PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY
PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ángyán képviselő úrnak válaszolnám az elején, hogy természetesen én ezt jó értelemben vettem, hogy van, aki egy kicsit zöld szemüvegen néz keresztül, és van, aki egy kicsit máshogy. Ha azt nézem, hogy ez a pohár félig tele van vagy félig üres, ugye, ezt teljesen másképp lehet megítélni, attól függ, hogy ki hogyan áll hozzá. Aki működtet vállalkozásokat, ellátásért felelős, annak nyilván az ellátás biztonsága az elsődleges; aki másképp gondolkodik, tehát másként gondolkodik, annak pedig vannak egyéb más szempontjai. Van, akit csak az ár motivál, valakit ez, de mi most energiastratégiáról beszélünk, tehát nekünk nyilvánvalóan, az én megközelítésemben az ellátásbiztonság egy olyan dolog, hogy ha nincs, akkor a felfogásom szerint nincs miről beszélni. De ez egy szemantikai vita, pontosan értjük, önt is értem, hogy miért mondja ezt, én nagyon értem Orosz Sándor barátomat is, hogy ugyanezt mondja és miért mondja, de azt meg értsék meg, hogy én miért mondom ezt, hiszen a gazdasággal foglalkozom elsősorban, és teljesen másképp néz ki ez a kérdés.
Sok minden elhangzott itt, János bátyám, amit felvetettél, azért egy dolgot hadd tegyek hozzá, és a végén kezdeném. Semmilyen gazdasági számítás nem volt, csak valószínűségbecslések voltak a költségeket illetően, tehát azok a mélyenszántó gazdasági következtetések, amiket levont a képviselőtársam, nem állják meg a helyüket, hiszen még senki el nem döntötte, hogy valóban mi mennyibe kerül. Arról meg különösen nem lehet beszélni, hogy egy nem létező akármi mibe kerül, sokba vagy kevésbe; pláne arról nem, hogy egy olyan vezeték mibe kerül, amiben lehet, hogy lesz gáz, lehet, hogy nem lesz gáz. Azt meg pláne nehéz elviselni, hogy olyanok kritizáljanak, akik soha életükben nem vennének Irántól gázt, legalábbis nem szerződnének velük, mert tudják, hogy az ellátásbiztonság onnan mit jelentene. Ez az egyik kérdés.
A másik, amire még azért reagálni szeretnék. Amiről a miniszterelnök döntött, pontosabban a kormány döntött és a miniszterelnök aláírta, az arról szólt, hogy Magyarországon menjen át a vezeték Ausztriába. Arról lehetett volna még dönteni, a másik alternatíva az volt - és ez egy nagyon fontos kérdés, gondolom, te se értenél azzal egyet, hogy ez a vezeték ne Magyarországon menjen -, hogy Horvátországon és Szlovénián keresztül menjen Baumgartenbe. Nem hiszem, hogy a fideszes tisztelt képviselőtársaim közül bárki azzal értett volna egyet, hogy ne Magyarországon keresztül menjen a vezeték. Ez volt a generál döntés, és úgy gondolom, hogy helyesen döntött a kormány, amikor azt mondta, hogy minél több vezeték menjen át Magyarországon. Amelyik elsőnek megvan, az működjön, amelyik másodiknak, másodiknak, amelyik harmadiknak, harmadiknak, de a legfontosabb az, hogy Magyarországon menjen át, és lehetőleg legyen benne gáz is.
A harmadik kérdés, amire reagálni szeretnék, és teljes egészében elfogadom Katona Kálmán képviselő úr észrevételét, amikor az energiamixen belül a nukleáris energia arányáról és annak súlyáról beszélt. Valóban, ha valamit fontos eldönteni egy energiapolitikán belül, akkor ezt a kérdést mindenféleképpen rögzíteni kell. Lehet, hogy az félreérthető volt, amit mondtam, hogy egy új rendszer beépítésével, egy új blokk beépítésével hogyan futtatnánk ki a dolgot. Úgy értem, ahogy ön elmondta, tehát valahol a 40 százalék magasságában kell biztosítani az energiamixen belül Magyarország nukleárisenergia-hátterét. Ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen csak így adódnak meg azok a feltételek, amelyek alapján a biztonságos energiaellátás rendezhető. Sok lenne az 50-60-70 százalék, teljesen egyértelmű, tehát ezt a mixet ki kell tudni alakítani. Ennek megvannak a gazdasági számításai, hogy meddig fut ki a felújítás, karbantartás, új üzemidő, a 2000 megával mikorra futna ki, mikor kell elindítani azokat a lépcsőfokokat, és ebben a parlamentnek dönteni kell, amikor az új beáll és amikor indulhat, hogy ez a szint működőképes legyen, és az a mindenkori 2000-2500 mega közötti nagyságrend a magyar gazdaságnál biztosított legyen 2020 magasságában. Ebben teljesen egyetértünk, úgyhogy nincs nézeteltérés kettőnk között.
