DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ilyen családi körben, azt hiszem, így a vita vége felé talán megbocsátják nekem, hogy egy-két más szempontot is behozok a mai vitába, mint amelyek talán eddig elhangzottak. Elnézést kérek, hogy a vita elején nem tudtam itt lenni, lehet, hogy mégiscsak lesznek ismétlések a mondandómban, de a kutatási és innovációs eseti bizottság éppen most ülésezett, és ott kellett lennem. Azt hiszem, másoknak is ott kellett volna lenniük.
Azért gondolom, hogy ezzel kezdem ezt a felszólalásomat, mert az egyik alapgondunk vagy személyes gondom ezzel a koncepcióval, amit a gazdasági tárca letett az, hogy nem találja az ember azokat a mögöttes elemzéseket, amelyeknek egy stratégiai tervezés során meg kéne előzniük az ilyen típusú koncepcionális anyagokat. Ezt azért is mondom, mert a stratégiai tervezésnek megvannak a maga szabályai, és úgy tűnik, hogy ezen az anyagon, amit a gazdasági tárca elénk hozott, vagy a kidolgozásán ezek a szabályok nem igazán érvényesültek. Talán az elején, ha megengedik, ezt is szóba hozom, a bizottságban is, a mezőgazdasági bizottságban is szóba került, de más vonatkozásban az általános vitában az elmúlt alkalommal is szóba került, szemben azzal az éghajlat-változási stratégiával, ahol bizony egy ötéves komoly elemző munka előzte meg azt a koncepciót, azt a stratégiát, amit a környezetvédelmi tárca elénk hozott.
Ehhez képest az az anyag, amit a gazdasági tárca ideterjesztett, gyakorlatilag ilyen típusú elemzéseket egyáltalán nem tartalmaz. Márpedig meglehetősen kockázatos ilyen körülmények között bármiféle döntésre is jutni a törvényhozásnak. A törvényhozást nem hozza abba a helyzetbe, hogy reálisan mérlegelhesse az alternatívákat. A tervezésnek valószínűleg - és ez az első pont, amit szeretnék kiemelni - úgy kellene ilyen fontos, hosszú távú stratégiai kérdésekben megtörténnie, hogy a szakmai-tudományos körök a probléma különféle ága-bogát végigjárják, különféle forgatókönyveket készítenek arra vonatkozóan, hogy merre is mehetnénk tovább. Ezeknek egy előzetes hatásvizsgálatát elvégzi ugyancsak a tudomány és a szakma, és ezekkel a tanulmányokkal együtt társadalmi vitára bocsátja a kormány, hogy valamifajta társadalmi konszenzust ki lehessen alakítani a tekintetben, hogy merre is szeretne a magyar társadalom menni, pró és kontra érveket meghallgatva. Ezt követően, ha valamiféle közösen elfogadható stratégiai irányok körvonalazódnak, ezeket hozza a parlament elé, mindezekkel a megelőző tanulmányokkal, előzetes hatásvizsgálatokkal, gazdasági számításokkal és egyebekkel. Azt gondolom, így lehet egy biztonságos koncepcióalkotást elképzelni, és normál viszonyok között ez általában így is működik. Sajnálatos, hogy ez az anyag, ami itt elénk került, ezeknek a szempontoknak nem felel meg.
A második pont az elvi megközelítés, amihez szeretnék hozzászólni. Itt a vitában is felmerültek a hozzászólások kapcsán különféle aggályok. Én ezt talán úgy fogalmaznám meg, hogy a termelés és a felhasználás szempontjából érdemes különválasztottan vizsgálni az energetikai problémát. A termelésnél egy olyan szempontot szeretnék idehozni, ami talán itt a vitában, legalábbis amióta én itt vagyok, nem jelent meg hangsúlyosan, ez a koncentrált, vagy a diffúz rendszerek kérdése. Ez a problematika itt nem jelenik meg. Az ellátás biztonsága, és sok egyéb előnyt is fel tudnék sorolni, környezeti szempontokat is felhozni, amellett szól, hogy a diffúz rendszerek, amelyek nem egy-egy nagy kapacitást hoznak létre, sok szempontból, még gazdasági szempontból is biztonságosabban működtethetők, mint az egy-egy vagy néhány nagy koncentrált egység létrehozására koncentráló megoldások.
Ugye, itt Katona Kálmán erről néhány gondolatot mondott, hogy mennyire érdemes vastagítani az atomenergia-lábát ennek az energiaellátásnak, mennyire szabad nekünk egyetlen nagy központi beruházásra alapozni nagyrészt az energetikai ellátásunkat. Ebből a szempontból vetem föl, és úgy is mint agrármérnök, aki diffúz rendszerekkel dolgozik egyébként, amelyek felhasználhatók diffúz energiatermelésre is, hozom szóba ezt a kérdést. Amikor hosszú távú stratégiákról gondolkodunk, érdemes ezekről is meditálnunk, hogy vajon a diffúz vagy a koncentrált rendszerek adnak-e nagyobb biztonságot energiaellátási szempontból. Horváth Jánosnak arra a fölvetésére, hogy a kiszolgáltatottságunk milyen esetben növekszik, koncentrált rendszerek esetén vagy pedig diffúz rendszerek esetén, azt gondolom, a diffúz rendszereknek nagyobb a biztonságuk. De jó lenne, legalábbis a stratégiaalkotás időszakában ezekről a kérdésekről is beszélni, és ezeket a stratégiai megközelítéseket nem találja az ember ebben az anyagban. Mintha a hagyományos gondolkodásnak egy továbbvetítése történne egy ilyen 55 oldalas összeállításban.
