PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A nyár közepette egy eredetileg téli sportról, a jégkorongról szeretnék szólni. Ehhez a látványos és gyors csapatjátékhoz ugyan a hideget kapcsoljuk, de ma már ez a sport nem kizárólag a zimankó és a fagy évszakjaihoz köthető. Szezonális játékból egész éves sporttevékenységgé vált a hoki, amely az elmúlt évek során az egyik legnépszerűbb csapatjátékká és az egyik legnézettebb sportműsorrá nőtte ki magát.
Az Országgyűlés is kiemelt figyelmet szentelt a sportágra, tavaly 170 millió forintot szavazott meg a jégkorong-utánpótlás támogatására. A döntés a jégkorong barátait megörvendeztette, a játékot űző fiatalokban és edzőkben a további támogató figyelem és törődés reményét keltette. Valójában viszont pont az ellenkezője történt: miközben egy egész ország szurkolt a világbajnokság első osztályában a legjobbakkal mérkőző csapatunknak, megszületett egy durva és érthetetlen döntés: bezárnak két budapesti jégpályát.
Az egyik pálya, a Megyeri úti csarnok ügye talán megoldódik, és ott mégis további lehetőséget kapnak a hokis fiatalok, de a város közepén, a Népstadion területén álló Gyakorló Jégcsarnokból átépítés ürügyén végleg száműznék a jégkorong-utánpótlást. Június elején az alig hat éve 1,2 milliárd forintért épült csarnokban a palánkokat levágták, hogy az többet jégkorongra ne legyen használható, és olyan szivacspalánkot szereltek fel, amelyet a rövidpályás gyorskorcsolyázók használnak, és itt kaptak elhelyezést a műkorcsolyázók is.
A szinte új csarnokban történő átalakítás 200 millió forintjába került az adófizetőknek. A sportág barátai tüntetést szerveztek, visszakövetelve a teret és a lehetőséget minden jeges játék és gyakorlás számára. A hokis gyerekek békés demonstrációjára azonban a szaktárca a közvéleményt félrevezető sajtóközleményben reagált. A minisztérium illetékesei itt kijelentették, hogy június 4-én, idézem: “60 nap múlva teljes egészében a jégkorongsportot szolgáló otthonhoz jut a sportág. A Gyakorló Jégstadion eddigi heti 35 órás edzésidejével szemben napi 24 órában a hokisok rendelkezésére áll majd az átalakított Millenáris.”
Mindez szépen hangzik, a közlemény szerkesztői csupán arról a tényről feledkeztek meg, hogy hiába is készülne el a Tatáról megszerzett használt sátor, a pálya jegét a megrendelt gyenge teljesítményű gépekkel csak a téli hidegben tudják majd elkészíteni. Az év hat hónapjában tehát nemhogy 24 órát, de egy percet sem lehet majd hokizni. Ráadásul a 130 éve épült, katasztrofális állapotú Millenárist a pályakerékpárosok is használják, tehát a sátrat minden évben tavasztól őszig el kell távolítani.
Óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi vagy ki áll az érthetetlen döntés mögött? Mi alapján dönt a tárca a sportág fejlesztéséről? Mi indokolja a jégkorong kiszorítását, amikor a 8-12 éves korosztály bajnokságában induló csapatok száma évente 20-30 százalékkal nő, amit kevés sportág mondhat el magáról?
Miniszter Úr! A megegyezésre mielőbb szükség lenne, egyrészt annak érdekében, hogy a jeges sportokat űzők továbbra is békében élhessenek és edzhessenek egymás mellett, mint eddig, másrészt viszont, mert közel két hónap múlva kezdődik a szezon. Hogy a jégkorong-utánpótlás tud-e rá megfelelő körülmények között készülni, az nagyrészt a minisztériumon is múlik.
Én azt kérem e helyről, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy fiataljaink sikerre vihessék ezt a sportágat a jövőben is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Kékkői Zoltán József és dr. Dragon Pál tapsol.)
