DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én rendkívül optimista, de peches ember vagyok. Optimista vagyok a mai nap vitái alapján a tekintetben, hogy a Magyar Köztársaságnak lesz Országgyűlés által elfogadott éghajlat-változási stratégiája és ezzel szinkronban lévő energiapolitikája. Peches azért vagyok, mert elfelejtették leadni a nevem, ezért a sor végére szorultam.
A környezetvédelmi bizottságban nem abból a célból tartózkodott a kormányoldalnak a Magyar Szocialista Párthoz tartozó része az általános vitára való alkalmasságot illetően - első alkalommal -, mert valami direkt kifogása lett volna az indítvánnyal kapcsolatosan - igaz, hogy az még egy előző indítvány volt, és igaz, hogy annak még a mélységi olvasata sem következett be -, hanem azért, mert meggyőződésünk, hogy jó energiapolitika csak a fenntarthatóságot is figyelembe vevő éghajlat-változási stratégiával összhangban fogadható el. Azt gondolom - és ezért vagyok optimista -, sikerült a parlamenti ügymenetet úgy alakítani, hogy ez a szinkron megteremthető, semmi akadályát nem látom annak, hogy a parlament patkójának minden egyes székén ülő képviselő egyetértésével - aki egyetértett az éghajlat-változási stratégiával, annak minősítésével és irányaival - a benne lévő energiapolitikát érintő következtetéseit ide beültessük. Én magam ezt kívánom tenni, és ebből szeretnék néhány dolgot idetárni önök elé.
Ebben az országgyűlési határozati javaslatban egy hármas célrendszer jelenik meg: ellátásbiztonság, versenyképesség, fenntarthatóság. Miközben teljes mértékben egyetértek Podolák úr megközelítésével, annak az általános véleménynek vagyok a követője, amiről Ángyán úr is beszélt.
(16.40)
Nevesen azt gondolom, hogy nem lehet sem ellátásbiztonsági szempontból megfelelő, sem pedig a versenyképesség szempontjából üdvözítő, ha valami nem fenntartható. És egyébként erre a mai energiapolitikai vitát megelőző ülésvita is kellő muníciót adott. Éppen ezért azt gondolom, hogy miközben a vezérszónoklatokban is elhangzott az optimumra törekvés - azt hiszem, ez a kifejezés hangzott el - igazságát megkérdőjelezni szinte lehetetlen, mégis a három közül a primus inter pares a fenntarthatóság legyen, és ennek megfelelően sorrendiségében is fenntarthatóság, ellátásbiztonság és versenyképesség legyen. És azt gondolom, ez a szinkron meg is teremthető.
Ezt is figyelembe véve nézzük már ezt az ellátásbiztonságot! Nagyon sok szó esett itt ma erről, sokféle címszó alatt. Talán a diverzifikáció, több lábon állás, sokszínűség az, ami leggyakrabban érintette ezt a részt. Meggyőződésem, hogy az ellátásbiztonságnak - nota bene még a fenntarthatóság más megközelítési szempontjainak is - az az energiapolitika felel meg, amelyik arra törekszik, hogy minél szélesebb bázison, minél több lábon, minél sokszínűbb forrásra támaszkodjon az ország energiaellátása.
Azonban - és ez kritika kíván lenni - nem feltétlenül a benyújtott dokumentumok, hanem bizonyos megközelítések vonatkozásában nem tartom helyesnek, hogy Magyarországon léteznek politikai tabuk. Léteznek olyan előítéletek, amelyek alapján bizonyos témák föl sem vethetők. Vagy léteznek olyan divatok, amelyek bizonyos forrásokat előtérbe tolnak másokkal szemben. Tökéletesen osztom Ángyán képviselőtársam álláspontját, hogy a biomassza-felhasználást illetően az a helyénvaló megközelítés, hogy csak langsam. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a fosszilis energia szükségszerű visszaszorítása a biomasszával a legüdvözítőbb, és a fenntarthatóságot is figyelembe véve, annak más jellegű társadalmi összefüggését is figyelembe véve ez a leghatékonyabb eszköz. De félreértés ne essék: akkor, amikor arról beszél akár az Európai Unió is, hogy 13 százalék megújuló energiaforrás vagy 18 százalék megújuló energiaforrás legyen (Podolák György: 13 százalék.) - 13, bocsánat, elnézést -, akkor nem a biomasszára gondol! A megújulók sokszínűek!
No de kérem! Ha kiindulunk abból, hogy ami nem fosszilis, az megújuló - bár ebben is vannak időnként viták -, akkor mitől szentírás az, hogy ha valaki fölveti az atomenergia kérdését, akkor bizonyos közegben már talán nem is tartozik az úri kaszinó tagjai sorába; de még inkább így van ez, ha a legtisztább megújuló energiaforrás, a vízenergia ügyét vetik föl Magyarországon. Azzal is összefüggésben, hogy úgy egyébként az éghajlat-változási stratégiában is kiemelkedő szerepe van egy megváltozott logikájú vízgazdálkodásnak Magyarországon, nevesen a vizet vissza kell tartani.
