ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt magával az örökösödési kérdéssel maximálisan egyet lehet érteni, de az emberben ilyenkor mindig a napi élet és az életszerűség próbálja megfogalmazni a kérdéseket. Visszaemlékszem arra, amikor az örökösödési adóval kapcsolatban 2003 decemberében egy képviselőtársam halála után fogalmazódtak meg azok a kérdések, amelyeket hosszú évek során próbált az MDF és a magam részéről én is annak idején feszegetni, majd lett megoldás is találva rá.
Kimondottan arra szeretnék reflektálni, hogy a humánus kérdést mennyire próbálja kezelni. Végighallgatva képviselőtársaim hozzászólását, Hankó Faragó Miklósét és Franknéét is: a Ptk. vitájában, amikor elkezdődött a vita, úgy fogalmaztam jómagam is, hogy a fogantatástól a halálig, majd utána az öröklésig kell tulajdonképpen magának a Ptk.-nak végigkísérni egy állampolgárnak az életét, és ahhoz a megfelelő törvényeket biztosítani, hogy minél kisebb sérülés érje az egyént, a társadalmat, a közösséget vagy a családot.
De itt merül fel az a kérdés, amire szeretném mindenképpen államtitkár úr figyelmét is felhívni. Két hete egy Veszprém megyei ügy volt, ahol a fiatalember gondozta a saját szülőjét, majd meghalt. Hosszú éveken keresztül gondozta, majd meghalt, és eltemette - az is egyfajta költséggel járt -, majd utána terhelt volt maga az az ingatlan, amit örökölt volna, és ő saját maga is utcára került - mert terhelt volt.
Bennem mindig az a kisördög veti föl a gondolatokat, ha humánus oldalról nem próbáljuk meg kezelni - mert ki kíséri nyomon? A jegyző kíséri nyomon? Közjegyző kíséri nyomon az örökösödés kérdését? És amikor az egyezségről beszélt Frankné képviselő asszony is, megpróbálják azt az intézményt kialakítani, hogy egyezzenek meg a felek, de ha olyan szociális állapotban van a fél, hogy adott esetben sem bíróságra, sem sehova nem tud elmenni egy örökösödési per alkalmával, egyszerűen teljesen ki van szolgáltatva.
Nem arra keresem a választ, nem ott, ahol tényleg van mit és van miből örökölni, és abból esetleg vannak olyan források, hogy minden további nélkül a teljes jogi procedúrát végig tudja csinálni; hanem annál az esetnél és azoknál a személyeknél, akik tényleg vagyontalanok, szociálisan kiszolgáltatottak, és saját maguk gondozták az idős szüleiket - vagy adott esetben szüleiket - és utána kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem elég, hogy gondozták, hanem adott esetben egyéb más költségeik is lesznek, sőt mi több, még utcára is kerülhetnek a végén.
Én tehát ebben látom azt a kérdést, hogy maga a törvény jó szándékkal, de ezekre nem találja és nem keresi meg a választ. De számos ilyen van, és nagyon sok ilyen állampolgár van, aki tényleg a kereseti létbiztonsága és szociális helyzete miatt ezekben a kérdésekben nem kapja meg azt a megfelelő támaszt, segítséget, hogy adott esetben ő saját maga ne kerüljön később olyan helyzetbe, amikor nincstelenné válik egy örökösödés kapcsán, mert terhelt volt maga az ingatlan; és fizetésképtelen, s innentől fogva, aki ráadásul gondozta saját szülőjét, még őt is kirakják a házból.
Úgy érzem tehát, hogy ebben vannak olyan esetek és számos olyan eset van Magyarországon, ahol példákat lehetne erre mondani, és ott, ahol két fél örököl, az egyik gondozza a szülőt, a másik abszolút nem csinál semmit, viszont jogi útra kerül az érvényesítés lehetősége, hogy aki tényleg gondoskodott és gondoskodása folytán lemondott saját maga bizonyos dolgokról, előnyökről, a másikkal szemben ezt tudja-e kellőképpen érvényesíteni. Tudom, hogy bírósági úton ezt lehet, csak kérdés az, hogy az egyén számára, aki lehetetlen helyzetbe került a gondoskodás miatt is, mennyire védi és ki védi meg egyáltalán. Ez a nagy kérdés, holott egy településen általában maga az önkormányzat, maga a jegyző rendelkezik a legtöbb információval. Viszont egy bírósági per esetén sem a jegyző, sem az önkormányzat nem állhat ki az egyén és személy mellett, aki adott esetben áldozott és jóval többet áldozott, mint mondjuk, az az örököstárs, aki mit tudom én, hány száz kilométerrel arrébb lakott, és semmiféle kötelezettséget tulajdonképpen az öröklőtől és az öröklővel szemben nem vállalt fel.
Nekem tehát itt vannak kételyeim, és ebben kellene magának a törvénynek is egy olyan humánus formát is megtalálnia, hogy az egyén ne kerüljön sokkal rosszabb helyzetbe, mint előtte volt. Tehát az örökös ne kerüljön rosszabb helyzetbe, mert számos ilyen példát lehetne mondani erre. (Taps.)
(11.20)
