NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! A négy párt kezdeményezése valóban azt mutatja, hogy a KMKF életképes kezdeményezésnek bizonyult, sőt, ma már azt is elmondhatjuk, hogy nagykorú lett; a négy párt kezdeményezése. Hiányzik az ötödik párt; az ötödik párt hiányzik a magyar nemzetpolitikából. 2001 júniusában, a státustörvény megszavazásakor is hiányzott ez az ötödik párt. Nem értjük, hogy miért hiányzik ma is e mögül az előterjesztés mögül. Sajnáljuk, hogy hiányzik. Ne vegyék rossz néven, hogy sajnáljuk: hiányzik, és reméljük, hogy előbb-utóbb nem fog hiányozni az ötödik parlamenti párt a magyar nemzetpolitikából.
A kezdeti lépések után mára egyetlen olyan fórum maradt a Magyar Állandó Értekezlet megszüntetését követően, a KMKF, amely fontosnak tartja bevonni a magyar politikai élet minden szereplőjét a magyar-magyar párbeszédbe. Rögzítsük tehát: nem lehet legitim nemzetpolitikát folytatni a magyar politikai pártok nélkül. Márpedig az elmúlt néhány évben erre látunk törekvést a kormányzat részéről. A Magyar Állandó Értekezlet megszüntetése 2004 novemberében ezt eredményezte, és természetesen fontos a parlamenti dimenzió, de a parlamenti dimenzió nem helyettesítheti a végrehajtó hatalmat.
Sajnálatos módon ma egy lehetetlen helyzet áll fenn: a magyar nemzetpolitikának úgy kell a határon túli magyarok irányában egyfajta működést felmutatnia, hogy nem tud a magyar politikai erők támogatására támaszkodni, mint ahogy a korábbiakban a Magyar Állandó Értekezleten keresztül volt egy mechanizmus, és ebben a zűrben a KMKF jelentősége felértékelődik. Lenne létjogosultsága a KMKF-nek a MÁÉRT mellett is, de a MÁÉRT nélkül a KMKF szerepe értelemszerűen felértékelődik. A kormánynak követnie kellene - meggyőződésem szerint - a jó példát, és össze kellene hívnia a Magyar Állandó Értekezletet vagy ahhoz hasonló bármilyen elnevezésű fórumot, mert a KMKF bizonyítja, hogy így is lehet. Lehet konszenzust képezni a magyar nemzetpolitikában, és mindig is lehetett konszenzust képezni, tegyük ezt is hozzá.
Az öt éve indult kezdeményezés legnagyobb eredménye, hogy valóban megtalálta a szerepét és helyét a magyar-magyar párbeszédben, a kezdeti évi egy találkozó után továbbléptünk, és immár évente legalább tíz alkalommal ülésezik a KMKF valamilyen formációja a Magyar Országgyűlés égisze alatt. A plenáris ülés mellett - ahogy elhangzott - létrejött a KMKF állandó bizottsága, és felállt a négy albizottság is.
A KMKF legfőbb erénye tehát, hogy az elmúlt öt évben a konszenzusteremtés képességének a nemzetpolitikában egyértelmű bizonyítékává vált. Hölgyeim és uraim, konszenzust sikerült teremteni, nem kis részben a KMKF-nek köszönhetően a vajdasági magyarok elleni atrocitások ügyében. Konszenzust teremtettünk az erdélyi magyar egyetem ügyében, a moldvai csángó oktatás ügyében, amelyről egyébként éppen ma délután hallhattunk egy kiváló felszólalást Sándor Klára képviselő asszony részéről. Konszenzust tudtunk teremteni Malina Hedvig ügyében, és a beneši dekrétumok ügyében. Nem akármilyen kérdésekről van szó, hogyha csak ezt a rövid listát szemügyre vesszük.
Nagy jelentőségű továbbá, hogy 2007 szeptemberében sikerült elfogadni a nemzetpolitikai előterjesztést, amellyel minden parlamenti frakció és minden határon túli magyar szervezet is egyetértett. A koncepció ugyan minimalista, tehát egy minimalista megközelítésű koncepció, de kijelölte a továbblépés irányait, azokat a területeket, ahol a magyar politikának lépnie kell a nemzetpolitikában. Fontosnak tartom, hogy ezen az úton haladjon tovább a KMKF, a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitika útján. Mert a hazai és a határon túli fejlesztési koncepciók, fejlesztési tervek összehangolása nagyon fontos keretét adhatja a sikeres magyar nemzetpolitikának.
A határok tényleges átjárhatóságának megteremtése ad igazán értelmet a schengeni egyezményhez való csatlakozásunknak, mint ahogy ezt Firtl Mátyás képviselő úr interpellációjával kapcsolatban ma már érintettük. Az infrastruktúra, az utak, a hidak, a tömegközlekedés határon átjárhatóvá tétele mind-mind ennek a fejlesztésközpontú magyar nemzetpolitikának az összetevője, és természetesen az autonómia - a politikai autonómia, a gazdasági autonómia, amit regionalizmusnak szoktunk hívni - szintén ebbe a kategóriába tartozik. És ne feledkezzünk el a tudástőkéről, a magyar oktatási infrastruktúráról az óvodától az egyetemig.
