ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy nagyon röviden az ügy négy vonatkozásáról beszéljek, elsősorban azért, mert sajnos nem egyedi ügyről van szó, hanem egy jelenségről, amelyik teljesen világosan, jól látható módon jellemző a magyar oktatásügyben azóta, hogy a megyei közgyűlésekben és a nagyvárosok többségében 2006-ban fideszes vezetés vette át az uralmat.
Az első az, hogy minden valószínűség szerint, legalábbis az általunk eddig ismert adatok szerint ez az eljárás jogszerű, az önkormányzat nem sértette meg a közoktatási törvényt. Egykori önkormányzati képviselőként azonban azt kell mondanom, finoman szólva sem elegáns, ha egy bizottságot addig szavaztatnak, amíg a vezetésnek megfelelő eredményt nem hoz a szavazás, de - mondjuk azt - a közigazgatási hivatal majd megítéli ezt, ha ilyen típusú bejelentés érkezik.
A szakmai károk azonban rendkívül nagyok. Ha egy intézményvezetőt úgy neveznek ki, hogy se a tantestület, se a diákképviselet, se a szülői képviselet támogatását nem élvezi, akkor a kolléga rendkívül nehezen lesz képes hatékonyan és jól vezetni az intézményt. Az oktatás olyan tevékenység, amely kölcsönös bizalmat tételez fel a vezetett és a vezető között, hiszen nem lehet minden pillanatát szabványosítani, és nem lehet minden pillanatában előírni azt a típusú tevékenységet, amikor a vezető ellenőrizheti a beosztottjait. Ha a vezető nem bízik a kollégákban, és a kollégák nem bíznak a vezetőben, akkor rendkívül komoly problémák, konfliktusok keletkezhetnek. Hadd emeljek ki két példát az elmúlt időszakból - mind a kettő nagy sajtónyilvánosságot kapott -, az egyik az esztergomi gimnázium ügye, a másik pedig a pécsi Gandhi Gimnázium ügye.
Amikor önkormányzati képviselő voltam Kőbányán, akkor nagyon világosan azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy tantestületi támogatás nélkül nem neveztünk ki intézményvezetőt, ugyanakkor a testület munkájának megkönnyítése érdekében mindig világos követelményeket állítottunk fel annak érdekében, hogy mik azok az elvárások, amelyek alapján a testület egy intézményvezetői munkát utólag értékelni tud. Sajnos, az önkormányzatok többségénél ez ma nem gyakorlat, de ennek vannak következményei, hiszen ezekben az esetekben nagyon gyakran az a benyomása keletkezik az érintett intézménynek, a szülői közösségnek vagy a település közösségének, hogy nem szakmai, hanem politikai döntés születik az intézményvezetői pályázatok elbírálásánál.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában világossá tette, az a fenntartó joga, hogy az intézményvezetőkről döntsön. Ebben van logika, tudniillik az, hogy a fenntartó viseli a felelősséget az egész intézményért, annak mindenféle vonatkozásáért, de az Alkotmánybíróság azt természetesen nem írta elő, hogy a fenntartónak nem kell szakmai és egyéb szempontokat figyelembe vennie a döntése folyamán. Ezért minden döntés esetében joggal várja el a helyi közösség, joggal várják el az érintett pedagógusok is, hogy a fenntartó világos, egyértelmű és vállalható indoklást fűzzön a saját döntéséhez. Ezt a folyamatot a közoktatási törvény úgy tudja elősegíteni, hogy kötelezővé teszi az intézményvezetői megbízással kapcsolatos dokumentumok, pályázatok és bírálatok nyilvánosságát, másrészt pedig megfelelő véleményezési határidőket biztosít. Ez azért fontos, mert korábban egyik-másik pajkos önkormányzatnak eszébe jutott, hogy rendkívül rövid, szinte lehetetlenül rövid határidőket adjon meg, és utána erre hivatkozva hozzon olyan döntést, amelyben az intézmény dolgozói - pedagógusai, pedagógiai közössége - nem vehettek részt.
Ez a gyakorlat, amelynek számos más példáját is említhetném - sokak számára talán még emlékezetes a szentesi gimnázium ügye -, rendkívül szerencsétlen, komoly károkat okoz az oktatásban. Jogi értelemben az egyik orvoslási módja az, hogy olyan intézményfenntartási rendszert alakítunk ki, amelyik bizonyos értelemben távolabb viszi a döntéseket a politikai mezőtől, elkülöníti egymástól a szakmai és a politikai döntések meghozatalát. Ritka az az oktatásiintézmény-fenntartási gyakorlat az általam ismert európai és nemzetközi gyakorlatban, ahol az ilyen értelemben laikusnak tekinthető önkormányzati testületek közvetlenül hoznak meg akár oktatásszakmai, akár személyi döntéseket. Ezeket általában elkülönítik a közvetlen politikai mezőtől éppen azért, hogy ne politikai döntések szülessenek.
Az pedig tanulságos, hogy mi vár a szakmaiságra akkor, ha a Fidesz másutt is lehetőséget kap arra, hogy a saját szája íze szerint hozhassa meg a személyi döntéseket.
Köszönöm szépen, elnök úr.
