SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Itt most egyszerre kell egy általános és egy részletes vitát lefolytatnunk. Az általános részéhez tényleg csak részben szólnék hozzá, mert képviselőtársaim - talán ellenzéki és kormányoldalról is - elmondták, hogy milyen körülmények között került ez a törvényjavaslat ide elénk. Nekem az a szó vagy az a gondolat jut eszembe, hogy jobb későn, mint soha. Vállalkozói szempontból mindenképpen ezt tudom mondani erre a javaslatra, és azt, hogy ez igazából a vállalkozások szempontjából támogatandó javaslatokat tartalmaz.
Azért mégis annyit engedjenek meg ezzel kapcsolatban, hogy arra két észrevételt tegyek, hogy egyrészt az államtitkár úr azzal indokolta ennek a módosításnak a szükségességét, hogy itt az élet rámutatott néhány hibára, illetve szóba került az, hogy ez olyan területeket érint, amit a korábbi vitában az ellenzék esetlegesen nem kritizált. Erre azt tudnám mondani, hogy nemcsak az élet világított erre rá, hanem pontosan az egyes adótörvények módosításáról szóló vitában az ellenzék padsoraiból is elhangzott - pontosan ezekkel a mostani módosításokkal kapcsolatban - jó néhány észrevétel, jó néhány módosító javaslat is volt benyújtva, amit a kormányoldal nem támogatott. De ez nem is csak egy ellenzék-kormányzati problémakör, hanem a szakmai szervezeteknek az általam akkor a törvényhez benyújtott véleménye is egyértelmű volt a törvényjavaslat most módosított egyes pontjaival kapcsolatban, hogy alkalmatlanok a való életre és a valóságra.
Egyetlenegy példát, és itt már kicsit átkanyarodok a részletes vitára; egy módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni, amiben azt tudom mondani: örülök, hogy bár az eredeti javaslatban nem szerepelt, de végül is a pénzügyi bizottság módosító javaslatai folytán mégiscsak bekerül a parlament elé. Ez az adózás rendjéről szóló törvény 36/A. §-ának módosítása, ami arról rendelkezik, hogy a közbeszerzéssel érintett vállalkozói szerződéseknél a 100 ezer forintnál nagyobb összegű számla benyújtásakor az alvállalkozóknak nullás adóigazolást írt elő.
Ezzel kapcsolatban tényleg el tudom mondani azt a kronológiát, hogy itt tartom a kezemben ennek a paragrafusnak a tavalyi év végén általam benyújtott módosító indítványát, amit egyébként nemcsak mi támogattunk, hanem az SZDSZ és a gazdasági bizottság is támogatott, a parlament aztán végül mégis leszavazta ezt a módosító indítványt. Most, lám-lám - de mondom, igazából örülök neki -, a parlament többsége, a minisztérium is belátta azt, hogy ez a törvényi rendelkezés nem állja ki az élet próbáját, és módosítani kell.
Nekem eszembe jut az a bizottsági ülés, amikor a kormány képviselőjét megkérdeztem, hogy számoljon már be arról, hogy vállalkozói szempontból ezt a fajta adminisztrációt, amit előír ez a törvény, ők mégis hogyan képzelték el a valóságban, akkor a minisztérium képviselője előadta a maga szakzsargonjában, hogy ez miért jó mégis a vállalkozóknak. Annyira nonszensz volt a dolog, hogy próbáltam ott megvilágítani, hogy lényegében az építőipart érinti ez elsősorban, az építőiparban szinte minden számla - vagy a számlák döntő többsége - 100 ezer forintot meghaladó mértékben születik, és ennek az egész adminisztrációs rendszerét hogyan képzelik. Akkor említettem a minisztérium képviselőjének, hogy lehet, hogy ez a minisztérium ablakából, egy íróasztal mögül kivitelezhető feladat a vállalkozásoknak, de azok a vállalkozók, akikkel beszéltem, meg vállalkozók szakmai szervezetei mind elmondták, hogy nem.
Most ez a javaslat is visszajön ide elénk, és nagyon örülök, hogy visszajön. Bár abban van egy kis vitánk talán, hogy itt a javaslat arról szól, hogy ennek a rendelkezésnek a hatálybalépését tolja el. Tehát nem veszi ki a törvényből ezt a rendelkezést.