Ezzel én nem kívánok állást foglalni se pró, se kontra bizonyos vitákban, de azt a hozzáállást, ami sajnos ebben az energiapolitikai koncepcióban is, talán ne beszéljünk róla, de ez már egy picit akár még az éghajlat-változási stratégiára is vonatkozik, amelyik egy oldalról beszél egy megváltozott vízgazdálkodás óhatatlan szükségességéről, de amikor a víz energetikai felhasználása szóba kerül, ez a magyar viszonyok között nem elfogadható. A miérttel adósok maradtunk. Én azt gondolom, hogy talán még ezt a vitát le lehet folytatni a Magyar Köztársaság Országgyűlésében.
Tehát ne legyenek tabuk, ne legyenek előítéletek, se pró, se kontra! A diverzifikációnak és ezen keresztül mind a fenntarthatóságnak, mind pedig az ellátásbiztonságnak és vélhetően ezeken keresztül a versenyképességnek is csak ezzel tudunk a leginkább használni.
Diffúz rendszereket emlegetett Ángyán úr, képviselőtársam. Szívtam a fogam, pechem van, nem én mondhattam el itt ma először. Én nem így fogalmaztam volna, nyilván az általunk használt szókincs nem tökéletesen azonos. Én sokkal inkább használtam volna a decentralizált energiaellátó rendszerekkel való foglalkozás megnevezést. Hiányolom ebből az energiapolitikai koncepcióból, indokrendszerét tekintve egyetértve Ángyán úrral, hogy többek között azért is.
No de nézzük is meg, igazából modellezni, igazából energiapolitikai koncepció alapján jó helyi beruházási, fejlesztési döntéseket hozni - ezt is elő tudná segíteni, ha nemcsak grandiózus beruházásokban lehetne vagy kellene gondolkodni! Azt gondolom, hogy az ország energiaellátása szempontjából ez ér annyit - megjegyzem, az éghajlat-változási stratégiában megjelenik -, hogy erről az energiapolitikai koncepcióban is szóljunk. Így talán elkerülhetővé válik, hogy az egyébként nagyon divatos biomassza-erőmű, mondjuk, egy szalmatüzelésű erőmű esetében olyanban kelljen gondolkodni, hogy olyan nagy-nagy területekről kell beszállítani az anyagot, hogy akkor már mit is váltottunk ki. Ezzel szemben, ha valóban helyben képződő, valóban hulladék, a talaj szempontjából már nem fontos, talajerő-utánpótlás szempontjából nem fontos mezőgazdasági hulladék égetéséről van szó adott esetben, szerintem annak a társadalmi elfogadhatósága is sokkal könnyebben lenne megvalósítható.
És van még egy ügy, pardon, még két ügy, amiről szeretnék szólni. Ezek egyike az éghajlatváltozással van összefüggésben, a másik pedig inkább a versenyképesség ügyét érinti. Az éghajlatváltozás a szélsőséges meteorológiai jelenségek szaporodását jelenti ebben az országban, egyebek mellett. Az energiarendszer, ami Magyarországon van, és ha decentralizált vagy diffúz rendszerek majdan még ki is egészítik, akkor is biztos, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az ellátásbiztonság szempontjából sérülékeny ez az infrastruktúra. Az ezzel való gondolkodás, az ezzel kapcsolatos szabványok és esetleges fejlesztések ügye megítélésem szerint az energiapolitikai koncepció része kell hogy legyen, azzal is összefüggésben, hogy ezeknek a nagy rendszereknek és az alkalmazott energiaforrásoknak jelentős köze van ahhoz, hogy mennyit és hogyan kell tartalékolni, már kapacitásokat illetően, és a tartalékolás kérdése szoros összefüggésben van egy oldalról nemcsak a kis rendszerek létezésével, hanem a nagy rendszer elosztó és szállítóhálózatainak a sérülékenységével is.
Az utolsó gondolat, amiről azt mondtam, hogy a versenyképesség körébe tartozik, egy picit nem voltam pontos. Egészen pontosan arra gondoltam, hogy a piac sok minden, de egy biztos, az energiapolitikában nem mindenható. Ez azt is jelenti, hogy szabályozott piacnak kell lennie. Ebben a szabályozott piacban a fogyasztó oldalára sokkal határozottabb védelmeket kell felsorakoztatni. Létező természetes monopóliumok voltak, vannak és lesznek az energiaellátásban. Ez akkor is igaz lesz, ha minél hosszabb ideig fönnmaradnak ezek a nagy rendszerek, de ugyanez igaz lesz a kis ellátórendszerek esetében. A fogyasztó és az ellátórendszer még akkor is, ha liberalizált a piac, egy sajátos természetes monopol jogviszony. Ebben a jogviszonyban a jelenleginél sokkal markánsabb szabályoknak kell a fogyasztóvédelemről gondoskodniuk.
(16.50)
Azt gondolom - de lehet, hogy ebben tévedek, a tévedés joga egy hozzászóló országgyűlési képviselő számára talán megadatik -, hogyha szőrmentén is, de az ország energiapolitikai koncepciójának ezzel az összefüggéssel is indokolt, kell foglalkoznia.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, ezekkel a gondolatokkal kívántam optimista víziómat elősegíteni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
