DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő és már jól vitatott téma az energiapolitikai koncepcióról alapos vizsgálódás és vita tárgya lett, sok minden nézetet kicseréltünk. Engedtessék meg, hogy egy vagy két fő szempontra még egyszer visszamutassak, ahogy az nekem tűnik a vita vége felé.
A fő szempontok, ahogy az előttünk lévő okmány jelzi, az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a fenntarthatóság. Valóban. És eljutottunk odáig a vitánk és leltárvételünk során, hogy ennek van egy igen jelentős nemzetközi vetülete. Magyarország energiafelhasználásának jelentős részét más országból veszi meg, és ez a téma mostanában aláhúzott témává vált. Amikor a kormány összeállította és elküldte az Országgyűlésnek ezt a határozatot az energiapolitikai koncepcióról, akkor lehet, hogy már tudták annak az írói vagy a kormányhatározat hozói, hogy mire az Országgyűlés ezt majd vitatni fogja, akkor egy új nemzetközi viszonylat vagy vetület is előkerül.
(15.50)
A dolog napirenden volt az országban, sokféleképpen. Én arra szeretnék most rámutatni vagy figyelmeztetni bennünket, hogy itt a téma leegyszerűsíthető a mi energiafüggőségünk, -függetlenségünk témájára, hogy mennyire kívánunk belenyugodni vagy mennyire nyugszunk bele abba, hogy bizony függünk sok mindentől, ami rajtunk kívül áll, és mennyiben kíséreljük meg ezt, hogy a függőséget csökkentsük, lehetőség szerint a függetlenségig eljussunk.
Most az üzleti világban, a kereskedelmi világban a függetlenség egyik nagy szövetségese a versenypiac. Ha több eladó van, akkor a vevő válogathat az eladók között, és a legkedvezőbbet választja ki minőségben, árban, az eladók pedig majd versenyeznek a vevő forintjáért, dollárjáért vagy az elköltött pénzéért. Tehát így lesz a verseny egy olyan szervező, ami Magyarországnak energia vonatkozásában az előre látható években egy szövetségese, egy hasznos instrumentuma lehet; lehet, ha létezik és használjuk.
A gond az - és ezt halljuk, hogy úgy mondjam, majdnem úton-útfélen, és ezt harsogja a rádió és írják az újságok -, hogy bizony, mintha Magyarország energiafüggetlensége kevesbedne, vagy nem annyi, amennyi lehetne. Az Európai Unióban, aminek részei vagyunk, az atlanti szövetségben - az egy globális intézmény, ugyancsak részei vagyunk - ezek a témák napról napra előkerülnek, és prominens személyek megszólalnak, és gyakran a kétkedés vagy majdnem aggodalom hangján is. Ez egy újfajta színezés, árnyalat a témában.
Például olvassuk - legyen szabad csak pár szóban emlékeztetni önöket, tisztelt képviselőtársaim -, az Európai Unióban nem igazán értik, hogy a magyar kormány milyen irányban elkötelezett. Ezt mi halljuk, és a viták során itt előkerült, hogy ó, nem vagyunk rabjai egy oligopólium-, monopólium-, oligarchia-rendszernek, mert amellett egy másik intézményrendszer is felépül. Tehát az a Déli Áramlat, ami sokak szemében vagy legalábbis többek szemében monopolisztikus helyzetbe hozza Magyarországot, az valóban nem úgy lesz, mert van egy alternatíva, a Nabucco, és a Nabucco ott lesz majd, azért is, hogy szállítsa az energiát, meg azért is, hogy figyelmeztesse a Déli Áramlatot vagy kicsodát, hogy ha nagyon illetlenül viselkedik - már nagyon monopolista módon viselkedik vagy azzal fenyeget bennünket -, akkor azt ne tegye, mert akkor az alternatívát választjuk.
Ez így jól is hangzik, és ezt várja a világ, ezt halljuk abból az idézetből, amit az előbb mondtam, az Európai Unióból. Itt aztán a mi magunk belső vitája, hogy hogyan is látjuk ezt. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy igen, a Kék Áramlat, de aztán később a Nabuccónak fontos szerep jut az ő megfogalmazásában. Aztán mégis ilyesmiket olvasunk, hogy az aláíráskor mondta - olvasom az újságban, azt mondja a moszkvai aláíráson miniszterelnökünk -, hogy “Ó, önök gyorsabbak voltak, mint a Nabucco.” Hogy ezek mennyire lényeges kormányfői kijelentések, és részei a szerződéskötésnek, s mennyiben kerül majd elénk ide, az Országgyűlésbe, amikor mi majd ezt ratifikáljuk, ha eljön annak az ideje (Podolák György: De nem jön!), vagy pedig ez mennyire inkább ilyen baráti csevegés - ami nagyon hasznos, ha van baráti csevegés, magas szintű vagy nem magas szintű államközi tárgyalásokon, ilyen kérdések is előttünk vannak, tisztelt Országgyűlés.
Érdekes ebben az összefüggésben a szélesebb világ, a North Atlantic Treaty Organizationnal, a NATO-val való összefüggésünk. Olvasom megint csak a Népszabadság február 26-ai számában - magyar újság -, hogy Matthew Bryza, az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik főtisztviselője azt mondja - ez az amerikai gentleman -, hogy a Nabucco mellett kellene Magyarországnak jobban lennie vagy odafigyelnie, és kifejti, hogy a Nabucco 40-50 százalékkal lehet olcsóbb a Déli Áramlatnál, az ő véleménye szerint. Ezt szeretném, ha vitatnánk, képviselőtársaim, erre hallgatnánk meg szakértőket, hogy mikor valaki számot mond, különösen egy ilyen fontos ember, akit most idéztem, hogy tényleg 40-50 százalék-e. Ha úgy van, vagy csak megközelítőleg is, akkor bizony itt nagyon fontos dologról van szó.
