DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a felszólalás némileg visszanyúlik az időben arra az időszakra, amikor az áramszolgáltatók, nevezetesen az én régiómban a Démász üzletpolitikai okokból nagyon sok ügyfélszolgálati irodát bezárt, és önkormányzatunkat olyan levélben értesítette erről, hogy szinte ezt mi saját magunk kértük volna, illetve a szolgáltatás színvonalának emelése érdekben történt volna ez az egész intézkedéssorozat, nem pedig a szolgáltató profitmaximálásának az érdekében.
Ellenzéki képviselőtársaimmal közösen végül is a magyar parlament a villamos energiáról szóló törvénybe egy olyan passzust operált be, mely szerint minden kistérségben újra kellett nyitni az ügyfélszolgálati irodákat, tehát azt mondom, hogy itt valami kis szépségtapasszal előre tudtunk lépni az elmúlt időszakban.
Ugyanakkor mint képviselő azt tapasztalom választókörzetemben, hogy a különböző hibabejelentések kezelése nem mindig zökkenőmentes. Kétségtelen, hogy a hétvégén, mondhatni azt, hogy az átlagostól igencsak eltérő időjárásban fölhalmozódtak a különböző hálózati kimaradások és az ezzel összefüggő lakossági panaszok, bejelentések, illetve próbálkozások. Jómagam is átéltem ezt a hétvégét, és mondhatni, mintegy két tucat választópolgár keresett meg hasonló problémával, hogy órákon keresztül nem tudták elérni a Démász ügyfélszolgálati számát, a hibabejelentő számát. Mindenki megpróbált a telefonkönyvből, megpróbált a tudakozón keresztül különböző számokat felhívni, és a legkülönbözőbb válaszokat kapták, de a hozzáférés lehetősége minimális volt, illetve a nullával volt egyenlő.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gyöngyszemet kiolvassak, illetve idézzek, hogy mit lehetett a telefonban hallani.
Kecskemét: nyomja meg az 1-es gombot, nyomja meg a 3-as gombot, ki tudja, hanyas gombot. Egyszer csak jön egy nagyon kedves hang, és szó szerint a következőt mondta. Többször kipróbáltam, hogy le tudjam írni. Tehát befelé nem megy információ, de kifelé jön a hibabejelentőtől a következő: “Egyes hibájában Kecskemét dél 35-ös állomásban most nyugtázni.” Ha ezt most valaki érti ebben a teremben - nem sokan vagyunk, de ha valaki érti -, kérem, próbálja megfejteni.
Utána: “Átmeneti túlterhelés miatt hívását ismételje meg. Pont. Foglalt.” Hasonló: “visszahívjuk” - persze nem hívjuk vissza.
Másik számon - mint említettem, több számon próbálkoztunk: “Kiterjedt üzemzavar.” Hát ezt el kell fogadnom. Megemlítem azt, hogy minden tiszteletem azoké az embereké, akik ebben az időjárásban végül is kijavították a hibákat, mert azért ez folyamatosan folyt, csak nyilvánvalóan mindenki nem tudta bejelenteni a hibát.
No! Kiterjedt üzemzavar, és tájékoztatják a fogyasztót - tehát befelé nem megy információ, de a fogyasztó irányába megy -, hogy amennyiben nem a mi hálózatunkhoz tartozik a kedves fogyasztó, akkor a kiszállás költségeit önnek kell állni. Tehát egy kicsit azért megfenyegetjük a fogyasztót, hogy ne nagyon babráljon már azzal a telefonnal, és ne zavarja a köreinket.
De ami talán nekem legjobban tetszik, mert életszerűen el tudom képzelni, mint egy orvos, aki bejárja a vidéket is, az a következő: tegyük föl, hogy egy tanyán, ahol él Mari néni vagy Józsi bácsi - és ezt nem pejoratív értelemben mondom -, van egy lámpa, ott lóg valahol, aztán éppen nincsen villany, de tegyük föl, hogy van telefon. Mi jön a telefonban? Sötétség van. Azt mondja, hogy: “Számlája felső sarkában levő azonosító számát olvassa fel, ha visszahívjuk.” El tudom képzelni, hogy a petróleumlámpával vagy gyertyával a kezében Mari néni meg Józsi bácsi szaladgál összevissza a tanyájában, és ha éppen nem gyújtja fel, akkor még lehet, hogy meg is találja ezt a számot, tehát nem elég bemondani a hibát, hanem még ilyen dolgokkal is kell törődni.
A lényeg az, hogy amikor idáig eljutottunk egy olyan két-három óra után, megpróbáltam felhívni a Magyar Energia Hivatalt. Ott egy szakértő portással találkoztam, aki közölte, hogy ő semmit nem tud tenni ebben a kérdésben. Utána eljutottam a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, ott is a portás közölte, hogy igazából ő most nem tudja, hogy mit kell csinálni, ő nem tudja megjavítani a hálózatot.
Kétségtelenül akkor vagyok korrekt, ha azt mondom, hogy a minisztérium reagálása itt van a kezemben, amelyben némileg elfogadható módon tájékoztatnak a hétvégi eseményekkel kapcsolatos panaszokról meg arról, amit én most itt fölvezettem.
Igazából azt mondom, hogy ha rendkívüli helyzet van - márpedig én egy botcsinálta meteorológusként megjósolom, hogy ilyen rendkívüli helyzetek lesznek, meg még rosszabb lesz -, akkor egy ilyen szolgáltatás esetén biztosítani kell azt, hogy esetleg több telefon, több ügyintéző, aki fogadja a hívásokat, és több helyre kimennek a hibákat megjavítani.
Igazából az egész felszólalásom lényege talán az utolsó pár mondat, hogy igen, kérem, a szolgáltatónak nem a profit maximalizálására kell törekedni, hanem a szolgáltatást igénybe vevők igényeit kielégíteni, adott, ilyen vis maior helyzetekben is, és erre kérem a minisztériumot és a Magyar Energia Hivatalt is meg ne adj' isten a Démászt is mint egyszerű országgyűlési képviselő.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!)
