TÓTH FERENC
TÓTH FERENC
TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet olyan dolgunk, amivel ne hazánk javát és jövőjét kellene szolgálnunk, nem kevés dologban kellene napi érdekeken felülemelkednünk. E jeles dolgaink között az energiapolitika az, amiről csak hazánk jövőjére gondolva szabad véleményt nyilvánítanunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kell törekednünk, hogy Magyarországnak a lehetőségek szerint konszenzusos energiapolitikája legyen. Ez nem halogatható ügy. Itt nem uniós közösségi kényszerről és nem is világdivatokról van szó, hanem a magyar nemzetgazdaság mai és jövendő sikeréről, a magyar polgárok megélhetéséről, életük és környezetük minőségéről. Üdvözöljük ezért a kezdeményezést a távlati energiapolitika megalkotására, még akkor is, ha az előttünk levő előterjesztés ezt azért aligha érdemli ki.
Tudjuk, hogy jeles szakemberek dolgoztak a kormány előterjesztésének megalapozásán. Aki a téma iránt érdeklődik, figyelemmel kísérhette az előkészítő munkát, és elismeréssel nyugtázhatta, hogy az rendben folyt. Ehhez a magas színvonalú előkészítéshez képest azonban csalódást okoz az előterjesztés, nem egyes téziseiben, hanem inkább alaposságában.
Az energiapolitikát készítőknek három dolgot kell - vagy kellett volna - szem előtt tartani, amelyek az energiapolitika lényegi ismérvei: rendszerben kell gondolkodni, a realitásokat ismerni s hosszabb távon megbecsülni tudni, és főleg tisztelni és érzékelni kell a helyes arányokat. Egy dolgot kategorikusan tilos az energiapolitikát készítőknek: ideológiák, horribile dictu fantazmagóriák rabjává lenni vagy hegemón érdekek kiszolgálójává válni. Bizony, az energiakérdésben - a mai magyar közbeszédben - bőven van ideologikus fantáziálásra és irreális légvárépítésre is példa. Persze, csak legyen kitől elvenni a megvalósításhoz szükséges forrásokat.
A rendszerben való gondolkodást illetően világosan kell látni, hogy a fenntartható fejlődés a cél. Ezen belül a klímavédelem a célok egyike, az energiaellátás pedig az a legfontosabb terület, ahol a megfelelő eszközökkel és módszerekkel a cél, a részcélok elérhetők. Ezért fontos számunkra az energiapolitika. Sajnálatos, hogy a közelmúltban úgy kerültek elénk stratégiák, hogy azok nem alkottak rendszert, nem látjuk azt a hierarchikus viszonyt, amibe ezek a stratégiák, politikák beleillenek, és egységes rendszert alkotnak.
Továbbmegyek: az energiapolitika maga is gyengül, devalválódik azáltal, hogy több, egyébként fontos részterület fejlesztésére “stratégia” készül. Ott, ahol mindennek stratégiája van - mint ahogy előszeretettel neveztetik minden intézkedés annak -, ott semminek sincs stratégiája, az igazi stratégia pedig leértékelődik. Ahol ennyi papír készül, amelyek egymással átfednek, egymáshoz való viszonyuk és a rendszer nem tiszta, ott mindenkinek lesz egy kedvenc papírja, minden szándéknak lesz hivatkozási alapja, csak a törvényalkotó és a társdalom szándéka sikkad el.
(A jegyzői székben Török Zsoltot Nyakó István váltja fel.)
Pontosan látnunk kell tehát a vezérlő elveket és a célokat. Meg kell alkotni a célok elérését szolgáló legfontosabb politikákat, s programokat kell létrehozni a részterületekre. Így kell felfogni felfelé az energiapolitika viszonyát a fenntartható fejlődés és a klímavédelem stratégiájához, és így kell felfogni lefelé az energiaszektor részterületeinek programjait mint a megújuló források vagy az energiahatékonyság növelésének programját. Szívesen látnánk megvalósulni ezt a strukturált rendszert a kormány előterjesztésében, így az energiapolitikában is. El kell ismerni: látható egy ilyen törekvés, de ezt tovább kell erősíteni.
Tisztelt Ház! A realitásokat ismerni kell, és azokat hosszú távon is látni kell annak, aki energiapolitikát készít. Persze, az is realitás, ami divat a közbeszédben, meg az is, hogy mindenért - a divatokért is - a magyar fogyasztóknak kell fizetni. Az a kötelességünk, hogy felhívjuk a hatalom figyelmét arra, hogy a realitások talaján maradjon, és ne hivatkozzon arra, amiben a társadalom valós véleménye nem ismert vagy nem is létezik, mert nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy a társadalom tudja, miről is van szó.
Az energiaszektor fejlesztése, az állami preferenciák kialakítása mind valamilyen társadalmi érdekre hivatkozva történik. Vajon mi a társadalom véleménye minderről? Vajon lehet-e véleménye minderről? Tudomásul kell vennünk, hogy vannak kiváló érdekérvényesítő képességű csoportok, és van a többség, amely ma erre nem igazán képes. Az energiaellátás egyfelől üzlet, másfelől stratégiai infrastruktúra, harmadrészt az energia és a jó energiaellátás a jólét forrása vagy az energia hiányában: a nyomoré. Az energiapolitikának - a realitások talaján maradva - mindezen érdekeket figyelembe kell venni. Ilyen szándékok felfedezhetők az előttünk levő előterjesztésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! A realitásokat mégis hangsúlyoznunk kell. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a magyar fogyasztók, adófizetők teherbíró képességét a politikai szempontból preferált energetikai technológiák támogatásánál, legyen szó a zöldtechnológiák vagy a távhőszolgáltatás támogatásáról. A támogatásokat nem iktathatjuk ki, de arra vigyázzunk, hogy ne azoktól vonjuk el a támogatások forrását, akik maguk nem lehetnek kedvezményezettek, mint a vidéken lakók zöme. Fontos dolog: nem szabad megtéveszteni a fogyasztókat. Az ország polgárainak tudni kell, mibe kerülnek azok az energetikai preferenciák, amelyeket az Országgyűlés elfogad.