Ugyancsak őt idézem, hogy 102 kontra 72 dollár az arány a Nabucco javára, vagyis sokkal olcsóbb - megint idézőjelet zártam be. Ezért kívánja e szerint az értékelés szerint a Kék Áramlat vállalkozás lassítani vagy akár megakadályozni a Nabuccót, mert egy versenytárstól szabadulna meg, és ilyen magasabb árakhoz jutna. Tetszik hallani, tisztelt Országgyűlés, nem a politikai feszültségről vagy barátságról beszélek. Árakról beszélek, termelésről, profitabilitásról, munkaalkalmakról és ezek különböző vetületeiről.
Hozzátartozik továbbá az, hogy a költséghatékonyság hogy is lesz itt, és a gázvezeték-opció kereskedelmi és stratégiai szempontból. Csak a Nabucco fogja elősegíteni a versenyt, erősíteni az ellátás biztonságát - megint csak a Népszabadságból idézek egy másik szakértőt.
Összefoglalva ezt a nagyon vázlatos gondolatsort, tegyük hozzá, hogy fontos megérteni az orosz álláspontot, hiszen Európának arról a keleti részéről jön az energia nagy része, akármelyik vállalkozáson. Tehát érdekünk az, hogy jó beszélő viszonyban legyünk, mert hát legyünk, persze, szeretünk sok mindent a gazdasági vetületen kívül is, az irodalmat, a kultúrát és mi mindent.
Itt az volna kifogásolható az Országgyűlés színe előtt, amikor erről beszélek, ha a kormány kihagyná az Országgyűlést ebből a folyamatból, a legelejétől fogva. Nekem az az érzésem, hogy ha én miniszterelnök lennék vagy valamelyik itt a barátaink közül - majdnem bármelyikőtök, bármelyikünk -, akkor előtte elmennénk az Országgyűléshez, és meghallgatnánk, hogy mit is gondol az Országgyűlés, mielőtt elkötelezem az országot valami nagy-nagy dologra; nemcsak nagy dologra, de nagy-nagy dologra.
Ez hiányzik. Hogy hogyan kezeljük majd ezt a következő hetekben, hónapokban, ez nem egy kis probléma. A magyar érdek az, hogy ne legyünk függő helyzetben - vagy minimálisan -, ne legyünk kiszolgáltatottak.
(16.00)
Most már megint csak a gazdasági húrokat pengetem elsősorban. Ez a diverzifikáció meghozza azt, hogy a költség alacsonyabb lesz; nem csak a fogyasztás, amiről az előbb órákon át beszélgettünk, takarékosság meg energy/capita és energy/GDP. Az mind fontos, most mégis a nagyobb képet vetíteném itt fel: az átlagköltsége, a termelési költsége minden egyes megtermelt magyar terméknek, legyen az masina, legyen az mezőgazdasági termék vagy szolgáltatás, alacsonyabb lesz, ha az energia, amit abban felhasználunk, alacsonyabb áron jut el hozzánk. Tehát az ár versenyképes lesz. Versenyképesek leszünk itthon, kevesebbet importálunk - mert, tisztelt képviselőtársaim, annyi mindent importálunk, amit itthon megtermelhetnénk! Nem beszélek, de beszélhetnék gépekről, szolgáltatásokról. Menjünk be egy boltba - tessék bemenni -, az élelmiszerre, a gyümölcsre meg erre-arra rá van írva, hogy a zabot Németországból, a szőlőt meg máshonnan hozzák és így tovább, nyilván azért, mert költségekben nem vagyunk versenyképesek. Mivel az energia egy lényeges költségtényező mindenben, azt hiszem, hogy éppen a lényegről beszélünk.
A versenyképesség után következik az összbevétel, itt megemelkedik az összes nemzeti jövedelem. Megemelkedik, ha versenyképesek vagyunk, mert kevesebb importált anyagot használunk, sőt magunk exportálunk többet - megint ezt a szót használom -, mert versenyképesek vagyunk, mert a legfontosabb input vagy termelési tényező, az energia olcsóbb áron jut el a termelőhöz.
Aztán ebből következően alacsonyabb lesz a munkanélküliség, magasabb a foglalkoztatottság. Mivel a GDP, az össztermék adóalap, anélkül, hogy adót kellene emelni, mégis több lesz az adóbevétel, mert az azonos adórátával, ha megemelkedik az adóalap, több az adóbevétele a Kincstárnak. Ez olyan szépen hangzik, mintha nem is lehetne igaz, pedig így van, igen tisztelt képviselőtársaim, ilyen az élet. Ha valami jól megy, akkor aztán tovább jól megy, egymást felerősítik ezek a tényezők. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Közben a vállalkozó profithoz jut, több profithoz jut, a profit is egy adóalap, a profit is egy megtakarított forrás, amit aztán befektet, beruházás, és folytathatnám tovább ezt az üdvös rózsaszínű képet. Csak arról van szó, hogy tudjuk, hogy miről van szó, és az energia mint egy fontos termelési tényező itt megérdemli, hogy fokozottan odafigyeljünk.
Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
