TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A most tárgyalt törvénytervezet nemcsak azért jelentőségteljes, mert ahogy Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársnőm elmondta, nagyon széles csoportokat érint örökbefogadás esetében vagy mondjuk, a támogatott döntéshozatal sorában a korlátozottan cselekvőképes személyek esetében, hanem még egy dolog miatt, ez pedig a folyamat, ahogy megszületett ez a törvényjavaslat.
Másfél-két évvel ezelőtt türelmes politikusok és szakemberek, civil szervezetek, hatóságok képviselői leültek, és arról beszélgettek például, hogy az örökbefogadás folyamatát hogyan lehetne egyszerűbbé, átláthatóbbá és gyorsabbá tenni, bár ez utóbbi mindig úgy kell hogy megtörténjék, hogy a gyermek, az örökbefogadó szülők érdekét is egyformán figyelembe vegye, de természetesen az esetleges nyílt örökbefogadásnál a gyermekéről lemondani kényszerülő vér szerinti szülőnek az érdekeit is kellőképpen azért védje.
De mégis egy hosszú-hosszú egyeztetési folyamat végén hatóságok képviselői, civil szervezetek képviselői, minisztérium lelkes és lelkiismeretes dolgozói, valamint azok a politikusok, akik az SZDSZ, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt vagy éppen véletlenül pontosan a Magyar Szocialista Párt padsoraiban foglalnak helyet - és hogy ki ne hagyjam, a Magyar Demokrata Fórumot Herényi Károly személyesen képviselte -, sikeresen tudtak egyeztetni heteken-hónapokon keresztül.
Ennek az egyeztetésnek a végeredménye az lett, hogy voltak kérdések, amelyekben nem értettek egyet a különböző álláspontot képviselő szervezetek képviselői, de volt néhány, három-négy-öt olyan pont, amiben egyetértettek, és a minisztérium pedig volt olyan lelkiismeretes és volt olyan precíz, hogy ennek alapján, illetve a polgári törvénykönyv már megtörtént módosítása alapján elkészítette eme törvényjavaslatot, amelynek egyik szeletéről hadd beszéljek, ez pedig az örökbefogadás folyamatával kapcsolatos tétel.
(10.00)
Örömmel gondolok vissza azokra a hosszú-hosszú órákat felemésztő egyeztetésekre, amikor olykor viták is voltak, és mondjuk, a örökbefogadást támogató vagy az azt elősegítő civil szervezetek képviselői harcoltak azért, hogy többletjogosítványokhoz juthassanak, miközben, mondjuk, egy konferencián elmondhatta véleményét az a személy is, aki maga örökbefogadott gyermekként nőtt fel, de olyanok is, akik állami gondoskodásban nevelkedtek, és nem volt arra lehetőségük, hogy nevelőszülőkhöz kerüljenek, vagy éppen örökbe fogadják őket.
És mégis, egy-egy ilyen, sokszor könnyet fakasztó konferencia, megbeszélés vagy olykor heves vita után sikerült zöld ágra vergődni, sikerült megegyezni. Ilyen például, amiben sikerült megegyezni, az, hogy az örökbe fogadó új szülők utánkövetése, illetve a gyermek utánkövetése, utógondozása hogyan zajlik, hiszen ebben is voltak szimpatikus felvetések és voltak többeknek averziói, hogy megfelelő lesz-e a megoldás. De mégis a legfontosabb az, hogy azok a szülők, azok az új szülők, akik gyermeket fogadtak örökbe, érezzék, hogy a magyar állam, a magyar társadalom segítségükre van nemcsak az örökbefogadás pillanatáig, hanem azt követően is.