A KMKF legfőbb hozadéka, tisztelt képviselőtársaim, hogy felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét; abban a helyzetben, amikor 2004. december 5-e után - ahogy már az előbb fogalmaztam - gyanakvás kezdte el uralni a határon túli magyarok ügyének a megítélését Magyarországon, és kifejezetten a kiábrándulás vett erőt a határon túli magyarokon. Ez a kiábrándulás az oka, tisztelt képviselőtársaim, annak, hogy nagy tisztelettel köszönthetjük köreinkben a kárpátaljai, a vajdasági és a horvátországi magyarokat, de vegyük sorba, hogy kik nincsenek itt. Mert ők itt vannak, de nincs itt az erdélyi magyarság, nincs itt a felvidéki magyarság, nincs itt a szlovéniai magyarság - nem lehet véletlen. Tehát ez a fajta kiábrándulás mind ez idáig jellemzi a határon túli magyar közösségeket, amit 2004. december 5. eredményezett.
A KMKF tehát felszínen tartotta a nemzetpolitika ügyét, és folyamatosan lépéskényszerben tartotta a kormányt, és elvégre ez lenne a feladata, képviselőtársaim, a parlamentnek: lépéskényszerben tartani a kormányt. Ilyen ügy a schengeni vízumdíj bevezetésével kapcsolatos nehézségek a kárpátaljai és a vajdasági magyarok irányában.
Az idei évtől megvalósult az utazási támogatás, ami lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok a zsebükben láthassák a magyar állam gondoskodását a schengeni egyezmény ellensúlyozásaképpen. Az utazási támogatás a KMKF nélkül - bizton állíthatjuk - nem jött volna létre. Hosszú hónapokig kellett napirenden tartani a megoldás iránti igényt, hogy a kormány rászánja magát, lépjen, és - hála istennek - lépett. Az utazási támogatás ugyan nem ideális megoldás a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára, de mégis enyhítheti a vízumkényszer bevezetése miatti rendkívül súlyos problémákat. Ma a kárpátaljai magyaroknak átjönni két napra Magyarországra egy családi eseményre, gyakorlatilag a lehetetlennel egyenlő feladat. Hosszú távon nyilvánvalóan - meggyőződésem - nem lehet más a megoldás, hogyha halljuk ezeket a kétségbeesett hangokat, hogy a kettős állampolgárságot, a magyar állampolgárságot terjesszük ki a határon túli magyarokra. Eljött ennek az ideje.
Örvendetesnek tartom, hogy a kormányoldalon is hallhatók már határozottan olyan hangok, amelyek úgy látják, hogy a schengeni egyezményhez való csatlakozást követő időszak tapasztalatainak a leszűrése eredményeképpen el kell jutnunk a magyar állampolgárság megadásához a határon túli magyaroknak. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Bízom abban, hogy ez a felismerés, ez a bölcs felismerés a magyar politikában meg fog születni már a közeli jövőben.
Borisz Tadics szerb elnök úr fejében ez már megszületett, a vajdasági magyarok körében megszületett, az anyaországi polgárok többségének a körében megszületett, a parlamentben is - meggyőződésem szerint - készen állunk lassan arra, hogy megadjuk a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak.
(18.20)
Ilyen konkrét eredményekre van szükség a jövőben is a KMKF-től, a háttérben folyó műhelymunka erre utal, és ehhez a magunk részéről, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről meg kívánunk adni minden támogatást az albizottságok keretei között. Természetesen kíváncsian várjuk a nemzetpolitikai törvénytervezet szövegét, amire utalt Szili Katalin elnök asszony. Várjuk azt is, hogy a KMKF továbbra is alkalmas legyen arra, hogy húsbavágó vitákat meg tudjunk beszélni. A kettős állampolgárságot az előbbiekben már megemlítettem, ebbe a körbe tartozik, de a trianoni emléknap kérdését is említhetném.
A támogatási összegek megcsappanásával előálló problémát, különösen olyan esetekben, amikor kifejezetten Magyarországra utalt intézményekről van szó, mint a kárpátaljai Rákóczi Ferenc Főiskola, vagy az erdélyi Sapientia Tudományegyetem támogatása, illetve az egyes határon túli magyar szervezetek elleni diszkrimináció problémáját is szeretném ezen a helyen megemlíteni. Nyilvánvaló diszkriminációban részesülnek bizonyos személyek, bizonyos szervezetek, és az ő problémáik szőnyeg alá söprése nem folytatható, mint ahogy érzékeny kérdés a magyar nemzetpolitika tudományos megalapozásának ügye, hiszen a Teleki Alapítvány megszüntetésével ez egy nagyon komoly problémaként vetődik fel, vagy éppen a világmagyarsággal ápolandó kapcsolatok problémáját is megemlíthetem az érzékeny kérdések sorában.
Bízom benne, hogy a KMKF alkalmas lesz ezeknek a kérdéseknek a megvitatására. Az előterjesztést a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
