GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Elfáradhattak az ellenzéki frakcióvezetők ebben a hosszú kampányban. Ma nem voltak valami jó formában, azt kell mondjam. (Derültség a kormánypárti oldalon. - Dr. Dávid Ibolya: Az MSZP sem.) Azt kérdezik tőlem, hogy meséljek már arról, hogy az elmúlt hat évnek milyen eredményei vannak. Köszönöm szépen, őszintén szólva ritkán kap az ember ilyenfajta felszólítást, hogy ebben a parlamentben nyugodtan ecsetelheti saját kormányának eredményeit.
Nem tudom, mit gondolnak arról, hogy, ha jól emlékszem, még az önök idejében talán egytucatnyi kilométer autópályát sikerült átadni négy év alatt, mostanra mintha autópálya vezetne Szegedig, Debrecenig, Nyíregyházáig, végig a Balaton déli partján. Mit gondolnak önök, ez teljesítmény, vagy sem? Én azt gondolom, hogy teljesítmény. Amikor azt szokták kérdezni, hogy hol van a pénz, hol a lé, hát például ott van. Vagy mit gondolnak arról, hogy 2001-hez képest, az utolsó olyan kormányzati évhez képest, amely az önök jövedelempolitikáját tükrözte, 2008-ig, az idei évig, tehát beleszámítva a tavalyi évi jövedelemcsökkenést is, a reáljövedelmek a 2001. évi 130 százalékát teszik ki? Egyharmaddal többet ér ma Magyarországon a jövedelem, mint akkor, amikor az utolsó teljes évben önök kormányoztak. Mit gondolnak erről? Ez eredmény vagy éppenséggel kudarc? Én azt gondolom, hogy eredmény.
Sőt, ha úgy tetszik, a nyugdíjak növekedése ennél még nagyobb mértékű. Ha 2001-et 100 százaléknak tekintjük, akkor ma, 2008-ban, 2008-as adatokat veszek éppen azért figyelembe, hogy benne legyen az előző másfél év, 142 százalékot ér a nyugdíjasok nyugdíja. Ezt nem értékelik semmire? Vagy Dunaújvárosban a Dunán átívelő hidat sem? (Dr. Navracsics Tibor: A semmibe megy.) Vagy úgy gondolják, hogy az nem ér semmit? Vagy úgy gondolják, hogy ugyanez lesz a sorsa, mondjuk, az M0-s északi összekötőjének? Vagy az önök szemében semmit nem ér az, hogy úgy alakult át a családtámogatás 2006-ban, hogy végre nem az kap többet, akinek egyébként is több a jövedelme, hanem minden gyermek ebben a családtámogatásban egyenlő? És hogy véget vetettünk annak a Ferge Zsuzsa által csak perverznek nevezett jóléti politikának, amely az önök nevéhez kötődött?
Vagy elfeledkeztek arról, hogy ebben az időszakban Magyarországon önkéntes lett a csatlakozás lehetősége a Magyar Honvédséghez? Nem csodálom, hogy el akarják felejteni, hiszen önök az utolsó pillanatig amellett kardoskodtak akkortájt, ez valamikor 2004-2005-ben volt, hogy maradjon fenn a sorozás a Magyar Honvédségnél. Példának okáért, azt gondolom, ezt nyugodtan a figyelmükbe ajánlhatom.
De újra mondom, mert kedvenc példájuk Szlovákia. Azt mondja Navracsics frakcióvezető úr, hogy lemaradtunk, mint a borravaló. Vajon ugyanezt gondolja-e Navracsics frakcióvezető úr, amikor arról kellene neki számot adni, hogy milyen Magyarországon a jóléti és szociális ellátás? Vajon abban is lemaradtunk-e Szlovákiához képest? Itt van a kezemben egy statisztika. Belátom, önök e tekintetben nem nagy barátai a számoknak. 2000-hez képest vagy 2001-hez képest, amikor önök az utolsó egész évet kormányozták, akkor minden 100 forint közös jövedelemből 19 forint 30 fillért költöttünk szociális célokra. 19.30! Frakcióvezető úr, írja le, nehogy elfelejtse jövő hétre! 2005-ben ez 21 forint 90 fillér volt. Nem egyszerűen abszolút mértékben növekedett Magyarországon a szociális ellátás, hanem összes jövedelmünkön belül a szociális ügyekre fordított kiadások aránya is növekedett.