A harmadik dolog az arányosság, amiről szólni kell. Úgy látszik, hogy az előterjesztést helyenként egyes, igen szűk rétegek véleménye jelentősen, s a realitásoktól, a műszaki-tudományos tényektől elszakadva torzította, s így az energiapolitika a legfontosabb ismérvnek nem tesz eleget: a kiegyensúlyozottság követelményének. Értelmetlen azon vitatkozni, hogy pontosan hány százaléknyi - 20, 22, 24 - részaránya legyen a megújuló energiaforrásoknak a villamosenergia-termelésben majd 2020-ban. Annyi legyen egyfelől, amennyit az ország, a fogyasztók, az adófizetők finanszírozni tudnak, másfelől pedig amit a technika fejlődése racionálisan lehetővé tesz. Ha erről vitatkozva nem rendelkezünk arról, hogy a villamosenergia-termelés maradék 80 százaléka ne legyen környezetszennyező, ne vezessen az ország még nagyobb kiszolgáltatottságához, akkor hiába vagyunk egyébként divatosak, hiába vagyunk eurokonformok, nem a hazánkat szolgáljuk.
Az arányosság - együtt a realitásokkal - azt jelenti, hogy az energiaellátás minden eleméről rendelkeznünk kell, azok tényleges súlya, fontossága és éppen kockázata szerint. Ezért kell korlátot szabni az importföldgáz arányát növelő szándékoknak, de a realitások talaján tudomásul kell venni, hogy a földgáz még hosszú ideig meghatározó forrás lesz. Ezért kell szigorú környezetvédelmi feltételeket szabni a lignittüzeléssel szemben is, annak tudatában is, hogy minden hazai forrás persze aranyat ér. Ezért kell megtartani - sőt fejleszteni - az atomenergia arányát a hazai villamosenergia-rendszerben, még akkor is, ha mindig lesz 20-30 ember, aki tiltakozik ez ellen az ország Háza előtt.
(14.10)
Tisztelt Ház! A nukleáris energia a jelen és a jövő energiaforrása. Ma Magyarországon birtokában vagyunk annak a tudásnak, képességnek - és ez egyre kevesebb dologról mondható el -, ami e bonyolult technológia üzemeltetéséhez szükséges. Az energiapolitikának világosan ki kell mondani - s ezzel az álláspontunkkal nem leszünk a kisebbségben az Unióban sem -, hogy a nukleáris energia felhasználását fejleszteni kell.
A kormány már most késlekedik a döntés előkészítésével, hiszen ma már nem a befektetők hiánya a fejlesztés akadálya, hanem a politikai tehetetlenség, holnap pedig a gyártási, építési kapacitások hiánya lesz a fejlesztések fő akadálya. Természetesen mindent meg kell tenni és meg kell követelni a nukleáris energia biztonságos felhasználása érdekében. Ehhez a szakértelem, az intézményrendszer adott és működik, a jogi, szabályozási következetlenségek felszámolása pedig legyen a kormány sürgős feladata.
Tisztelt Országgyűlés! Az energiapolitika hármas céljával, azaz az ország biztonságos energiaellátásának, a nemzetgazdaság versenyképességének és az energiaellátás fenntarthatóságának megvalósításával messzemenően, pártállástól függetlenül egyetértünk. Azt is meg kell érteni, hogy azoknak, akiktől az energiapolitika megvalósulása függ, azaz az energiaszektor és a gazdaság tényezőinek egyértelmű politikai üzenetet kell küldenünk, világossá téve, hogy melyek a magyar társadalom hosszú távú érdekei. Ne féljünk ezt megtenni, s attól sem, ha egyesek, akár nagy érdekcsoportok is átmenetileg neheztelni fognak emiatt.
Ezért fontos, hogy az energiapolitika téziseiben megállapodjunk, annak alapvető céljait és az energiapolitika lényegi ismérveit szem előtt tartva. Legfontosabb az ésszerű és kiegyensúlyozott forrásszerkezet kialakítása s a cselekvési tér meghatározása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az energiapolitika nem halasztható. Ahhoz, hogy az hosszú távon vezérelje az ágazat fejlődését, meg kell állapodni azokról a lényeges elemekről, amelyekről már szóltam. Megfelelő energiapolitika nélkül csak papír marad a fenntartható fejlődés és a klímavédelem stratégiája, bizonytalanná válik az élet és a környezet minősége. Döntésünk nem általában az energiaellátás hosszú távú biztonságáról, környezetünk tisztaságáról és az energia elérhetéséről szól, hanem konkrét hatással van a hosszú távú intézkedések előkészítésére is.
Ennek megértéséhez és elfogadásához kell a tisztelt Országgyűlés bölcsessége és egyetértése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