Még van egy fontos kérdés, amiről szeretnék szólni, és nem élnék vissza az idejükkel. Ez nem merült fel, és az energiastratégia szempontjából rendkívül fontos kérdés az, hogy hogyan tudjuk kiszabályozni azokat az igényeket, ami a villamos energiával szükséges, hogy mindenkor rendelkezésre álljon. Ugye, a villamos energia az egyetlen olyan speciális termék vagy áru, amelyben mindenkor annyinak kell lenni a rendelkezésre állásnak, amennyit pontosan el akarunk fogyasztani, mert tározni szinte lehetetlen, a rendszeren belül nem lehet tározni. A magyar rendszernek a legnagyobb problematikája az, hogy nincs tározási kapacitás, villamosenergia-tározási kapacitás, a rendszerirányítás ezt a kérdést nem tudja megoldani.
Ugye, emlékszünk rá, hogy az előző parlamenti vitánál Varga képviselő úr elmondta, hogy micsoda dolog az, hogy Magyarországon nem foglalkozunk megfelelően a megújuló energiákkal, hiszen látni lehet, hogy mennyire nem foglalkozunk vele. Ha átmegy a magyar állampolgár Bécs irányába az 1-es úton, Magyarországon lát három-öt szélkereket, ott pedig százával állnak rendelkezésre. Ez igaz, csak egy nagy dolog még igaz hozzá, pontosabban kettő: a Dunán az osztrák barátainknál nem kevesebb, mint hét vízi erőmű van, nem kevesebb, mint hét vízi erőmű van, de ez még mind semmi. Nálunk ez elképzelhetetlen, ha valaki ilyet ki merne mondani, akkor azt tüzes vassal kizavarnák a parlamentből, és azt mondanák, hogy inkább ne legyen hajózható a Duna meg akármi, ilyenről ne is beszéljünk, mert ez szentségtörés lenne.
De arról se lehet szinte beszélni ebben a magyar társadalomban, hogy márpedig az ellátásbiztonság és a gazdaságosság szempontjából tározós erőművekre is szükség lenne. Márpedig Magyarországon nem kevesebb, mint három olyan terület van, ahol ilyet létre lehetne hozni, és ahhoz, hogy a megújuló energiákat, elsősorban a természettől függő megújuló energiákat és azokat a kapacitásokat tudjuk működtetni, amelyek nem főidőben kerülnek felhasználásra, ezeket igenis célszerű lenne tározós erőműveken keresztül működtetni.
Nem véletlenül tettük bele és nagyon határozottan - reményeim szerint a parlament el is fogadja -, hogy a határozati javaslatban rögzítjük ezt a kérdést. Erre szükség van a nukleáris energiánál, szükség van a megújuló energiáknál és szükség van sok területen. Ezt azért is merem ilyen bátran elmondani, hiszen a múlt héten a Tudományos Akadémia energiatanácsával ezt a kérdést részletesen átbeszéltük. Nem találkoztam olyan professzorral ebben a csapatban, aki ennek ellentmondott volna, ők erősítették meg ezt, hogy Magyarországnak tározós erőműre márpedig nagy szüksége van.
Lenne még sok elmondanivalóm, de ezt nem teszem meg, volt többször húsz percem, nem élek vissza az önök türelmével, hiszen a kétpercesekből elég sokat elfogyasztottam. Remélem, hogy a részletes vita során, közösen az ellenzéki képviselőtársaimmal, olyan határozati javaslatot hozunk létre, amellyel bátran vállalhatjuk, hogy Magyarország energiastratégiáját hűen kifejezi.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