Aki esetleg végigment már ilyen tortúrán, aminek a végeredménye persze örömteli, de maga a folyamat, az eljárás elég nehézkes - sajnos, szerencsére elég nehézkes, mindkettő igaz -, az tudja, hogy a nagy öröm, ami azt jelenti, hogy végre az ő családjában nevelkedhet az a kisgyermek, aki nem vér szerinti gyermeke, de szinte úgy tekint rá, mintha vér szerinti gyermeke lenne - tudja, hogy micsoda nagy dolog az, hogy utána még segítségére vannak. Hasonló gondokkal küszködő párok, adoptáló szülők vagy éppen hatóságok, civil szervezetek képviselői, akik nem ellenőrizni, hanem segíteni akarják az ő életüket, hogy megfelelő módon tudják a gyermeket nevelni, és az ő életük is könnyebbé váljék, még ha gyarapodtak is egy gyönyörű élet gondozásának felelősségével.
A civil szervezetek jelentős segítséget tudnak nyújtani. Innen is köszönjük a Bölcső Alapítványnak, a Mózeskosár Egyesületnek; nem tudom mindegyiket felsorolni, de tényleg valamennyi olyan egyesületnek és alapítványnak, akik akár az örökbefogadás, a nyílt örökbefogadás elősegítése érdekében tevékenykednek, akár az utógondozásban, az utánkövetésben közreműködnek, mert hatalmas érték az, amit ő képviselnek. Most, amikor néhány nappal-héttel vagyunk a költségvetés elfogadása után, ilyenkor szembesül azzal az ember, hogy nagyon sok dolog a pénz, nagyon sok dolog, nélküle nem is nagyon lehet élni ebben a világban, de vannak fontosabb, sokkal fontosabb dolgok. Például az, hogy segítjük-e ezeknek a gyermekeknek a családban történő elhelyezését, segítjük-e őket abban, hogy sok trauma után végre normális, kulturált, emberhez méltó, családi életre alkalmas körülmények között nevelkedhessenek, hogy utána ők is egészséges, ép, hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Igen, fontos a költségvetés, fontosak a számok a költségvetésben, de sokkal fontosabb, hogy jót tudunk tenni embereknek, gyerekeknek, mert ez az, ami igazából nemessé teszi a mi munkánk bizonyos szeleteit.
Ugyanígy a családtámogatási törvény módosítása, amiről ez a törvény szól, amely az adoptálási vagy örökbefogadási gyes intézményét bevezeti. Gondolják el, egy kisgyermek után, ha vér szerinti gyermekünkről van szó, a magyar állam, mi tízmillióan szolidaritást vállalva a gyermekvállaló szülőkkel, azt mondjuk, hogy adunk nektek 2 évig gyest, hogy otthon tudjál maradni kismama vagy kispapa a kisgyermekeddel, és neveld őket (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Három!) - korábban 3 évig, később 2 évig.
Ez a szolidaritás azoknál nem nyilvánul meg a társadalom részéről, akik nem 2 vagy 3 év alatti gyermekeket fogadnak örökbe, hanem 6, 8, 10 éves gyerekeket, akiket egyébként nehezebben is fogadnak örökbe. Miért is? Mert nehéz meghozni ezt a döntést. Mindenki szinte saját gyermekeként szeretné nevelni azt a gyermeket, akit örökbe fogadott; érthető is ez a döntése, de mégis, azok a gyerekek, akik elmúltak 3 vagy 4 évesek, harmad- vagy negyedannyi valószínűséggel kerülnek örökbe fogadó szülőkhöz, mint a fiatalabb kortársaik.
Hogy tudnánk segíteni, hogy ők is szülői, családi környezetben nevelkedhessenek? Sok mindennel, de nemcsak az anyagiakon van itt a hangsúly, hanem azon, hogy például amikor egy ilyen folyamaton keresztülmegy egy család, akkorra elég sok időt töltenek már a gyerekkel, de ezek - elnézést a kifejezésért - műanyag körülmények, mesterséges körülmények, ahol találkozhatnak igazából. Néha-néha van arra lehetőség, hogy természetes, családias közegben találkozzanak, de igazából amikor összeköltöznek, egy háztartásban élnek onnantól kezdve, akkor a találkozás pontjai nagyon szűk időkeretet határoznak csak meg számukra.
