DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm Németh Zsolt képviselő úrnak a megkülönböztetett érdeklődését a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontjával kapcsolatban. Örültem volna, ha először meghallgatja, utána rekeszt ki bennünket szokás szerint a nemzetpolitikából, de ezt megszoktuk az elmúlt 18 évben. Azonban örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját kifejtsem.
Hadd kezdjem azzal, hogy mivel értünk egyet az előterjesztő által elmondottakból és a többi képviselőtársam által elmondottakból. Egyetértünk azzal, hogy a KMKF elődje, a magyar-magyar parlamenti kapcsolatok végül is nem működött rosszul. Volt számos eredménye, amelyekről elnök asszony, Kozma képviselő úr, Németh képviselő úr beszámoltak. Ezeket nem vitatjuk. Úgy látjuk, hogy ez a dolog végül is jól működött. Nem tagadjuk ugyanakkor, hogy elég régóta zavar bennünket, amikor a magyarországi és a határon túli magyar közösségek képviselői közötti kapcsolat mindig egy paternális, egy szülő-gyerek kapcsolatban van bemutatva. Ezért sajnáltuk azt, hogy a magyar-magyar parlamenti kapcsolatok a mama-papa, szerintünk infantilizáló elnevezést kapta. De ez nem lényeges dolog.
A lényeges dolog az, hogy valóban voltak ennek az együttműködésnek olyan elemei, nem is kevés, amelyek számunkra üdvözlésre méltóak. Továbbmegyek: a Szabad Demokraták Szövetsége a jövőben is nemcsak hogy egyetért ezekkel a konzultációkkal, hanem a maga nevében, képviselői útján ezeken aktívan részt kíván venni. Reméljük, hogy a magunk szerény eszközével hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy a konkrét ügyekben felmerülő problémákra konkrét megoldást is tudjunk találni.
Mi az az ok, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége végül is nem tudta támogatni ezt az országgyűlési határozati javaslatot? Az első egy régi magyar mondás, sőt, Magyarországon túl is ismert, inkább közép-európai: ha valamit nem tudsz jól megoldani, akkor hozzál létre egy bizottságot, vagy ha bizottság már van, akkor intézményesítsd azt a bizottságot, hátha attól a dolgok jobban fognak működni. Úgy gondoljuk, hogy miután az együttműködés jól működött, nem kell ezt intézményesíteni. Ha jól működött, akkor miért kell ehhez hozzányúlni, és egy formális keretet adni neki?
Mit ad hozzá ez a javaslat ehhez az intézményesítéshez? Semmit. Elnök asszony, Kozma képviselő úr, Németh képviselő úr hosszú percekig sorolták az eredményeket. Hát többet fogunk elérni, ha most egy országgyűlési határozat keretében hozunk létre egy intézményesített keretet? Egy csodát fog többet elérni! Dolgozni anélkül is lehet, hogy ilyen típusú kereteket létrehoznánk. Ugyanakkor szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy amit most csinálunk, amit most lépünk, ismét nem más, mint hogy ezzel az intézményes kerettel, akár tetszik, akár nem tetszik, a magyar állami szuverenitást terjesztjük ki olyan államok egyébként magukat magyarnak valló, közvetkezésképpen magyar képviselőivel való együttműködésre, ami a magyar szuverenitás kérdésén kívül kerül.
Lehet, hogy ez nem fog semmilyen veszéllyel járni. Ezt mondták képviselőtársaim a státustörvény esetében is, de attól tartok, hogy amennyiben felfigyelnek, a határon túli nacionalista pártok szívének ez nagyon kedves zene lesz, amit csak kihasználni tudnak. Arra szeretném a parlament figyelmét felhívni, hogy miközben nem adunk hozzá semmit, megint egy veszélynek tesszük ki magunkat. Örülök annak, hogy Németh képviselő úr a státustörvény ügyét felvetette, mert valóban, emlékeznek képviselőtársaim, amikor a státustörvényt tárgyaltuk, fideszes javaslat volt, a Magyar Szocialista Párt melléállt, csak a Szabad Demokraták Szövetsége vitatta. És hallottuk ezeket a veretes mondatokat, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elszigetelődött a magyar parlamentben. Így volt, képviselőtársaim? Így volt.
