BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Megmondom őszintén, a személyes álláspontom az, hogy ez egy jó anyag, ami a kezünkben van, tárgyalásra alkalmas, jó anyag. Ez nem azt jelenti, hogy én magam például ne szándékoznék módosító indítványokat benyújtani hozzá, de az anyagról alapvetően azt gondolom, hogy logikus szerkezetű, felölel minden olyan kérdést, ami az ifjúsággal kapcsolatban fontos és szóba hozandó.
Ilyen módon szeretnék a javaslat tartalmával foglalkozni, és megmondom őszintén, némiképp csalódást okozott a Fidesz vezérszónoka, hiszen amikor az ifjúsági stratégiát tárgyalta a parlament, akkor éppen a Fidesz vezérszónoka hiányolta az ifjúsági törvényjavaslatot, a stratégia tartalmával kapcsolatban kritikai észrevételei nem voltak vagy alig voltak. Ehhez képest akkor annak az anyagnak a tárgyalásánál végig az ifjúsági törvény hiánya miatt emelt kifogást.
Most pedig keveset foglalkozott a törvény tényleges tartalmával, hiszen általánosságokban hangzottak el kritikai észrevételek, és konkrétumok kifejezetten és kizárólag az ingatlanok értékesítésével kapcsolatban vélelmezett gyanúval szemben fogalmazódtak meg. Megmondom őszintén, csalódás ez, mert ennek a törvénynek magam is akkor látom értelmét, hogy megszülethessen, hogyha egyöntetű támogatással tud egy ilyen anyag megszületni.
Miért mondom én, hogy logikus szerkezetű és kerek ez az anyag? Elsősorban azért, mert logikusan megy végig azokon a feladatokon, azokon a szolgáltatásokon és azokon a szervezeti kereteken, amiket fel kell építeni. Összesen 32 fejezetből áll maga a javaslat. Az első fejezet azzal foglalkozik, hogy ki mindenkinek van feladata az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatok ellátásában, kezdve a kormánnyal, folytatva a felelős miniszterrel, az ifjúságért felelős miniszter feladatainak megfogalmazásával, részletesen kitérve az önkormányzati feladatokra két szinten is: megyei szinten, illetve helyi szinten.
A legrészletesebb kidolgozása az ifjúsági ügyekért felelős miniszter feladatkörének van. Itt 18 bekezdésben fogalmazza meg az anyag, hogy mi mindent vár el egy felelős minisztertől.
A második fejezet az ifjúsági szolgáltatásokat veszi sorra, kezdve a közösségi tér fontosságával, az információs pontokkal, az információs és tanácsadó irodák felállításának szükségességével. Van itt egy számomra új vagy eddig kevéssé használt, kevéssé ismert szolgáltatási forma is. Azt a furcsa nevet viseli, hogy felkereső ifjúsági szolgáltatás. Nagyon fontosnak tartom ennek a tartalmát, hiszen ez a szolgáltatás lenne hivatott arra, hogy utánanézzen, hol van baj, milyen közösségekben van gond az ifjúsággal kapcsolatban, és hogyan lehetne azokat a problémákat megelőzni, amelyek ott keletkeznek, akár szociális összefüggések miatt, akár mentálhigiénés szempontok miatt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas, új megfogalmazása egy speciális feladatkörnek. Szó esik itt a szolgáltatások felsorolásánál az ifjúsági táborokról is, amit kiemelt az előterjesztő. Leírásra kerül, hogy ki működteti, ki működtetheti ezeket a szolgáltatásokat, hogy pontosan milyen feltételekkel lehet működési engedélyt kapni ezekhez a szolgáltatásokhoz.
A harmadik fejezet foglalkozik a civil ifjúsági együttműködéssel. Itt kerülnek szóba azok az, elsősorban tanácsnak nevezett szervezeti keretek, amelyeket javasol a törvényszöveg létrehozni, kezdve a nemzeti ifjúsági képviselettel, ami csúcsszerve lenne az ifjúsági ügyeknek. A záró rendelkezések között szerepel, hogy hogyan is kellene fölépíteni ezt a képviseletet, és röviden szól arról is, hogy milyen szervezeti keretekből állna: hét tagozatból, illetve hogy a tagozatok hogyan épülnének föl. Nem túl részletező a kifejtés, de a felépítésével kapcsolatban utalás történik arra, hogy a nemzeti ifjúsági képviselet alapszabályát ez a létrejövő új testület kellene hogy majd megalkossa. Szól arról az anyag, hogy helyi ifjúsági tanácsok is létrehozhatók, nyilvánvalóan fakultatív módon, attól függően, hogy helyben milyen erők, energiák vannak arra, hogy ilyeneket létrehozzanak és működtessenek.
A negyedik fejezet az együttműködés fórumairól szól, itt kerül megfogalmazásra egy ifjúsági koordinációs tanács, amiben tehát nem csak és kizárólag az ifjúság szereplői, hanem egyfelől az ifjúság szereplői, másfelől a kormányzati szereplők kapnának helyet, hiszen a neve is arra utal, hogy koordinációs feladatköre lenne az elképzelhető legszélesebb spektrumban az ifjúságot érintő kérdések koordinálására.