Miről van szó? Egy 6-7 éves gyereket örökbe fogad egy adoptálni vágyó család, leendő apa és anya, akkor a gyerek iskolába jár. Ismerjük saját családunkból is a hétköznapok sűrű menetét. Reggel van egy-másfél óra meg délután 2-3-4 óra, amíg a gyerekkel lehet lenni, és igazából lehet beszélgetni vagy találkozni vele. Gondolják el, akinek nem vér szerinti gyereket örökbe fogadva kell közvetlen kapcsolatot kialakítani, mondjuk, egy iskolás gyerekkel, napi 2-3-4 órában milyen nehéz ez, éppen ezért az örökbefogadói gyes arról szól, azt az intézményt teremti meg, hogy adjunk lehetőséget arra, hogy x időre - teszem azt, maximum fél évre - otthon maradhasson az adoptáló szülő, az örökbe fogadó szülő, hogy együtt lehessen a gyermekével, együtt mehessen az iskolába, együtt jöhessen haza vele, legyen arra ideje, hogy vele van, hogy segíti az ő életét, hogy összeismerkedjenek, hogy együtt töltsék az idejüket, összeszokjanak, asszimilálódjanak egy kicsikét.
Ez is egy óriási intézmény. Igazából pénzbe nem kerül. Most úgy mondom, hogy nem kerül, hogy ha valaki a költségvetési forrásait nézi, akkor ne nézze, ez nem akkora tétel; nem mérhető szinte a költségvetésben. De nem is ez a lényeges, csak azt akarom ezzel mondani, hogy jót tudunk tenni úgy is, ha nem pénzosztogatást ígérgetünk, hanem azt mondjuk el, hogy miben tudunk segíteni a családoknak vagy leendő családoknak, és például ez egy ilyen ügy.
Az örökbefogadás területén tehát - visszatérve arra, ahogy kezdtem is - nemcsak maga a törvénymódosítási javaslat az, ami fantasztikus és óriási előrelépés, hanem maga a folyamat is. Még egyszer szeretném megköszönni a civil szervezeteknek, a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi szakszolgálatok képviselőinek, akik részt vettek ebben a munkában Heves megyétől Zala megyéig és leginkább a Fővárosi Gyermekvédelmi Szolgálat, illetve a Pest Megyei Gyermekvédelmi Szolgálat szakemberei, akik ebben segítségünkre voltak, akik segítették a munkánkat, ugyanígy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium dolgozóinak. Kérem, államtitkár úr is adja át köszönetünket, hiszen emberfeletti munkát végeztek az egyeztetések során és azt követően is, hiszen fantasztikus eredményt értünk el.
Azt gondolom, hogy itt igazából politikai vagy bármilyen más típusú hálára nem lehet számítani, nem is szabad, mert nem azért tették az emberek, akik egy asztalhoz ültek - különböző pártállásúak vagy különböző szervezetek képviselői - hanem azért, hogy jót tegyenek, és itt a hála részünkről kell hogy megnyilvánuljon a szakemberek irányába, a civil szervezetek, minisztériumi és hatósági dolgozók irányába.
A törvénytervezet másik pontja, amiről már Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársnőm is beszélt, illetve Korózs Lajos államtitkár úr is említette, ez a támogatott döntéshozatal. Azt gondolom, hogy itt szintén köszönetnyilvánításnak van a helye. Nem kívánok belemenni részleteiben a törvénymódosítás lényegébe, hiszen a támogatott döntéshozatalról többen szóltak, inkább csak azt szeretném elmondani, hogy az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének - az Éfoésznak - hatalmas munkája és óriási teljesítménye van abban, hogy a törvénymódosítás most az asztalunkon lehet, illetve, hogy a polgári törvénykönyv módosítása során végigharcolták, végigküzdötték azt, hogy az általuk képviselt személyek érdekei érvényesüljenek, és a törvények valóban az ő érdekeiket szolgálják.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és még egyszer köszönöm szépen azoknak, akik részt vettek ebben a munkában. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