Bár, hogy kicsit azért a kapkodást és a zűrzavart jellemezzem, az először benyújtott módosító javaslat még arról szólt, hogy 2008. szeptember 1-jére módosítja, de úgy, hogy a március 1-je utáni ügyletekre már valamilyen szempontból érvényes. Magyarul, teljesen értelmezhetetlen. A legújabb információk szerint - szerencsére - ez a benyújtott módosító javaslat is módosulni fog 2009. január 1-jére úgy, hogy a március 1-je utáni ügyletekre nem lesz érvényes. A kettő közül ez valóban a jobb megoldás, bár hozzá teszem, hogy én továbbra is fenntartanám azon véleményemet, hogy amíg nem találjuk meg ennek az egész problematikának a megfelelő kezelését, addig - ahogy ezt a korábbi módosító javaslatunk tartalmazta - ki kellene venni a törvényből, és ha a kormányzat, a kormány vagy a minisztérium egy olyan, az élethez igazítható és az élet, a vállalkozók számára elfogadható javaslatot tud benyújtani, akkor azt készségesen meg lehet tárgyalni.
(11.10)
Az a probléma azért megmarad, hogy további fenyegetés van a vállalkozók számára ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban, és ha az az opció következik be, hogy mégsem található olyan megoldás, ami valóban kezelhető, akkor megint csak hozzá kell majd nyúlni a törvényhez, és a 2009. január 1-jei időpontot vagy módosítani kell, vagy eltörölni. Én azt a tiszta megoldást javasolom - időproblémák miatt ez csak a mai tárgyalás végéig lehetséges -, hogy ezt a részt vegyük ki a törvényből, és ha a kormány le tud tenni az asztalra egy olyan javaslatot, ami valóban megállja a helyét, akkor térjünk vissza erre a kérdésre.
Még egy gondolatot engedjenek meg nekem, ami megint csak az általános részhez kötődik, és Hargitai János képviselőtársam gondolatához kapcsolódik. Végiggondolta-e a kormányzat és a kormányoldal, hogy csak ez a néhány módosítás - amit január 1-jétől hatályba léptettek vagy a múlt év végi törvényjavaslattal elfogadtak - hány munkaórát, hány adminisztrációval töltött órát jelentett a magyar vállalkozások számára, amikor azon gondolkodtak, hogyan tudjanak megfelelni ennek a törvénynek? Ez a mostani módosításig - aminek, még egyszer mondom, talán mindenki örül - ez egy ablakon kidobott, elvesztegetett idő volt. Több száz, ha nem több tízezer munkaóra volt a magyar vállalkozások világában, amíg azzal töltötték az időt az elmúlt három-négy hónapban, amíg azon törték a fejüket, hogy a rosszul elfogadott javaslatoknak hogyan tudnak megfelelni.
Azzal teljes mértékben egyet lehet érteni, amit Tállai képviselőtársam mondott, hogy ebből nem lehet gyakorlatot csinálni. Nemcsak abból nem lehet gyakorlatot csinálni, hogy három hónapos időtávon belül módosítunk adójogszabályokat, de abból sem kellene gyakorlatot csinálni, hogy a szakmai szervezetek és az ellenzéki vélemények figyelmen kívül hagyása mellett olyan törvényeket fogad el a Magyar Országgyűlés, ami teljesen felesleges terheket rak - az én asztalom a vállalkozások világa - a vállalkozások világára. Ha ennek a módosításnak van tanulsága - hiszem, hogy van tanulsága a kormányoldal számára is -, az az, hogy ha legközelebb hozzá akar nyúlni az adótörvényekhez, a vállalkozások világát érintő törvényekhez, akkor sokkal alaposabban, sokkal részletesebben, az ellenzék és a szakmai szervezetek javaslatait is sokkal nagyobb mértékben figyelembe véve kell az ezeket érintő törvényjavaslatokkal dolgozniuk, és így elkerülhetők lesznek mind a vállalkozások számára a pluszterhek, mind pedig az ilyen kudarc a kormány számára.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
