DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlament 15 éve nem foglalkozott átfogóan az energiapolitika átalakításával, alakításával. Ez az anyagban is szerepel, államtitkár úr is elmondta, és azt hiszem, hogy egyre inkább sürgetővé vált, hogy ezt napirendre tűzzük, hiszen megváltozott a világ, megváltozott körülöttünk a világ, és megváltozott a mi helyzetünk, mi magunk is megváltoztunk. Ez mindenképpen indokolja és szükségessé teszi azt, hogy ezzel foglalkozni kell, foglalkozni kellett.
Példaként említeném azt a megdöbbentő számot, hogy például az elmúlt nyolc esztendőben, 2000 és 2008 között a kőolaj világpiaci ára kilencszeresére nőtt. Ha csak ezt az egyetlenegy változást nézzük, már bizonyítja azt, hogy nem lehet egy hagyományos, régóta követett energiapolitika mentén haladni. Az uniós csatlakozást követően pedig egyszerűen megkerülhetetlen kényszerré vált ennek az energiapolitikai koncepciónak, stratégiának a kialakítása.
Önmagunkkal szemben három elvárást mindenképpen fontosnak tartok megfogalmazni, aminek többé-kevésbé sikeresen eleget is tesz ez a koncepció, amiről majd még azért néhány kritikus mondatot is fogok ejteni. Az első, aminek eleget kell tennie, hogy aktív alakítói legyünk az Unió energiapolitikájának, ne csak elszenvedői. A második, aminek meg kell felelni, hogy érvényesítsük nemzeti érdekeinket. A harmadik pedig, hogy biztonsági készletek mellett többcsatornás források álljanak rendelkezésre.
Számos politikai vita is megválaszolható ezzel a három elvárással, ami más napirendek kapcsán itt a parlamentben korábban vagy napjainkban elhangzik vagy elhangzott. Meggyőződésem egyébként, hogy az energiapolitika az egészségügy mellett a második legfontosabb társadalmi stratégiai kérdés napjainkban. Az evidenciának tűnik, hogy amióta a piacgazdaság nálunk is meghatározó, az energiaszolgáltatás és -értékesítés is versenyhelyzetben történik. Ez alól persze van kivétel. És ez helyes is, hogy kivételt teszünk, hiszen például adott esetben a környezetbarát, fenntartható fejlődést szolgáló energiatermelésre ösztönzés mindenképpen valahol a piacgazdasági szabályok érvényesülése mellett támogatást, mindenképpen megkülönböztetett kezelést érdemel.
Ugyanakkor szükség van a piac szabályozására is, egyrészt mert az erőfölényes helyzetek kialakítását egy olyan társadalomban, ahol az elesettekkel, az elmaradott térségekkel való törődés fontos, ott ezt meg kell akadályozni, illetve elsősorban a fogyasztóknak kell élvezniük a versenyből adódó előnyöket, és ezt is a szabályozókkal mindenképpen befolyásolni kell.
Egy érdekes uniós elvárás, hogy 2020-ig 20 százalékos energiamegtakarítást kell produkálnia minden uniós országnak, így hazánknak is. Ezért az energiatakarékosság érdekében át kell alakítani egyrészt a műszaki struktúrát, szerkezetet, magának az energiaellátásnak a struktúráját és nagyon sok esetben a tudati elemeket is.
(Pettkó András elfoglalja a jegyzői széket.)
A társadalom legérzékenyebben az atomenergia-termelés változásaira reagál. Miután az atomenergiának hosszú távon is jelentős szerepe lesz a hazai energiaellátásban, ezért időben kell, illetve kellene indítani a kapacitásfejlesztést. A 2020-ig tervezett átalakítás, program, úgy érzem, hogy lassabb annál, mint amire szükség lenne. E terület érzékenysége miatt pedig fokozott parlamenti kontrollra és biztosítékra is szükség lesz. Ennek során azt is tudatosítani kell majd, hogy az atomenergia felhasználásának növelése jelentősen hozzájárul a jövőnk szempontjából fontos természet- és klímavédelmi célok eléréséhez is, utalok itt az előző napirend kapcsán tárgyalt kérdésekre.
