TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Egy sajátos helyzet alakult ki; fordítva van minden, mint hagyományosan, ahogy megszokott lett sajnos a magyar parlamentben. A vizsgálóbizottság, amelynek tagja lehettem, zavartalanul lefolytatta a munkát, a nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti tagjainak meg az a sajátos helyzet állt elő, hogy ellenzéki barátaink kezdeményeztek egy vizsgálóbizottságot, amelyet közösen végigcsináltunk, és a nemzetbiztonsági bizottságnak egyedül kellett csak a kormánypárti oldalnak a határozati javaslatot előterjeszteni. Egyetlen oka volt: addigra ellenzéki barátaink úgy döntöttek, hogy a bizottság munkájában nem vesznek részt. Mi nem ezt az utat választottuk a vizsgálóbizottságnál sem.
A határozati javaslatunk, amit beterjesztettünk, teljes mértékben azonos, azokat a pontokat tartalmazza, amelyek közös megállapításai voltak a vizsgálóbizottságnál. A nemzetbiztonsági bizottság azt az utat választotta, hogy biztosítsa annak a lehetőségét, hogy a vizsgálóbizottság működése során nagy összhangban - 1 tartózkodás mellett - kialakult véleményt, és erre kapott későbbi munkák válaszait a parlament illetékes bizottságai megismerhessék. Ezért foglaltuk határozati javaslatba tartalmilag szó szerint ugyanazt a négy pontot.
Néhány mondatot szeretnék elmondani a határozat apropóján is. Az első: érdemes tisztázni, hogy mi nem volt ebben az egész történetben. Nem volt fedőszerv, és nem volt politikai befolyásolás. Nem a két szervezet kapcsolata alakult ki, tehát nem az alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal kapcsolata alakult ki, hanem az alapítvány, a szerepet vállaló egyes személy és a nemzetbiztonsági szolgálatoknál dolgozó vagy volt munkatárs közötti kapcsolat és információcsere volt, de nem az alapítvány és a Nemzetbiztonsági Hivatal közötti kapcsolat.
Politikai befolyás egyértelműen nem volt. A nemzetbiztonsági bizottság ugyanarra a következtetésre jutott határozati javaslatánál, hogy törekvés lehetett, a törekvés eredménytelen volt. Nagyon tanulságos és folytonos vita, a kedvező eredmény mellett - és még egyszer mondom: egy pillanatra nem szakadt meg az üléssorozat -, hogy mi volt megismerhető a bizottság számára és mi nem. Úgy láttuk, hogy valamennyi adat, valamennyi érdemi, általunk kért információ megismerhető volt, ezért nem az a kérdés, hogy mi volt megismerhető, a vita tárgya szokatlan módon az volt, hogy hol ismerhető meg az anyag. Az anyag mindegyik része megismerhető volt, egyes részei a bizottság számára a Nemzetbiztonsági Hivatalban voltak megismerhetők.
De még egyszer mondom: nem az volt a kérdés, hogy megismerhető-e, hanem hogy hol. Szeretném még egyszer elmondani a biztonság kedvéért: volt vizsgálóbizottság, teljeskörűen. Volt nemzetbiztonsági bizottság és határozata… - de azt már csak mi akartuk, akkor is, ha a barátaink nem akarták. Minden adat megismerhető volt, az adatok egy része a Nemzetbiztonsági Hivatalban, és nem hozták át hozzánk, át kellett sétálni a túloldalra.
Eredményes volt abban is, hogy kiderült, hogy a VPOP is képes volt arra a munkára, hogy felfedezze a belső ellenőrző rendszerében, és a vizsgálatot önmaga indította. Abban teljes egyetértés van közöttünk, hogy jó néven vettük volna, ha ez a felismerés és a vizsgálat időben hamarabb történik, de ez egy másik részre vonatkozik.
Általános elvként szeretném a nemzetbiztonsági bizottság nevében megfogalmazni a határozati javaslat indoklásaként, hogy az egész ügy legnagyobb tanulsága számunkra az volt - és ezért is kérjük a különböző minisztériumok vezetőit -, hogy nem elég hatékony, nem elég stabil és nem elég megbízható az a belső ellenőrzési rendszer, amely képes időben és teljes egyértelműséggel felderíteni az ügyeket az előtt, mielőtt rendőrségi ügy lesz, vagy ilyen nagyságrendet ér el.