Hozzáteszem, ha olyan kemény politikusok lennének, mint amilyennek mutatják magukat, akkor most kellene megszólalni azzal, hogy miniszterelnök úr, látja, éppen a szociális és jóléti ellátások, az építkezésnek ez a tempójú növekedése okozta a 2006-2007-es kihívásaink jelentős részét. Csak önök nem képesek és nem elég bátrak egyenesen fogalmazni. Mert egyik oldalról nincs olyan hét, hogy ne nyújtanának be újabb javaslatot, hogy költsön többet az állam, nincs olyan hét, hogy ne követeljenek újabb fizetést az államtól, nincs olyan hét, hogy ne beszélnék le az embereket arról, hogy ha más nem, akkor ők maguk járuljanak hozzá az egészségügyhöz. Másik alkalommal pedig rendkívül bánatos szemekkel azt ecsetelik, hogy az adóbevételek micsoda elképesztő terheket rónak a magyar gazdaságra és az adófizetőkre, és nem vagyunk eléggé versenyképesek.
Nem azért van az embernek külön bal és jobb agyféltekéje, hogy hideget és meleget is mondhasson, hogy bármit és annak az ellenkezőjét, hanem azért, hogy képes legyen a dolgok együttes és komplex megközelítésére. Attól, hogy valaki jobboldali, még használhatja a bal agyféltekéjét; és ez így van fordítva is. Úgy látom, hogy vannak olyan politikusok, akiknek ez nagyon komoly nehézséget okoz. Ezért sokadszor mondom, sokadszor, hogy azok, akik gazdasági versenyképességről akarnak nekünk itt előadást tartani, legyenek olyan kedvesek legalább olyan széles összefüggésbe ágyazni mondanivalójukat, amit egy közgazdasági szakközépiskola negyedikes tanulójától az érettségin elvárunk. Ez nem egy magas szint. Nagyjából az kellene, hogy szociális, jóléti kérdéseket, költségvetési és adókérdéseket egyben lehessen megközelíteni.
A másik kérdés vagy a másik lehetőség persze, hogy vagy ennyire futja, vagy ennyire tartják a választópolgárokat. Nézzék! 1990 óta az a tapasztalatom, hogy a választópolgárok legfeljebb ideig-óráig elcsábíthatók egy ilyen politikai kalandra, arra, hogy a dolgoknak ne az összefüggéseit tárjuk fel előttük, hanem ilyen kampányízű politikával traktáljuk őket. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a végén pontosan tudják, hogy annál, amit önök közvetíteni kívánnak, az élet összetettebb, és tőlük is és tőlünk, politikusoktól is mást igényel.
Örülök, hogy előhozták ezt a Déli Áramlat dolgot. Kis probléma, hogy frakcióvezető úr még mindig keveri a Kék Áramlatot a Déli Áramlattal. Hát, nem olyan nagy probléma, bár két teljesen különböző programról van szó. Úgy látom, hogy frakcióvezető úr magabiztosságát nem zavarja ez. Csak jelzem, hogy a Kék Áramlat Törökország felé megy. Ismeri Törökországot? Bundákat olcsón lehet kapni, onnan talán ismeri. (Derültség az MSZP soraiban.) A Déli Áramlat többek között éppen kikerüli Törökországot, a Fekete-tengeren át Bulgáriát éri el. A kettőt nem érdemes összekeverni. A Déli Áramlat az Európai Unió támogatásával épül - nem ellenére, támogatásával. Tudja, a Kék Áramlat, na, az nem volt az Európai Unió ínyére.
