TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezhetnénk: néhány héttel ezelőtt a parlamentben név szerinti szavazással döntött a parlament, hogy nem kívánja megváltoztatni Magyarországon egy húsz éve fennálló, rossz és elavult párt- és kampányfinanszírozás rendelkezéseit, és hogy a néhány héttel ezelőtti döntéshez képest mégis miért van az Országgyűlés előtt egy kampányfinanszírozásról szóló javaslat.
A rövid válaszom egy mai esemény, amikor egy járókelő a benzinkútnál megkérdezte tőlem, hogy ha igaz az, hogy március 15-én kezdi a legnagyobb ellenzéki párt a kampányát, akkor miért vannak tele a postaládái szórólapokkal, mibe kerül ez a magyar választóknak, és akkor ki mond itt igazat. Miért nem oldják meg ezt a kérdést? A válasz magáért beszél: itt van a Ház előtt immáron az elmúlt két évben, meg sem tudom mondani, elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hányadik alkalommal, egy átlátható, nyilvános, ellenőrizhető és az elszámoltathatóságot megteremtő, a politikai versenytársaknak viszont az esélyegyenlőséget megadó - egy versenyben mindenki azonos feltételekkel tudjon elindulni a választásokon egy kampányban -, erről szóló törvénytervezetek sokasága.
Miért unikális mégis így a karácsony közeledtével ez a törvénytervezet? Amely nevében is már jelzi, hogy nem kívánja a pártfinanszírozás problémáját megoldani, csak és kizárólag a kampányfinanszírozásra szeretne javaslatokat tenni. Azért, kedves képviselőtársaim, mert ez a javaslat nem a parlamenti politikai pártok olvasztótégelyében született, hanem ez a civil és szakmai szervezetek által elkészített törvénytervezet, amely civil szakmai szervezetek - engedjék meg, hogy megemlítsem: a Transparency International és a Freedom House, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Nézőpont Intézet - elmúlt kétéves, politikai pártokkal való egyeztetéseinek úgymond konszenzusos javaslatait tartalmazza. Tehát olyan javaslat fekszik ma az Országgyűlés előtt, amely elméletileg és a gyakorlatban is az elmúlt két év politikai pártjainak összes szakmai egyeztetésén a közös nevezőket foglalta csak össze, ezeket gyúrták egy törvényjavaslatba, és ez kerül a Ház elé.
Az elmúlt két év eredményéről nagyon röviden: a kampányszámla intézményének bevezetése, az Állami Számvevőszék szerepének megerősítése e tekintetben, a kampány időtartamának rövidítése, a kampányszámlára befizethető összegek és személyek meghatározása, valamint a politikai pártoknak a kereskedelmi médiákban történő szerepvállalása, és civil szervezetek részvétele a kampányban. Ezek mindegyike szerepelt az elmúlt két évben ezeken az egyeztetéseken. Amiben megegyezés volt, azt a civil szervezetek úgymond összegyúrták, és az Országgyűlés asztalára helyezték.
Mi tehát - akár személy szerint jómagam is - csak felvállalói vagyunk annak, hogy a nyílt jogalkotás keretébe amúgy nem illeszthető módon, civil szervezetek javaslata az Országgyűlés napirendjére kerülhessen, és azt megtárgyalja, de a személyem nem jelenti az egyedüli küzdelmét ennek a javaslatnak, hiszen mind a szocialista frakció, mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind az MDF támogatja ezt a javaslatot.
Ha feltesszük a kérdést, hogy valós társadalmi igény van-e ennek a kérdésnek a rendezésére, akkor az előbb elmesélt történetem az egyik alapja ennek, hogy igen. Másik, hogy ez egy civil kezdeményezés, tehát civil szervezetek, szakmai szervezetek - hozzáteszem, a gazdasági élet szereplői - nem egy gazdasági konferencián róják meg a politikai osztályt, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült egy átlátható, nyilvános és ellenőrzött párt- és kampánygazdálkodást és -finanszírozást kialakítani Magyarországon. Ha az előző témát vesszük alapul, amely a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről szól, ahol közel húszéves adóssága van a Magyar Országgyűlésnek, akkor szeretném hozzákapcsolni ezt a törvényt is, hiszen ez egy 1990-ben elfogadott törvény, amely fölött - már csak az életszerűségét is igazolandó - rég eljárt az idő. Hiszen 1990-ben, ha úgy tetszik, nagy összeg volt egy választókerületben egymillió forintot elkölteni az akkori kampánytechnikák, az akkori lehetőségek tekintetében. Gondoljunk csak arra, hogy a kereskedelmi televíziózás 1996-97-ben lépett be Magyarországra. 2009-ben nonszensz, és úgymond nem életszerű és valóságtól elrugaszkodott, hogy politikai pártok azzal igyekeznek kampányolni, hogy egymillió forintból is képesek kampányt csinálni. Bizonyára így van, de ez nem az általános vita tárgykörébe tartozik, ezt majd a részletes vitánál megbeszéljük a parlamentben.
(10.50)
Jó megoldás-e a javaslat? Fel lehet tenni ezt a kérdést is az eddigi kezdeményezések - úgymond - kudarca után. Tudvalevő, hogy egy kétharmados jogszabályról beszéltünk, tehát amíg a parlamentben nem alakul ki a legnagyobb ellenzéki párt és a kormánypárt között ebben egyezség, addig ez a javaslat nem is nagyon tud elfogadásra kerülni. De hogy jó megoldás-e? Erre azt tudom mondani, hogy persze tökéletes megoldásnak nem jó, hiszen konszenzusokon nyugszik, és a konszenzusok mindig kompromisszumokból fakadnak, de arra biztosan elegendő lenne, hogy megteremtse az átláthatóságot a választók felé, a gazdasági élet szereplői felé és az állami ellenőrző szervek felé, hogy ellenőrzött legyen mind a társadalom által, mind a civil szervezetek által, mind pedig az állam által; hogy a valósághoz igazodó legyen, tehát ne akarjunk porhintésekkel, úgymond olcsó populizmussal szavazatszerző képességet növelni, hanem európai mértékű, európai politikához méltó, a valósághoz igazított kampányfinanszírozás legyen Magyarországon, és ha lehet, a nyilvánosság lehetőség szerinti teljes bevonásával, vagy amennyire az adott más jogszabályok lehetővé teszik, azok bevonásával történjen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most éppen nem látok olyan ellenzéki képviselőtársat, aki témagazdaként jelen lenne e tárgykörben. Ez is jelzi, mennyire veszik komolyan, s azt is, hogy a médiában a kampányról és annak igazságairól megfogalmazott mondataik ellenére itt a Házban a kampányfinanszírozás tekintetében - finoman fogalmazva - nincs álláspontjuk. Bízom abban, hogy a vita során mégiscsak megjelenik az ellenzék, és elmondja a véleményét.
Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
