DR. KÁLLAI ERNŐ
DR. KÁLLAI ERNŐ
DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen. Hosszú idő után úgy tűnik, hogy a kisebbségek képviseletéről szóló határozati javaslat előterjesztésével a törvényhozás kifejezésre kívánja juttatni, hogy immáron elkötelezte magát a legrégebben, több mint másfél évtizede fennálló mulasztásos alkotmánysértés orvoslása iránt. Ezt az elhatározást akár üdvözölni is lehetne, ha azt vesszük figyelembe, hogy immár a harmadik ciklus telik el anélkül, hogy az Országgyűlés egyáltalán napirendjére tűzte volna ezt a kérdést.
Az elmúlt években legalább a kisebbségi ombudsman, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló vita lehetőséget adott arra, hogy ezt a témát a plenáris ülésen megvitassuk, hogy elhangozzék ennek a lényege, ám ebben az évben - most első alkalommal - a beszámolót csak néhány bizottság tárgyalta meg, plenáris ülésen nem került napirendre, ezért most szeretnék önöknek néhány szót szólni ebben a kérdésben.
A kisebbségek parlamenti képviseletének elkötelezett híveként a most tárgyalt határozati javaslat azonban nem tölt el egyértelműen bizakodással. Kitűnik belőle, hogy az Országgyűlés úgy tekinti, a legelejéről kell kezdeni a munkát, visszamenve egészen olyan megoldási javaslatok áttekintéséig is, amelyeket az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban egyértelműen alkotmányellenesnek minősített. Itt elsősorban a delegáláson alapuló képviseletre gondolok. Tehát csak szeretném jelezni, hogy ezek a szakértői munkák már sokszorosan és többszörösen el lettek végezve az elmúlt évek során.
Az újrakezdés szándékát fejezi ki az is, hogy a törvényjavaslat előterjesztésére egészen 2012 végéig kívánnak lehetőséget biztosítani a kormánynak. Ez a határidő már önmagában is kétségessé teszi, hogy a kisebbségi közösségek fel tudnak-e készülni a 2014. évi országgyűlési képviselői választásra, még ha el is fogadják a számukra valamilyen választójogi kedvezményt biztosító törvényt.
Az alapvető gondot azonban abban látom, hogy ha ciklusonként újra- és újrakezdődik szakértői szinten a már számtalanszor megvitatott megoldási javaslatok ütköztetése, akkor el sem fog jutni a törvény-előkészítés abba a szakaszba, amikor már a politikai döntéshozóknak kellene állást foglalniuk.
Ez alkalommal is hangsúlyozni szeretném, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló törvény megalkotása nem a részükre juttatott kiváltság, hanem az alkotmány rendelkezéseiből eredő kötelezettség. Ennek megfelelően azt tartanám a legjobb megoldásnak, ha az Országgyűlés - okulva az eddigi kudarcokból - már a választásokat követően megkezdené a politikai konszenzus kialakításához szükséges egyeztetéseket, és nem várna arra, hogy a kormány beterjesszen egy vagy több javaslatot.
A kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvény megalkotása nem könnyű alkotmányjogi kérdés, de nem is megoldhatatlan feladat. Ezt jól mutatja, hogy bár a 13 kisebbségi közösség érdekei, elvárásai között jelentős különbségek vannak, sikerült velük közösen egy olyan koncepciót kidolgozni, amely valamennyi közösség számára alkotmányos keretek között biztosíthatta volna az országgyűlési képviselet reális lehetőségét. A koncepciót a tisztelt Ház is ismerheti, mert azt a 2007. évi tevékenységemről szóló beszámolómban közzétettem.
A képviselet azért fontos, mert a kisebbségek ennek révén tudnának önálló szerepet vállalni a saját közösségüket is érintő, ám nem feltétlenül csak kisebbségi vonatkozású törvények megalkotásában, így megvalósulna az az alkotmányossági követelmény, hogy mint államalkotó tényezők intézményesített módon részt vegyenek a Magyar Köztársaság legfelsőbb népképviseleti szervének munkájában.
Abban az esetben, ha az Országgyűlés tényleg eldöntötte, hogy megalkotja a kisebbségi közösségek választójogi kedvezményéről szóló törvényt, úgy ehhez a munkához ezúton is felajánlom szakmai segítségemet. Ám ehhez valós tettekre és nem deklarációra van szükség, mint ahogyan a helyi önkormányzati kisebbségi kedvezményes mandátum visszaállítása is csak ígéret maradt. Bízom benne, hogy azon képviselők, akik megszavazzák ezt az országgyűlési határozatot, és a következő ciklusban is döntési helyzetben lesznek, kellő határozottsággal fognak fellépni saját, önkéntes vállalásuk teljesítése érdekében. Mivel a kisebbségi közösségek esetében manapság már visszatérően és közhelyszerűen hangzik el, hogy a jogok és a kötelezettségek egysége mennyire fontos, én is erre hívnám fel az önök figyelmét.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