A hazai megújuló energiahordozók bővítése nemcsak gazdasági szempontból kívánatos, de mérsékli az ország energiaimport-függőségét is. Itt is van uniós elvárás. 2020-ig a megújuló energiahordozók részaránya el kell hogy érje a 20 százalékot. Ennek a stratégiáját a legsürgősebben kell kidolgozni, talán minden mást megelőzően ki kell dolgozni. Ennek természetesen még közvetett haszna is van, hiszen munkahelyeket teremt, ebből foglalkoztatás lesz, megélhetés lesz sok ember számára, nem utolsósorban pedig a mezőgazdasági területek földhasznosításában is egy nagyon fontos kihívást, illetve lehetőséget jelent.
Nem kerülhető meg a távhőszolgáltatás kérdése sem, és tulajdonképpen nem is kerüli meg az előterjesztés, hiszen ma az összlakosság 15-18 százalékát érinti a távhőszolgáltatás, a városokban ez a 30 százalékot is meghaladja. Ez az energia ugyanakkor 20-25 százalékkal drágább, mint más központi hőellátási módok.
(14.20)
A hőtermelők számára csökkentett gázárral és az épületek hőszigetelésének támogatásával segíteni kell az átlagosnál egyébként is alacsonyabb jövedelmű családoknak.
Ehhez kapcsolnám gondolatilag azt a jogos elvárást, hogy azon hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, akiknek nehézséget jelent a piaci ár megfizetése szociális alapon, hosszú távon biztos kompenzációs rendszerre támaszkodhassanak, mert ezt nekik ki kell tudni számolni akkor, amikor adott esetben megtervezik a család költségvetését, akkor, amikor megpróbálnak egy felnövekvő gyermeket beiskolázni, vállalni egy beiskolázást, tehát ha hosszabb távra terveznek, akkor nekik is hosszabb távra kell az ilyen jellegű szociális támogatási kompenzációs rendszert is bekalkulálniuk.
A lakossági fogyasztók legnagyobb problémája egyébként a növekvő árak mellett, hogy napi gondjuk esetén nem találják a szolgáltatókat, vagy egyre kevésbé találják a szolgáltatókat, legalábbis a hagyományos formában semmiképpen nem. Egyrészt földrajzilag távolabb került tőlük, másrészt a telekommunikációs technikai kapcsolat miatt elszemélytelenedett. Tessék belegondolni, hogy János bácsinak vagy Mari néninek egy kis faluban milyen nehéz telefonon keresztül elérni azt a szolgáltatót, ahol egy üzenetrögzítővel kell társalognia, és különböző feladatokat végrehajtania, amit a második mondat után már nem is ért, és esetleg leteszi a telefont, és feladja a kilátástalan küzdelmet.
Hasonlóképpen a technokrata hozzáállás az, ami nehezíti a fogyasztók dolgát, illetve egy bizonyos fenyegetettségi állapot is tetten érhető, értem ez alatt azt, hogy a különböző levelekben a büntet, a kikapcsolás, a megszüntetés szó sokkal többször szerepel, mint az ott szinte egyáltalán fel nem lelhető segítő szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sorolhatnám még azokat az elvárásokat, kihívásokat, amelyekre egy energiapolitikai koncepciónak választ kellene adni. A kézhez kapott határozati javaslat azonban csak egészen minimálisan elégíti ki az energiapolitikai elvárásokat, és a koncepciójellegű elvárásnak sem tesz eleget. Az államtitkár úr két héttel ezelőtti expozéjából kihallható, támogatható és rendkívül tiszteletre méltó szándéknak, valamint a tényleges igénynek az előterjesztés nem felel meg. Tehát amíg az expozé teljes mértékben kielégítette az elvárásokat, az ott megfogalmazott elvárások nem köszönnek vissza az írásos dokumentumban. Példának okáért két dolgot említenénk: az anyagból semmiféle következtetést nem lehet levonni a kívánatos energiaszerkezet tekintetében, és nem látható sem a vállalkozókat befolyásoló eszközrendszer, sem pedig a fogyasztás orientálásának iránya és technikája.