A javaslat szerint kis többséggel, relatív többséggel a NIK, a Nemzeti Ifjúsági Képviselet tagjai szerepelnének többségben, tehát 9 fővel, míg a kormányzati oldal 8 fővel lenne képviselve.
(12.00)
Utána leírja a javaslat azt, hogy egy ifjúsági alapprogram tanács létrehozására is szükség lenne. Megmondom őszintén, itt kezdtem úgy érezni a javaslat tanulmányozása során, hogy kezd egy kicsit sok lenni a tanácsból. Ha már a véleményemet mondhatom, és nem volt érdemi vitája a javaslatnak a bizottsági ülésen, akkor itt teszem fel azokat a kérdéseket, amelyek megfogalmazódtak bennem. Hiszen mi is az akadálya annak, hogy mondjuk, az Ifjúsági Koordinációs Tanács lássa el azokat a feladatokat, amiket most egy másik tanácsra, egy alapprogram tanácsra akar bízni a javaslat? Itt is azzal a megoldással épülne fel ez a testület, hogy a NIK adja a relatív többséget, 6 főt, a kormányzati oldal pedig 5 fővel képviseltetné magát. Tényleg nem világos számomra, hogy miért kell túl sok szervezetet létrehozni? Mint ahogy ezen a ponton esik szó arról, hogy regionális alapprogram tanácsokat is fel kellene állítani.
Egy ideig úgy gondoltam, hogy alapprogram helyett inkább “alap” kifejezést kellene használni, hiszen a források is fontosak, hogy hogyan teremthetők meg a források a kérdés finanszírozására, milyen módon kerülnek összegyűjtésre. Ezt egyébként részletezi a javaslat, a 24. § az alapprogram bevételi forrásaiként a költségvetést említi első helyen, természetesen összeg nélkül, hiszen a költségvetési keret nyilván évről évre a költségvetési törvényben kerülne meghatározásra. Van benne egy nagyon fontos javaslat, miszerint a szerencsejátékok játékadójából szeretne 5 százalék erejéig támogatást kapni. Azt is megfogalmazta, hogy ennek 30 százaléka kerülne felhasználásra az ifjúsági alapprogram tanács döntésére bízva, 70 százaléka pedig a regionális ifjúsági tanácsokéra. Azt gondolom, hogy a javaslat arányos, hiszen 7 régió van, ennek megfelelően nyilván 7 regionális ifjúsági tanács működhetne. Az elképzelés tehát kerek és logikus. Nem tudom pontosan, hogy számszerűen mekkora bevételről van szó, és hogy valóban, mondjuk, a pénzügyi tárca vagy a kormány maga partner-e ahhoz, hogy a szerencsejáték-bevételeknek ilyen volumenéről törvényben rögzített módon lemondjon. S további apróbb önkéntes befizetésekre, egyéb bevételi forrásokra is utal a javaslat.
Ha már kérdéseket tehetek fel, akkor szeretnék még további kérdéseket az előbb említett felkereső ifjúsági szolgáltatással kapcsolatban is feltenni, hiszen itt egy bekezdésben szó esik arról, hogy ennek a felkereső ifjúsági szolgáltatásnak a feladatait elvégezheti maga az ifjúsági információs pont vagy az ifjúsági információs és tanácsadó iroda is. Na, ez azt a gyanút ébresztette bennem, hogy olyan sok ifjúsági felkereső szolgálat nem fog létrejönni, ha ennek létrehozása és működtetése ilyen fakultatív lehetőség. Mint ahogy kérdésként merült fel bennem az is, hogy az ifjúsági szolgálat szervezeteként megfogalmazásra kerülő háttérintézményre ilyen módon van-e szükség, ahogy a javaslat erre egyfajta rendelkezést megfogalmaz. Hiszen ilyen típusú háttérintézmény a meglévő szociális kutatóintézmények között is elhelyezhető. Tehát nem kellene újat felépíteni a semmiből nagy költségen.
Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ez a javaslat túl sokat markol, de azt is gondolom, hogy ha jószándékúan állunk a javaslathoz, és fontosnak tartjuk, hogy megszülessen ez a törvény, akkor a következő rendelkezésünkre álló közel másfél hónap, a januári parlamenti szünet maximálisan kihasználható arra, hogy egyrészt egyeztetések történjenek, másrészt megfogalmazásra kerüljenek azok a módosító indítványok, amikről aztán a részletes vita után dönteni lehet. Mindent egybevéve a saját szabad demokrata személyes álláspontom támogató. Jó lenne, ha ez a törvény megszületne, én magam tervezem, hogy nyújtok be hozzá módosító indítványokat, és hihetetlenül remélem, hogy fideszes és kereszténydemokrata képviselőtársak is partnerek lesznek ahhoz, hogy ne késlekedjünk.
A javaslat egyébként a záró rendelkezéseknél 2011. január 1-jei hatályba léptetést fogalmaz meg, tehát mindösszesen egy év lenne a felkészülésre a rendelkezésre álló idő. Ha a fideszes képviselők nem lesznek partnerek ahhoz, hogy ez most megszülessen, akkor bizonyos, hogy nem egy évet, hanem jó néhány évet csúszik ez a feladat, amiről pedig azt gondolom, hogy kitüntetetten fontos. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
