ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A szabadság napjával, a szovjet csapatok távozásával Magyarország visszanyerte szuverenitását, visszanyerte függetlenségét, és visszanyerte azt a jogát, hogy maga döntsön arról, hogyan akar élni, hogy maga határozza meg azt, hogy milyen értékeket és milyen emlékeket tart fontosnak. Szimbolikus értelemben visszanyerte azt a jogát is, hogy ura legyen saját történelmének, s ura legyen annak, hogy milyen módon és hogyan akarja alakítani aztán a jövőjét.
Éppen ezért indokolt és méltó, hogy képviselő úr ennek a napnak a kapcsán is megemlékezik azokról a magyar emberekről, akik akár az első, akár a második világháborúban haltak meg. És az emlékezők fájdalmát, a résztvevők visszaemlékezését az nem tompítja, talán csak rosszabbá teszi, hogy ma már tudjuk, hogy ebben a háborúban a magyar katonákat gyakran nem magyar érdekekért használták fel; gyakran nem a magyar szabadságért, hanem idegen érdekekért haltak meg a Don-kanyarban, Ukrajnában és másutt ezek a magyar emberek.
Nekünk, az utókornak az a dolgunk azonban, hogy megőrizzük az ő emlékezetüket, hiszen az egyéni hősiességüket, az egyéni áldozatvállalásukat, amit akkor - úgy tudták, úgy érezték, úgy gondolták -, a hazájukért tették, azt semmi sem teheti semmissé, semmi sem írhatja fölül. Egy nemzet emlékezetében mindig kiemelt szerepet kell helyezni arra, hogy emlékezzen azokra a katonákra, akik Magyarországért haltak meg, emlékezzen azokra a katonákra, akik a magyar érdekekért, a magyar szabadságért harcolva estek el.
Éppen ezért fontos az, amire a képviselő úr emlékeztet minket, fontos az, hogy megköszönjük azoknak a civil szervezeteknek, azoknak az embereknek, akik ezt a hagyományőrzést vállalják, akik emlékeztetnek minket erre az áldozatra, és fontos az is, hogy az állam, a köztársaság kormánya, az állami szervezetek is méltóképpen emlékezzenek meg a hadisírokról, méltóképpen emlékezzenek meg az idegen földön nyugvó magyar katonákról, s hozzáteszem, az is fontos, hogy mi magunk is megteremtsük a lehetőségét annak, hogy a Magyarországon nyugvó idegen katonákról méltóképpen emlékezhessenek meg az ő hozzátartozóik és az ő közösségük.
Éppen ezért, a képviselő úr is tudja, a Honvédelmi Minisztérium és ennek keretében elsősorban a Hadtörténeti Múzeum nagy gondot fordít arra, hogy a külföldön nyugvó magyar katonák sírhelyét feltalálja, megtalálja. Magam is folytattam nem olyan régen Moszkvában az orosz állami levéltár vezető helyettesével tárgyalásokat, ahol az egyik téma, amit említettünk, éppen az volt, hogy milyen mód van arra, hogy folytatódjon a kutatás az orosz állami levéltárakban a hadifoglyok sírjai, a honvédsírok, illetve hozzáteszem, a második világháború alatt és után elhurcolt polgári személyek sírjai, a gulágban elpusztított magyar emberek sírjai és adatai iránt. Azt gondolom, hogy ez fontos kötelezettségünk, közös kötelezettségünk.
A képviselő úr azt említi, azt kéri, hogy ehhez nagyobb kormányzati támogatást kapjon az ön által említett konkrét egyesület. Magam valamelyest olvasmányaimból ismerője vagyok ennek a történelmi eseménynek, a tordai csatának, azoknak a nagyon sajátos körülményeknek, amely körülmények között erre a csatára sor került, és azt kell mondanom, hogy fontos, hogy minél többen megismerjék ezt a csatát, megismerjék ezt a történelmi példát, és fontos az is, hogy a megemlékezés méltó helyei megmaradjanak.
Ezért a képviselő úr által felvetett kérdést az illetékes Honvédelmi Minisztériumnak továbbítani fogom, és az ő segítségüket is kérni fogom.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
