DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugyanezt a kérelmet adtam volna elő én is a felszólalásom végén, és köszönjük szépen a lehetőséget.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat elolvasásakor elsőként önkéntelenül is az fogalmazódik meg bennünk, hogy ez az eljárás az élet elkerülhetetlen és természetes velejárójával, a halállal függ össze, és ahogyan az életünk is egyedi, bonyolult jelenség, úgy a halál bekövetkezése körülményei is kimeríthetetlenül sokfélék lehetnek, amely helyzetek mindegyikére megfelelő megoldást kell biztosítania egy ilyen törvénynek.
Furcsa egy törvény esetében az, hogy rólunk igazán csak akkor szól, ha már nem élünk. De hát ilyen is van. A halálunk bekövetkezésének esetére a vagyoni viszonyaink rendezésére a polgári jog öröklési szabályai alkalmazandók elsősorban, és a vagyonátszállás eljárási szabályait tartalmazza a hagyatéki eljárási törvény, pontosabban: ma még miniszteri rendelet, amelyet majd felvált egy törvény. Bízunk benne, hogy jó törvény születik, amely legalább annyi ideig lesz képes betölteni a funkcióját, mint a most hatályos rendelet.
A jogforrás mellett elengedhetetlenül szükséges a jogalkalmazók tartósan színvonalas, a kor változó körülményeihez is alkalmazkodni képes közjegyzői kar tevékenysége, akik munkájáért ezúton is szeretnék tisztelettel és köszönettel adózni. Évtizedek óta magas színvonalon végzik tevékenységüket. A dicsérő szavaim alátámasztására elegendő talán egyetlen tény: a hagyatéki eljárásokban 99,5 százalékban véglegesen, tehát bírósághoz fordulás nélkül rendezi az öröklési viszonyokat a hagyatékátadó végzés. Ez az adat, ha azt is figyelembe vesszük, amely másik statisztikai adatot államtitkár úr említett meg a felszólalásában, hogy évi 120 ezer hagyatéki eljárás folyik Magyarországon, azt hiszem, egyértelműen önmagáért beszél.
Minden kor és minden kultúra rendelkezik arról, hogy a halál után az életből elköltöző személy hátrahagyott vagyonával mi történjen. A halállal automatikusan bekövetkező bizonytalan helyzetre rendkívül sokféle választ adtak már a különböző korokban a jogrendszerek. Az ókori Rómában például, úgy tudom, egy időben azé lett például a hagyaték, aki hamarabb elvitte, lefoglalta azt. Ha ma ez a szabály lenne hatályban, akkor az emberi kapzsiságnak köszönhetően azonnal kaotikus állapotok uralnák el a vagyoni viszonyainkat, és ez minden bizonnyal önmagában is alkalmas lenne arra, hogy az emberi, családi kapcsolatainkat is tönkretegye. Nem ez a helyzet szerencsére.
Valamennyi társadalomnak elemi szükséglete a halál bekövetkeztével megkérdőjelezhető tulajdoni és szerződéses viszonyok mielőbbi egyértelmű rendezése. Bár ez az igény időtálló és változatlan, a dologi és a kötelmi viszonyok azonban gyorsan fejlődnek, változnak, és bizonyos időszakonként felmerül a komplex felülvizsgálat, a módosítás és az újraszabályozás szükségessége. Azt hiszem, most ebben a helyzetben vagyunk.
Mint ahogyan azt hallhattuk, a jelenleg is hatályos szabályozás egy 1958-ban kiadott igazságügy-miniszteri rendeletben került elhelyezésre. Az elmúlt ötven, de különösen az utóbbi húsz évben viszont mindannyian tanúi lehettünk annak, hogy az életviszonyok és az egyes magánszemélyek vagyoni viszonyaival kapcsolatban felmerülő kérdések - egy liberális alapokon nyugvó piacgazdaságra való áttérés áhított következményeként - lényegesen eltérnek a korábbi generáció esetében felmerültektől. Egy demokratikus jogállamban a jogalkotónak ezeket a formálódó állampolgári igényeket feltétlenül figyelembe kell vennie.
A hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat persze nem kizárólag az állampolgári igényekre reflektál. A XXI. században nemcsak az állampolgárok életviszonyai változnak jelentősen, hanem az állam, illetve az állam nevében eljáró hatóságok működése is.
(11.10)
Így például az informatikai fejlődés olyan lehetőségeket biztosít, amelyeknek az egyes eljárásokba való megfelelő átültetése - mondhatjuk bátran - magától értetődik. A jogalkotó a törvényjavaslat számos rendelkezésével - például ott, ahol annak feltételei fennállnak a kommunikáció elektronikus útra terelésével vagy a hirdetmények on-line közzétételével - egy korszerű állami berendezkedés, illetve egy hatósági szolgáltatási eljárás képét tárja elénk. A több lehetőséggel azonban együtt jár a magasabb szintű felelősség is. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság a rendeleti szintű szabályozással kapcsolatban - bár azt nem helyezte hatályon kívül - felhívta a figyelmet számos hiányosságra. Ilyen volt a szabályozási szint nem megfelelő volta.
Az alkotmányban alapvető jogként említett magántulajdont érintő, illetve korlátozó rendelkezések törvényi szabályozásának megteremtése elengedhetetlenül szükséges jogállami feladat. Most ennek is eleget fogunk tenni. A hagyatéki eljárással érintett alapvető jogokat persze sorolhatjuk hosszan tovább is: a magánlakás sérthetetensége, a magántitok, a jó hírnév és a személyes adatok védelme, például egészségi állapotra, vagyonközösséget eredményező családi kapcsolatokra vagy egyéb vagyoni helyzetre vonatkozóan, vagy az információs önrendelkezéshez fűződő jogok, és persze még jócskán lehetne sorolni.
A hagyatéki eljárás során az alapvető jogok érvényesülését biztosítani köteles a hatóság. A hatóság, azaz a közjegyző és a leltározás során segítségére siető jegyző gyorsan és szakszerűen kell hogy tegyék ezt, kell hogy eljárjanak. Ezt teszi szükségessé többek között az is, hogy miközben az eljárás tárgya alapvetően egy természetes személy halálához kapcsolódik, elsősorban családi kapcsolatokat, esetleges vitákat érint, addig egy elhúzódó eljárás a hagyatéki vagyon részét képező tagi, részvényesi jogosultságok rendezetlensége miatt napjainkban egyre több vállalkozás működőképességét is veszélyeztetheti.
A törvényjavaslat ehhez a hatóság oldaláról nézve új eszközöket - például a hagyatéki gondnok és a közjegyzői letét intézménye, amiről már hallhattunk is, vagy a végintézkedés továbbítására vonatkozó hatósági közreműködési kötelezettség -, az állampolgárok oldaláról nézve pedig részletesen kidolgozott jogorvoslati lehetőségeket biztosít.
Az elhangzottakból is következik, hogy aki komoly elvárásokkal veszi kezébe a törvényjavaslatot, az megállapíthatja, hogy a tervezet eleget tesz mind az állampolgárok, mind pedig az Alkotmánybíróság kívánalmainak. A XXI. században rendelkezésre álló új eljárási lehetőségeket felhasználja, illetve megteremti a még hiányzó láncszemeket az alkotmányos követelményeknek megfelelő szabályozás biztosítása érdekében.
Mind ahogyan azt az államtitkári expozéban is hallhattuk, a törvényjavaslat tervezetét az egyeztetés során a szakma képviselői üdvözölték, és támogatták, és a liberális frakció álláspontja szerint nekünk is ezt kell tennünk. A törvényjavaslatot alapvetően jónak, színvonalasnak és megfelelőnek tartjuk, ezért arra biztatjuk a parlament többi frakcióját is, hogy hasonlóan járjanak el.
Számos módosító javaslat benyújtását tervezzük, ez azonban nem érinti a törvényjavaslattal kapcsolatos alapvető álláspontunkat, hogy azt tudjuk támogatni; arra szeretnénk kérni a tárcát, illetve a kormányt, illetve a kormánypártot, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogassák, és ezzel is javítsuk a törvényjavaslat színvonalát.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
