerűen megalázó is és lebecsülendő a cigánysággal szemben. A romaintegrációt elősegítő intézményfejlesztési programokra míg 2005-ben volt 72,4 millió forint, 2007-ben nulla forint van a költségvetésben. Hogyan lehet beszélni akkor intézményfejlesztésről a kisebbségek, illetve jelen esetben a cigányok tekintetében? A roma népesség társadalmi integrációjának felgyorsítására 2005-ben még volt 58,3 millió forint, 2007-ben nulla forint. A Roma Oktatási Alapra 2005-ben nulla forint volt, 2007-ben 67,5 millió forint van tervezve. A Roma Kulturális Alapra már 2006-ban is nulla forint volt, 2007-ben nulla forint. A roma koordinációs intervenciós keret 58,2 millió forint volt 2005-ben, és 2007-ben nulla forint van a cigány integrációs keretre. Mondják meg nekem, hogy hol van itt fejlődés, és hol van itt egyáltalán valamilyen szinten követve a cigányügy támogatottsága! Tehát ha nem is a problémát, csak a létszámarányosságot néznénk, akkor is sokkal komolyabban kellene venni, és sokkal komolyabban kellene erről a kérdésről beszélni, mint így, ahogyan az imént hallottuk.
Sok szó esik az ösztöndíjkérdésről. Hadd áruljam el önöknek - egyórás az információ, tehát abszolút friss információm van -, nem árulok el titkot, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnökével konzultáltam ez ügyben, hogy mi a helyzet, mert most 600 millió forint van a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra, hát abból 50 millió forint működésre kell. Ezért aztán most az a helyzet, hogy körülbelül 26 ezer PhD-s cigány fiatal nem tudja megkapni a támogatását, merthogy ez a pénz nem elég, és 1 milliárd forintra lenne szükség, vagyis a duplájára, mint amennyit most kapott a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány.
Üdvözlendő az egyébként, hogy Teleki László képviselőtársam javaslatára 390 millió forint mégis oda lett rendelve a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz, és így nem maradt nulla forint támogatással a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány. De azt kell figyelembe venni, tisztelt kormányzati képviselőtársaim, hogy nem arról van szó, hogy sok-e ez vagy kevés, hanem inkább arról van szó, hogy érdemes-e befektetni annak érdekében, hogy a magyarországi cigány állampolgár adófizető, teljes értékű adófizető állampolgár legyen, és adót fizessen inkább, mint hogy eltartott legyen. Ez a gondolkodás, ez a hozzáállás, ami a kormányzat részéről van, arról ad nekem tanúbizonyságot - és ezt tudja a magyarországi cigányság egésze is -, hogy itt a dolog teljesen másról szól. Tehát én azt gondolom, hogy ez sem a magyarországi elvárásnak nem felel meg, sem pedig annak az egyébként európai helyzetnek sem, amit az imént felvázoltam.
Még egy gondolatot engedjenek meg, mert itt az óvoda kérdése is szóba került. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ma a nem cigányok óvodás korú gyerekeinek 88 százaléka hál' istennek óvodába jár, míg a cigányoknál ennek a fele. Ugyanez az arány, csak ott 33 százalékra csökken a középiskolás korúak részvétele és viszonya egymáshoz a két társadalmi csoportot illetően, míg az egyetemi, főiskolai hallgatóké elérte végre az 1 százalékot. Tehát azt javaslom a tisztelt kormányzatnak, hogy inkább befektetni próbáljon ebbe a kérdésbe, ebbe az ügybe, és akkor a Fidesz-frakció, az emberi jogi bizottság is természetesen partnerként és támogatóként áll ehhez a kérdéshez.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
