ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Végighallgatva a hozzászólásokat, meg részben konzultálva többi képviselőtársammal is, amit Török Zsolt képviselőtársam elmondott az örökbefogadással kapcsolatosan - hiszen többpárti egyeztetés és nagyon sok munka abban, hogy valóban ez a törvény így idekerült a parlament elé -, megfogalmazódik az emberben, ismerve a körülményeket, mert szűk környezetemben is vannak olyanok, akik örökbe fogadtak, és vannak olyanok is, akik fogyatékkal élő, súlyos fogyatékkal élő gyermeket fogadtak örökbe, itt merül fel a kérdés, amit Vidorné és Török Zsolt is elmondott, hogy az örökbefogadás könnyítése érdekében egyfajta kedvezmények biztosításával a megismerés, az összeszokás kérdését próbálja meg rendezni.
(10.20)
Itt merül fel az emberben a kérdés, amikor valamely család vagy személy örökbe fogad egy fogyatékkal élőt, avagy súlyosan fogyatékkal élőt fogad örökbe. Volt egy képviselőtársunk, Horváth Balázs, aki ugyanezt tette. Hihetetlen ambíció, hihetetlen odafigyelés kellett ahhoz, hogy egy súlyosan fogyatékkal élő gyermeket fogadjon örökbe, és megpróbáljon gondoskodni róla, mégpedig úgy, hogy valóban, a fogyatékosságból eredő problémák minél kevésbé legyenek érezhetőek az egyén számára. Úgy érzem, hogy ezt a kérdéskört ez a törvény kevésbé rendezi. Mindenképpen szeretném, hogy ha ez a folyamat majd részletes vitával is folytatódik, akkor erre is térjen ki, mert az egy más, speciálisabb kategória, és speciálisabb kedvezményt is kell az olyan személyek számára adni, akik fogyatékkal vagy súlyosan fogyatékkal élőt fogadnak örökbe.
A másik kérdés a támogatói kör, amit Vidorné is említett. A parlamentben több alkalommal is szóltam, megpróbáltam vitatkozni, érvelni államtitkár úrnak az időskorúak vagy adott esetben súlyosan beteggé váló személyek esetében a támogatói körről. Itt van egy kettősség. Hiszen már kialakult egy rendszer, amelyik hellyel-közzel működik, garanciákat és feltételeket tud biztosítani ahhoz, hogy a megfelelő odafigyelés számukra is biztosított legyen. Most meg kialakítunk egy támogatói rendszert. Nincs-e ebben kettősség? Ezt kellene nagyon komolyan megvizsgálni, mert azt hiszem, az átfedések jelentik a legtöbb problémát, viszik el a legtöbb forrást.
Vidorné és több képviselőtársam is érintette a költségvetést. Nagyon sok salátatörvényt és törvényt próbáltunk meg az elmúlt időszakban a parlamenten keresztülverni, amihez mindenképpen költségvetési források kellenének. Ezek jelenleg nincsenek biztosítva. Csodálatos elképzelések, csodálatos törvények és végrehajtási utasítások vannak, de a forrásoldalon óriási gondok vannak. Itt, a parlamenti vitában vetettem fel, ha jól emlékszem rá, államtitkár úr, az áfa kérdését. Mert annak a 85-90 éves, vidéken egyedül élő nénikének vagy bácsikának az esetében, akinek az épülete, mondjuk, 150-200 éves, nem érvényesül az 5 százalékos áfa. A távfűtött lakásoknál megkapják az 5 százalékos áfát, és a jövő évi gázárnövekedés a kisfogyasztók esetében 3,5 százalék körüli lesz, a nagyfogyasztók esetében esetleg nulla, és éppen a nagyfogyasztó biztosítja a távfűtött lakásoknál a gáz rendszerén keresztül a kedvezményt.