Majd ezt követően a státustörvényt megvitatta az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, ahol csodák csodája, az Európai Néppárt a Fidesz ellen foglalt állást, az Európai Szocialisták a magyar szocialisták ellen foglaltak állást, az egész Európa Tanács parlamenti közgyűlése a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját foglalta el. (Derültség és közbeszólások a Fidesz-frakcióban.) Halljuk a nevetést, érzem a nevetésük mögötti rossz lelkiismeretet. De ettől még a helyzet mégiscsak az, hogy amíg a Szabad Demokraták Szövetsége Budapesten elszigetelődött, addig Európa szívében mi voltunk Európa centruma, és önök szigetelődtek el, tisztelt képviselőtársaim. (Révész Máriusz közbeszól.)
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szeretem, amikor nemzetpolitikai ügyekben hallom azt a szót, hogy konszenzus, és hogy a konszenzus nem csak azt jelenti, és ebben egyetértek az előttem szólókkal, hogy számos olyan ügy volt, amelyben sikerült az összes pártnak ugyanazt az álláspontot elfoglalnia.
A konszenzus, tisztelt Országgyűlés, azt is jelenti, hogy felvállaljuk a konszenzust, kiállunk, és azt mondjuk, hogy ebben egyetértünk. De hát, tisztelt Németh képviselő úr, kedves Kozma képviselő úr, micsoda konszenzus az, hogy az Országgyűlés meghozza konkrét ügyekben a döntést, majd halljuk a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokait, kimenve Magyarország területén kívülre, és állandóan nemzetárulózva bennünket és önöket (Az MSZP felé fordul.), önöket, akik állandóan keresik a konszenzust olyan ügyekben, amelyekben a politikai konszenzus egészen egyszerűen nem létezik. (Közbeszólások ellenzéki oldalról.)
Én nagyon támogatom azt, hogy konkrét ügyekben tudjunk megállapodni, de konszenzusról papolni ebben a Házban, tisztelt szocialista képviselőtársaim?! Megértem az önök igényét, hogy találják meg a konszenzust a Fidesszel ezekben az ügyekben. De mondják meg, árulják el nekem, hol sikerült ezt megtalálni!? Most nagy örömben és egy tapssal el fognak fogadni egy javaslatot, és másnap hallhatják majd a kampányban, hogy önök milyen nemzetárulók. Hallhatták Németh Zsolt beszédét, megdicsérte ezt a kezdeményezést. Hányszor rúgott önökbe bele olyan ügyekben, amelyek a Fidesz szerint a nemzetpolitika része, önök pedig csak egészen egyszerűen másképpen gondolják? (Nagy zaj. - Közbeszólások az ellenzéki oldalon.)
Tisztelt Országgyűlés! Azt hallottuk, hogy új időszámítás kezdődik a nemzetpolitikában. Azt a kérdést szeretném önöknek feltenni, hogy miért van önökben egy állandósuló kényszer abban, hogy az idő újból elkezdődjék, a jövő elkezdődjék. Mindig valami új kezdődjék el, mintha tegnap minden rettenetes lett volna.
(18.30)
Nem veszik észre, kedves szocialista barátaim, hogy “a jövő elkezdődik” típusú fideszes kampányt támogatják, amikor elfogadják azt a retorikát, hogy itt új időszámítást lehetne kezdeni? Amikor azt hallottuk, hogy konzultációs terepet kezdeményezünk, amikor azt halljuk, hogy mennyire jól működött ez a konzultációs terep. (Közbeszólások, zaj.)
Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném befejezni, hogy ha egyszer valami jól működött - és azért tudott részben jól működni, mert csendben tudtuk csinálni, nem kellett állandóan kijárni a világhoz, hogy tessék, Magyarország ismét kinyújtja állami védőkarjait a határon túli területekre, mégis jól működött -, tehát ha eddig csendben és jól működött, miért nem lehet a jövőben is csendben végezni ezt a munkát?
Tisztelt Országgyűlés! Szeretném nagyon világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, hogy az a munka, ami megkezdődött, csendben, nyugodtan, mások irritációja nélkül folytatódjék. Amihez nem adjuk az igen szavazatunkat, az nem más, mint ennek az egyébként értelmes munkának az értelmetlen intézményesítése.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
