DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Rendesen körüljártuk ezt a témát, és a takarékosság szó többször szóba került. Orosz képviselőtársam ugyan most kiment, de egy nagyon fontos, nem elhanyagolható kérdésre hívta fel a figyelmet.
Volt egy több nemzedékkel ezelőtt előttünk járó szülői-nagyszülői kör, akiknek az életében a takarékosság egy nemzedéki szemlélet volt az élet minden területén.
(15.10)
Vonatkozott ez természetesen az energiafelhasználásra is. Természetes, hogy az én édesanyám is mindhármunkat, gyerekeket figyelmeztetett, hogy kapcsoljuk le a villanyt, ha nem tartózkodunk egy szobában. Azután következett 15-20-30 esztendő, amikor ez a takarékossági szemlélet, ez a tudatosság kihalt. Kihalt tulajdonképpen abból a nemzedékből is, az is leszokott róla, amelynek ez vére volt korábban, és mi ezt nem tanultuk meg.
Most újra szembe kell ezzel nézni. És azzal kényszerülünk erre rá, vagy sajnos azzal kényszerülnek rá a családok, hogy jelentős mértékben megemelkedett a szolgáltatások ára, és a családi háztartás kasszájában olyan jelentős tételt tesz ki, amivel korábban nem kellett számolni. Ez ébreszti rá arra őket, hogy újra takarékoskodni kell. És ez nemcsak a család számára lesz hasznos, hanem még egyszer mondom, a nemzetgazdaság számára is hasznos lesz, mert valójában megtakarítjuk azt a 10-15-20 százalékot, amit esetleg egy többletberuházással lehetne csak megtermelni, esetleg nagyobb áron megvásárolni külföldről. És ehhez még csak kiadást sem kell eszközölni, egyszerűen másra nincsen szükség, mint újra figyelembe venni ezt a régi intelmet: ha nincs rá szükség, ne használjuk, mert ez a leggazdaságosabb megoldás. A feleségem ezt szokta mondani egyébként.
