GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A 2001. évi népszámlálás alapján hazánkban 577 ezer fogyatékos ember él. Ez a teljes magyar lakosság mintegy 6 százaléka. Ám ennél is jóval többre, csaknem egymillióra tehető azok száma, akik bár a hatályos szabályozás szerint nem minősülnek fogyatékos személynek, valamilyen funkciócsökkenéssel küzdenek. Ennek a sok százezer embernek és hozzátartozóinak mindennapjait alapvetően befolyásolja az a jogszabály, amelynek most első kerek jubileumát ünnepeljük.
Ahhoz, hogy a javaslat annak idején az Országgyűlés elé kerülhessen, hosszú hónapok, sőt évek elhivatott, kemény munkájára volt szükség. Az előkészítésben mintegy 150 országos szervezet, nonprofit szervezet, fogyatékosügyi szakember és fogyatékos ember vett részt. Közel 80 szakmai háttértanulmány és több tucat szakértői egyeztetés szolgálta azt a célt, hogy az új fogyatékosügyi törvény elfogadásával egy szakmailag megalapozott jogszabály szülessen.
Megalkotásakor a törvény messze túlmutatott az akkor uralkodó társadalmi attitűdön, a megcsontosodott sztereotípiákon. Nem pusztán a fogyatékos embereket mindenkor megillető jogok deklarálására vállalkozott, hanem arra is, hogy a fogyatékos emberekkel szemben elvárt magatartás egy új szemléletet körvonalazzon.
Mindamellett természetesen számos konkrét rendelkezést is tartalmazott, aminek hatása végigvonult a mögöttünk hagyott évtizeden. Meghatározza az esélyegyenlősítés négy legfőbb célterületét: egészségügy, oktatás és képzés, foglalkoztatás, rehabilitáció. Ezek mentén az Országgyűlés megfogalmazta a fogyatékosügy területén elérendő legfontosabb célokat és elveket az országos fogyatékosügyi programban, amelyeket a kormány háromévente konkrét feladatokra bont a középtávú intézkedési tervben.
A fogyatékosügyi törvény alapján állt fel 1999-ben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, amely a kormány közvetlen tanácsadó, véleményező szerveként azóta harmadik ciklusát tölti. Rendkívül fontos újítás volt a fogyatékossági támogatás törvényi alapjainak megteremtése, amely azóta egyre több, tavaly több mint 106 ezer súlyosan fogyatékos ember számára biztosított rendszeres ellátást. Olyan alapvető fogalmakat foglal törvénybe, mint a fogyatékos személy, a rehabilitáció vagy az akadálymentesség. Utóbbi az elmúlt években jelentős változáson ment keresztül.
(17.41)
A 2007-es módosítás nyomán a törvény immár az egyenlő esélyű hozzáférés követelményeit tartalmazza. Az új fogalom középpontjában már nem a fizikailag átalakítandó épület vagy épületrész áll, hanem a közszolgáltatásokat igénybe vevő fogyatékos ügyfél, akinek alapvető joga, hogy az ügyeinek intézése során ne ütközzön se fizikai, se infokommunikációs akadályokba.
Ugyancsak a tavalyi törvénymódosítás eredménye, hogy 2010. december 31-ig valamennyi kormányzati felelősségi körbe tartozó épület komplex akadálymentesítésére sort kell keríteni, az önkormányzatok számára pedig a 2013-as határidő kitűzése mellett szigorú ütemezést is tartalmaz a jogszabály melléklete.
Mindannyian tudjuk, hogy a fogyatékosügy és az egyenlőség általában nem az a terület, ahol valaha is hátradőlhetünk majd azzal a megelégedett tudattal, hogy mindent elrendeztünk. Fontos azonban időnként megállni és visszatekinteni az eddig elvégzett munkára, különösen átgondolni, hogy mit csináltunk jól, és min kell változtatnunk. Nem volt hibáktól mentes az elmúlt tíz év, Magyarország fogyatékosügyi törvénye azonban jól vizsgázott, hiszen a szakterület olyan meghatározó szakmai és jogi forrásává lett, amely komoly változásokat indított el, és amely kiváló alapként szolgálhat az előttünk álló évtizedek munkájához is.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