Többen hiányolták az előző vitanapon az előkészítés során a társadalmi vitát, mármint annak a szükségességét tartották fontosnak, és hiányolták, hogy ez nem történt meg. Valóban, ez egy ilyen jellegű témánál rendkívül fontos igény. Az energiapolitika ugyanis életünk minden szegmensével oda-vissza kölcsönhatásban van, hiszen ha csak például a gazdasági versenyképességre gondolok, akkor alapvetően befolyásolja például a gazdasági versenyképességet is. Ha már elmaradt a társadalmi vita, akkor legalább a kormányközeli és kétséget kizáróan kiváló szakembereket, szakértőket érdemes lenne megkérdezni a további kiegészítő, kidolgozó munka során, talán érdemes lett volna bevonni őket ebbe a munkába. Most nem jut más név eszembe, ha megkérdeznének, de például Pál Lászlót, akit Magyarországon mindenki az egyik legtekintélyesebb szakértőnek tart, nem tudom, hogy bevonták-e ennek az előkészítésébe. Meggyőződésem, hogy ha megtörtént volna, akkor ezek a kritikai észrevételek ilyen súllyal valószínűleg nem hangzottak volna el. Talán még nem késő. Ha viszont tévednék, akkor ezért természetesen elnézést kérek. Talán félre kellene tenni a szakmai büszkeséget is esetenként, és akkor sikeresebb lenne egy ilyen nagyon fontos kidolgozó munka, egy stratégia, egy koncepció előkészítése.
Sajnos, a határozati javaslat mellett lévő háttéranyag is hiányos és nehezen kezelhető, fontos kérdéseket például megkerül. A torz energiaszerkezetből adódó anomáliákkal például egyáltalán nem foglalkozik, vagy - hogy megint csak visszautaljak az előző napirendi pontra - az éghajlatváltozás és energiagazdálkodás összefüggéseit sem taglalja, nem foglalkozik vele. Órák hosszat szóltak itt képviselőtársaim arról ma délelőtt és kora délután, hogy ennek milyen fontos jelentősége van az energia-háztartásban is.
Az egyes bizottságok véleménye is figyelemre méltó. Jó példaként említem a mezőgazdasági bizottságot, amely egyszerűen és világosan számon kéri az élelmiszerárakra gyakorolt, várható hatás vizsgálatát, illetve annak az elmaradását. Negatív példaként említeném az önkormányzati bizottság álláspontját, amiből teljes mértékben hiányzott például az önkormányzati intézmények működési költségeit alapvetően befolyásoló energiaárakkal való foglalkozás, illetve az ezzel kapcsolatos anomáliák felvetése, hiszen ha azt nézzük, hogy a kórházak, a szociális intézmények, az oktatási és kulturális intézmények energiagazdálkodása és annak költségei ma a bérköltségek mellett a legmagasabb hányadot teszik ki, akkor erről nem szólni egy önkormányzati bizottságnak akár kritikai jelleggel, több mint hiba.
Kedves Képviselőtársaim! A napirendi pont vitájában szokatlan elemet is érzékelni, tapasztalni lehetett, hiszen az általános vita megkezdése során több esetben több bizottság véleményét ellenzéki képviselők tolmácsolták, egyszerűen azért, mert a kritikai észrevételeket illetően a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyetértettek. Feltehetően akkor ezek olyanok, amelyeket érdemes megszívlelni, érdemes figyelembe venni, érdemes még átgondolni és kijavítani ebben az előterjesztésben. Mindenesetre ez figyelmeztető, úgy tűnik, van tehát mit javítani. Kérdés, lesz-e ehhez elégséges bátorság, lesz-e ehhez elégséges szándék, és lesz-e ehhez elégséges muníció. Úgy gondolom, hogy ha mindaz, ami itt elhangzott vagy el fog hangzani, a tárcánál nyitott fülekre talál, elégséges kell legyen ahhoz, hogy a szükséges változásokat elvégezzék, és biztos alap legyen egy valódi energiapolitikai koncepció és stratégia kidolgozásához.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