De hadd mondjak még valamit! Schröderrel példálózott. Szerintem - hogy mondjam? - biztosan ön egy nagyon tehetséges, jóravaló, nagy formátumú politikus, Navracsics úr; nem kételkedem ebben. (Dr. Navracsics Tibor közbeszól.)
(13.50)
Mégiscsak azt gondolnám, hogy Schröder kancellár egész teljesítményét elintézni azzal, amit ön tett... - hogy is mondjam, ha ezt poénnak szánta, akkor ez poénnak nagyon rossz. (Dr. Navracsics Tibor: Meg se szólaltam, miniszterelnök úr!) Semjén? (Dr. Navracsics Tibor: Igen.) Elnézését kérem, Semjén frakcióvezető úr. Újabban annyira hasonlítanak egymásra! (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) Bár, hogy mondjak valami jót, ez Semjén úrnak inkább hízelgés, magának ez, őszintén szólva, nem nagy dicséret. (Derültség a kormánypárti oldalon.) De nem akartam hosszan belemenni Schröder kancellár dolgaiba.
Önök az Európai Néppárt családjába tartozónak vagy ahhoz közel állónak tekintik magukat. Mit gondolnak az úgynevezett Északi Áramlatról, amely Németországba szállít gázt? - szintén a tenger alatt, csak az nem a Fekete-tenger. Ki állapodott meg? És vajon a Német Kereszténydemokrata Párt, amely állítólag részt vett az önök programjának kidolgozásában, támogatta-e az Északi Áramlat megépítését? Mit gondolnak? Mind a ketten egyformán tiltakoznak, mi több, puccsot emlegetnek, egymást túlharsogva. Mit gondolnak, vajon Silvio Berlusconi és Romano Prodi között volt-e ellentét a Déli Áramlat tekintetében? Olyannyira, hogy a Kék Áramlat - mondom Kék, nem összekeverve a Délivel - átadásán Silvio Berlusconi képviselte Olaszországot, a Déli Áramlatot pedig Romano Prodi kezdeményezte.
Vagy mit gondolnak, az a néppárti és szociáldemokrata nagykoalíció, amely ma Ausztriát kormányozza, összeveszett-e azon, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb gázelosztó központját, Baumgartent 50 százalékban eladták a Gazpromnak? Mit gondolnak? Sejthetik a kérdéseimből, hogy mi a helyes válasz, csak azért nem tudok ajándékot adni, ha tudják. Ez belépő lenne a politika világába, hogy ismerjék a választ erre. Az a válasz, kérem szépen, hogy Európának azon a felén, ahol az emberek nem takaróznak a nemzettel, hanem képviselik a nemzetet, jobboldaliak és szociáldemokraták pontosan tudják, hogy az ilyen hosszú távú nagy ügyekben az az országaik érdeke, hogy stabilizálják a gázszállításokat, megállapodjanak hosszú távra, vezetéképítéseket kezdeményezzenek Oroszországgal. Ilyen kezdeményezésből született az Északi Áramlat, és ilyen kezdeményezésből született a Déli Áramlat is. Vagy úgy gondolják, hogy a német kereszténydemokraták, az Osztrák Néppárt vagy Silvio Berlusconi pártszövetsége elárulja Európát? Úgy gondolták, hogy ők puccsot követnek el? Úgy?
Semjén frakcióvezető úr azt kéri a kormánytól, hogy ne kössön kormányközi megállapodást a parlament jóváhagyása nélkül. Miért ne kötne? A parlamentnek joga, hogy ellenőrizze a kormányt, joga, hogy államközi szerződéseket ratifikáljon. Ez kormányközi szerződés. Ez nem egy bonyolult különbség: kormányközi és államközi. Semjén úr, érti? Kormányközi, államközi. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A kormányközi szerződéseket a kormány köti meg, és bár ön kérheti, hogy ezt a parlament jóváhagyása nélkül ne tegyük meg, de tudja, ez azt jelentené, hogy nem teljesítjük a kötelességünket, merthogy a kormányzás nemcsak joga, hanem kötelessége is a kormánynak.