De mi van a vidéki emberekkel, akik zömükben, többségükben kistelepüléseken élnek, és élnek ott olyan emberek, akik koruknál, betegségüknél, nyugdíjuknál fogva sokkal erőteljesebb gondoskodást és odafigyelést érdemelnének. Itt mondom, mert tudjuk a számokat, 270 ezer nyugdíjas van, aki 40 ezer forintos nyugdíjjal rendelkezik, főleg vidéken élők, és 600-650 ezer nyugdíjas van, aki 60 ezer forint körüli összegből kell hogy megéljen. Amikor a jogegyenlőségről beszélünk, akkor a törvényünkkel mindjárt alkalmazunk egy diszkriminációt, holott annak a vidéki kistelepülésen élő idős embernek, aki halmozottan hátrányos helyzetű, hiszen olyan betegségekben szenved, ami miatt a kis nyugdíjából a gyógyszereket és másokat is meg kell fizetnie, a fa is, a gáz is pénzbe kerül, és ezután fizeti a 25 százalékot! Vele szemben azonban más esetében, aki esetleg olyan tömbrendszerben él, ahol jobban tudnak az emberek egymásra figyelni, ott viszont megvan az az 5 százalékos kedvezmény.
Amikor salátatörvényről beszélünk, és amikor támogatói rendszert próbálunk meg kialakítani, akkor a támogatói rendszerből a diszkriminációs elveket kellene kiszorítani, és azt kellene megvizsgálni, hogyan tudjuk egységesíteni az életkörülmények biztosításának lehetőségét. Ezért is próbáltam, Vidorné képviselő asszony, ehhez hozzászólni, mert ezt a vitát egyszer már, valamelyik este lefolytattuk itt a parlamentben. Ma elnök úr is megemlékezett az emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi kérdésekről a világban, akkor nálunk, itthon is ezt a demokráciadeficitet érvényesíteni kellene, és ezt csak úgy tudjuk érvényesíteni, ha a rendszerünkben mindenki számára ugyanazt azt esélyt próbáljuk meg biztosítani. Itt jön be az esélyegyenlőség, a jogbiztonság és ezen keresztül a megélhetés kérdése. Mert Kispiriten, Nagypiriten, de lehetne sorolni, Somlóvecsén vagy más településen, ezt államtitkár úr is tudja, alig vannak százan, és döntő többségében az időskorúak adják a település lakosságát. Ha diszkrimináció van, ezek az emberek sokkal súlyosabb helyzetbe kerülnek, mert a 40 ezer forintos nyugdíjból, amit a szövetkezeti rendszerben a 90-es években megkaptak, elnézést, megélni biztosan nem lehet! Sőt, mi több, a feltételeket saját maga számára nem is tudja biztosítani. De ugyanígy van a 60 ezer forintból élő nyugdíjas is.
Annak vagyok híve, és talán mindannyian annak legyünk a hívei, hogy semmiféle diszkrimináció ne legyen, és ott, ahol súlyos hátrányok érik az állampolgárokat, úgy vizsgáljuk meg a rendszert, hogy az ő számukra is kedvezőbb feltételeket lehessen kialakítani. Sok országban van egy plafonnyugdíj, és az alacsony nyugdíjakat megpróbálják szép lassan ahhoz emelni. Valamilyen olyan rendszert kellene nekünk is kialakítani, mert ezek az emberek kerülnek abba a helyzetbe, hogy betegségüknél és alacsony jövedelmük miatt fokozódik a belső lélekviláguk leépülése, és ezáltal kerülhetnek, egyébként gyorsabban olyan helyzetbe, egészségi állapotukat tekintve és a kilátástalanság miatt is, hogy elveszítik a talajt, elveszik egészségük, és onnantól fogva lép be a támogatói rendszer. Ez csodálatos, csak hát…
Ezekre szerettem volna mindenképpen felhívni a figyelmet, ugyanis az időskorúakról nekünk kötelességünk gondoskodni. Ha diszkriminálunk, az teljesen helytelen lépés. Ezért is kérem Török Zsolt képviselő urat is, hogy ezt tessék kormányzati szinten felvetni, mert ez teljesen helytelen. Mert ha 2010-ben a közüzemi díjak tovább növekednek, akkor az ezeket az embereket még súlyosabb állapotba fogja hozni. Ezért is kívántam ehhez hozzászólni.
Egyébként az örökbefogadási kérdésekkel maximálisan egyetértek, de itt a fogyatékos és súlyosan fogyatékos örökbefogadására igenis meg kell találni a választ. Mert azokat a családokat tisztelni és becsülni kell, amelyek örökbe fogadnak, azokat meg még jobban, amelyek fogyatékkal, súlyos fogyatékkal élőket fogadnak örökbe, képviselőtársaim.
Köszönöm a figyelmüket.