A felhasználás oldaláról, azt hiszem, érdemes lenne jobban körbejárni ezt a problémát. Az energiahatékonyságban, a hatékony felhasználásban sokkal nagyobbak a tartalékok, mint az energiatermelés további növelésében. És itt most nemcsak egyszerűen arra gondolok, hogy lekapcsoljuk a villanyt, vagy a lakossági fogyasztást milyen módon lehetne hatékonyabbá tenni, hanem a gazdálkodási rendszereinket kellene úgy átalakítani, hogy azoknak az energiahatékonysága jobb legyen. Készséggel elfogadom és látom, hogy aki beszállítani akar a gazdaságba energiát, az az ilyen rendszerekben nem érdekelt. Merthogy az ökológiai típusú rendszerek, hogy most a saját példámat hozzam, a mezőgazdaságnak a környezethez jobban illeszkedő rendszerei ab ovo kevesebbet igényelnek a beszállított energiákból, a közvetlen és a közvetett energiából is, tehát úgy is, mint üzemanyag, de úgy is, mint műtrágya, növényvédő szer, gépi munkaráfordítás és a többi; ezek kevesebbet igényelnek.
Ha mi egy ilyen energetikai, gépipari, vegyipari fejlesztési területnek, piacnyitási területnek gondoljuk például a mezőgazdaságot, akkor persze jó ez az iparszerű megközelítés, mert egyre többet fog ezekből igényelni. És persze ez is húzza a gazdaságot, mert azokat az ágazatokat meghúzza, amelyek számára piacot nyitott a mezőgazdaságban. De más dimenziókban ennek nagyon súlyos következményei lehetnek. Ilyen értelemben utaltam én arra, Podolák képviselő úr, hogy a fenntarthatóság gazdaságilag is kérdésessé teszi az ilyen típusú fejlesztési stratégiákat, amikor egy dimenzió mentén akarok maximális teljesítményt elérni, maximális biztonságot elérni. Mert ha egy zárt rendszerben az egyik dimenzióban, mondjuk, a gazdasági növekedésben vagy például az ellátásbiztonságban maximális értéket akarok elérni, akkor egy zárt rendszerben a másik két dimenzióban egészen biztosan súlyos körülményeket teremtek, környezeti és társadalmi dimenzióban.
(16.30)
Ilyen értelemben mondtam én azt, hogy érdemes vizsgálni a rendszer-megközelítésben, a három dimenzióban összességében melyik rendszer - egy diffúz vagy egy koncentrált rendszer, vagy a gazdálkodásban egy ökologikus rendszer, illetve egy energiaintenzív rendszer - ad-e jobb teljesítményt. Azért hiányolja az ember az egyéb nemzeti stratégiákkal való összhangot, mert az egységes szemlélet csak akkor teremthető meg, ha az egyéb nemzeti stratégiákkal is összhangba hozzuk az energetikai stratégiánkat. Hiányoljuk a fenntartható fejlődési stratégiával való összhangját, amit ez az anyag hat oldalban, majdnem azt mondom, hogy csak szlogenek szintjén ír le a fenntarthatósággal kapcsolatban. Ez valószínűleg nem elégséges alapozás egy energetikai koncepcióhoz, egy hosszú távú stratégiai elképzeléshez, egy hosszú távú energetikai koncepcióhoz.
Nemcsak a fenntartható fejlődési stratégiával való összhang megteremtése lett volna nagyon fontos - ennek sem látja az ember a nyomát -, hanem az említett nemzeti éghajlat-változási stratégiával is. Ez alapvetően meghatározza az energetikai elképzeléseket és az ország lehetséges mozgásterét is. Nagyon fontos lett volna a környezet- és természetvédelmi programmal és stratégiával való szorosabb kapcsolat megteremtése. Nem igazán látszik, sőt időnként tán ellentmondani látszik az ottani törekvéseknek, akár az éghajlat-változási stratégia koncepcióját veszem, akár a környezet- és természetvédelmi stratégiát veszem.
Amit ezek után egy picit hangsúlyosabban szeretnék kiemelni, az a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos agrárvonatkozású összefüggés. Az anyag nem sok energiát fordít arra, hogy az alternatív energiaforrások közül a biomassza-termelést annak súlya szerint részleteiben elemezze, annak különféle gazdasági vonatkozásait - de nem csak gazdasági vonatkozásait - is megvizsgálja. Pedig az agrár- és vidékfejlesztési stratégiával az összhang megteremtése alapvető, ha a biomasszával komolyan számolunk, a két stratégia egymás mellett nem mehet el.