De ez nem csak erre a területre vonatkozik. Sajnos, mióta a bizottsági ülést befejeztük, kiderült, hogy ez a szűk másfél milliárd forint nem is nagy tétel, azóta találkoztunk tízmilliárdos “üzletekkel” nem a bizottsági szinten, de a munkában, de nagyon fontos, hogy helyre kell állítani, meg kell erősíteni valamennyi államigazgatási szervezetnél azt a belső ellenőrzési rendszert, amely képes időben kontrollálni az ügyeket.
Ez érvényes a Nemzetbiztonsági Hivatalra is, ahol fokozott követelmény, hogy ha bármilyen szerény mértékben is, de a hivatal munkatársai más civil szervezetekben, alapítványokban szerepet vállalnak, az eddigieknél is szigorúbb feltételek szerint lehet ezt csak megengedni. Szabályozva volt miniszteri rendelettel 1997 óta, de ez a történet is mutatta, hogy önmagában a bejelentési kötelezettség nem biztos, hogy elegendő. Ennél szigorúbb szabályt kell kialakítani.
(19.30)
Ugyanez érvényes, elismerve, hogy a VPOP önmaga tárta fel, önmaga fordult a rendőrséghez, ha nem is 175 alkalommal, de 175 esetben ugyanabban a vámhivatalban ellenőriznek, akkor jogos elvárás az államigazgatás rendszerében, hogy hamarabb kiderüljön, hogy valamilyen zavar, nem egyértelmű helyzet van, és akkor jelentősen lehetett volna enyhíteni.
Teljesen jogos igény, hogy az alapítványok, civil szervezetek állami befolyás nélkül tudják végezni a munkájukat, azonban - és erre is vonatkozik a határozati javaslatunk - az nem lehet igény, hogy ez a szabad, ez az állami beavatkozás nélküli működés oda vezethessen, hogy - idézőjelben mondom - teljesen rugalmas pénzkezelési szabályokat engedtek meg maguknak az alapítványnál. Nem a mi dolgunk annak eldöntése, hogy ezzel megsértettek-e törvényt vagy nem, de pontosan ezért hívtuk fel például a Pénzügyminisztérium figyelmét, hogy meg kell nézni, helyes-e az a gyakorlat, hogy százmilliós nagyságrendben nem banki folyamatban, hanem a gazdaságtól vett kifejezéssel élve: házipénztáron keresztül folyjon százmilliós vagy több száz milliós tételek kezelése Magyarországon alapítványi keretben. Nem azt állítom ezzel, hogy minden alapítvány ilyen gazdag Magyarországon, de a szabályozást úgy kell megcsinálni, hogy egyetlen alapítványnál erre ne legyen lehetőség. Bűncselekménytől függetlenül ez megelőz folyamatokat.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Összességében azt szeretném kérni a tisztelt Országgyűléstől, hogy azt a határozati javaslatot, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság nevében előterjesztettem, fogadja el. A határozati javaslat teljes egészében összhangban van a vizsgálóbizottság jelentésének következtetésével. Vitánk legföljebb a következtetésig eljutó út néhány részletkérdésének különböző megítélésében van, de ez ne befolyásoljon senkit abban, hogy jó szívvel fogadja el. Előrébb jutunk, ha felhívjuk a figyelmet néhány észrevételre az illetékes minisztériumoknál. Ők pedig, ha elvégzik a tényleges feltáró munkát, és a parlament szakbizottságainak pontos jelentéseket adnak, akkor talán közelebb jutunk annak a belső ellenőrzési rendszernek a kiépítéséhez, amely hatékonyabb megelőzést tesz lehetővé, és nem tud még egyszer létrejönni, vagy új szempontokat kell keresni, akik ügyeskedni akarnak, mint ennél az alapítványnál előfordult.
Köszönöm a figyelmüket. Kérem a határozati javaslat elfogadását, és ha már ilyen sokat beszéltem, én személy szerint, de a bizottság tagjai is, kérem, hogy támogassák a vizsgálóbizottság jelentését is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