Végtelenül sajnálom, hogy indokolatlan előítéletességből is származó oroszellenességük és szűnni nem akaró belpolitikai túlmozgásosságuk oda vezet, hogy mára igazi cowboypolitikát folytatnak: lőnek mindenre, ami mozog. Ez westernfilmben jó, parlamentben meg országban nem túlságosan jó, higgyék el nekem.
Európa 500 milliárd köbméter gázt fogyaszt; húsz év múlva 650 milliárdot fog fogyasztani. Európának szüksége van új vezetékekre, új forrásokra. Magyarországnak égető szüksége van arra, hogy több forrásból és több útvonalon kapjon gázt. A mostani megállapodás csak új útvonal, de nem több forrás. Ez igaz, éppen ezért dolgozni kell a Nabucco vezetéken is. Azt hiszem, nagyon nagy bajban lennének, ha megkérdezném önöktől, hogy honnan lehet még a Nabuccóba gázt pumpálni Azerbajdzsánon kívül. Mint ahogy látom a parlamentben, időnként azzal is gond van, hogy Azerbajdzsán transzkaszpi vagy transzkaukázusi ország-e. Segítek: transzkaukázusi. Transzkaszpi például Kazahsztán vagy Türkmenisztán. Az a probléma az egész Nabuccóval, hogy nem világos, mennyi gáz áll majd rendelkezésre. Ahonnan pedig biztosan rendelkezésre állna gáz, az Irán, ott meg - önök is tudják - még nagyobb gondjaink vannak.
Adja az ég, hogy meg tudjunk állapodni a Nabuccóról! Állapodjunk meg róla, de nem elég erről dörgedelmes szónoklatokat mondani, nem elég követelni, hogy betekinthessünk valamilyen szerződésbe, dolgozni is tudni kell. Önök dolgoztak az orosz kapcsolatokon: lehűtötték; az volt az önök munkája. 2002-ben a nulláról kellett kezdeni. Kérdezzék meg a szabolcsi gazdákat, minek van nagyobb becsülete, annak, hogy 2002 előtt négy évig az akkori miniszterelnök egyszer sem ment el Moszkvába, nem gondolta úgy, hogy kereskedni kell akár Moszkvával, akár Indiával, akár Kínával. Önök elmentek? Nem mentek el! Bezárkóztak, dölyfösen. Mi meg azt gondoltuk, márpedig igazuk van a magyar kis- és közepes vállalkozásoknak, piacra van szükségük Oroszországban, Kínában, Indiában, és határozott hangsúlymódosítást vittünk végbe 2002 után, és elkezdtünk kereskedni ezekkel az országokkal. Ma a kereskedelmi forgalmunk négyszerese a 2002-esnek. Négyszerese! Mi Magyarország és a magyar gazdák érdeke? Az-e, hogy elfordítsuk a tekintetünket ettől a térségtől, vagy hogy együttműködjünk? Az-e, hogy felelőtlenül puccsról beszéljünk, vagy hogy építkezzünk? Ez a kérdés.
Határozottan gondolom, az Magyarország érdeke, hogy együttműködjünk, partnerségben. Ettől még nem kell egyetérteni Oroszország egy sor dolgával. Természetesen vita van arról, hogy mit gondolunk demokráciáról, sajtószabadságról. De ettől még énszerintem a magyar gazdák örülnek, ha eladhatnak oda húst, konzervet, bort, és együttműködhetnek lakásépítésben, építhetnek oda cukorgyárat vagy sertéstelepet. Ez Magyarország érdeke. Önök ebből semmit nem értettek meg, semmit az égadta világon. És most, amikor Magyarországon a kiszolgáltatottságunkat csökkentő új vezeték építéséről állapodunk meg, akkor ismét csak politikai hisztériát tudnak kelteni. Nem hiszem, hogy ez szolgálja az országot. Szerintem kevesebb nemzeti nagyzolás és több szolgálata a hazának, meg egy kevés József Attila - az segít.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