Sokféle dilemma felmerül persze az alternatív energiák felhasználásával kapcsolatban, ezt készséggel elfogadom, és ezen belül a biomasszával kapcsolatban is. Magyarország primer biomassza-termelési kapacitását valamikor a nyolcvanas évek elején a tudomány szintén feltárta. Körülbelül tudjuk azt, hogy jelenleg a mi éghajlati viszonyaink között - sugárzási, csapadék- és egyéb viszonyok között - mekkora biomassza-mennyiséget lehet megtermelni Magyarországon. De különféle ágazatok, területek versengenek a biomasszáért. Egy olyan típusú elemzés elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk, ha a különböző irányok közül egyiket, másikat vagy a harmadikat növeljük, az milyen hatással van a többi irányra. A legtriviálisabb és amit a leginkább szoktak emlegetni a mezőgazdasági alapanyag-termelés, a biomassza-termelés esetén, az az élelmiszer-termeléssel és a takarmánytermeléssel való összefüggés. Anélkül, hogy ezt az összefüggést elemeznénk, nem igazán lehet eldönteni, mi is az a mennyiség, amivel reálisan számolhatunk más célú biomassza-felhasználásra, akár energetikai célú felhasználásra.
Egy olyan szeletét is szeretném idehozni, ami lehet, hogy közvetlen gazdasági szempontból megint csak nehezen értelmezhető, de hosszú távon gazdasági szempontnak minősül. Ha ugyanis egy rendszerből az összes szerves anyagot kihordjuk, akár elégetjük, akár etanolt vagy biodízelt állítunk elő belőle, letakarítjuk a területről és felhasználjuk energetikai célra, ezt meg lehet tenni, de ez az ökológiai rendszer összeomlásához vezet. Ilyen értelemben mondom, hogy az ellátásbiztonság és a gazdasági szempontok környezeti és társadalmi szempontokkal mélyen összefüggő dolgok. Mondok egy példát: ha mindent letakarítunk a területről, és nem kerül vissza a talajba szerves anyag, akkor a talaj termékenysége nagyon rövid idő alatt megszűnik, s ez már mélyen gazdasági következmény. Gondolhatnánk, hogy itt egy egyszerű ökológus vagy zöldszemléletű képviselő okoskodik, pedig azt a szalmát milyen jól el lehetne égetni, és abból mennyi energia származhatna.
Az ilyen dilemmákat muszáj mérlegelnünk, és az ezekre vonatkozó részletes elemzések kellenek ahhoz, hogy reálisan eldönthessük, mire mennyit tudunk felhasználni; vagy olyan elemzések, hogy ha az élelmiszer-termelő területet csökkentjük egy országban, mert egy részét energetikai célra fogjuk felhasználni, annak milyen hatása van az élelmiszerárakra, és milyen társadalmi hatásai vannak a továbbiakban, hogyan befolyásolja az élelmiszerek piacát. Nyomát nem látja az ember az ilyen típusú elemzéseknek, pedig ezek mélyen összefüggnek az energetikai koncepcióval és ezen belül az alternatív energiák, különösen a biomassza felhasználásával.
Összességében szeretném aláhúzni, hogy nagyon jó volna - és akkor lenne a törvényhozás döntéshozási helyzetben a stratégiai főirányokat illetően -, ha az ezekhez a dilemmákhoz kötődő elemzések elkészülnének. Komoly apparátusok vannak erre. A kormánynak apparátusai vannak, amelyek ezeket elvégezhetnék, és utána valóban reális döntések születhetnének a parlamentben arról, hogy - magyar viszonyok közt, a mi ökológiai feltételeink közt, ismerve nemzetközi kapcsolatainkat és kiszolgáltatottságainkat, a lehetőségeinket és a kockázatokat is mérlegre téve - milyen főirányokban fejlesztünk.
Azt hiszem megérné, ha a kormány ezt az előterjesztést visszavonná, és ezeket az elemzéseket a stratégiai tervezés szabályai szerint elvégezné. Jobb időben visszafordulni egy zsákutcából, mintsem azon végigmenni, és a végén kideríteni, hogy ez az irány nem volt jó. Ehhez pedig megalapozott elemzések kellenek. Statisztikai becsléseken kívül ez az anyag, amit nekünk mellékletként beterjesztettek, nem igazán tartalmaz mást, mint megérzéseket és különféle szubjektív prognózisokat. Erre nem lehet alapozni egy ország energetikai stratégiáját, nem lehet egy olyan energiastratégiát kidolgozni, amely az egyéb nemzeti stratégiáinkkal is összhangban képes az energetikai problémáinkat megoldani. A mezőgazdasági bizottságban kormányoldal és ellenzék egyetértésben ezért nem javasolta általános vitára a Gazdasági Minisztérium anyagát. Én ezt ebben a felszólalásban is szerettem volna az elmondott szempontok miatt megerősíteni.
Köszönöm szépen.
