ELNÖK (Lezsák Sándor)
ELNÖK (Lezsák Sándor)
ELNÖK (Lezsák Sándor): Tisztelt Képviselőtársaim! 61 esztendővel ezelőtt, 1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ennek emlékére az ENSZ közgyűlése december 10-ét az emberi jogok napjává nyilvánította.
Ez a dokumentum összegzése volt a francia forradalom idején kibontakozó polgári és politikai jogi törekvéseknek és az egyéni méltóság szabadságharcának, egyben megfelelő keretnek mutatkozott az emberi jogok második és harmadik nemzedékének beágyazódásához is. Létrejötte történelmileg indokolt: a második világháború borzalmai egyértelművé tették, hogy az emberi jogok védelme és kikényszeríthetősége nem tartozhat csupán az egyes államok belső joghatósága alá.
A nyilatkozattal valamennyi emberi jog deklaráltan is egyetemes értékké, betartandó normává vált. Zsinórmértékül szolgál, amelyhez a világ minden népének, minden nemzetének tartania kell magát. Minden jog alapja az ősi szabadságeszmény és annak az elvnek elfogadása, amely szerint a pillanatnyi történelmi helyzettől függetlenül hitet kell tenni az egyenlő emberi méltóság, a demokrácia, a jogállam, az emberi jogok intézményei és az általános emberi jólét megvalósíthatósága mellett.
Nem jelenthetjük ki, hogy a 61 esztendővel ezelőtti jogi aktus végállomása volt a polgári forradalmakkal elkezdődött, és a második világháborúval lezárult folyamatnak. Bár az emberi jogok katalógusa az idők folyamán újabb és újabb tételekkel bővült, a 200 esztendővel ezelőtt követelt alapjogok tényleges tiszteletben tartása naponta szenved csorbát a világ különböző részein. E jogok rendszere olyan, mint a levegő vagy a víz, meglétét szinte észre sem vesszük, ám hiánya az élet ellehetetlenüléséhez vezet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Idén ünnepeltük a rendszerváltoztató időszak 20. évfordulóját, azt az eseményt, amely lehetővé tette minden magyar állampolgár számára e jogok tényleges állami szintű garantálását. A rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalmak ideológiai alapját már akkor is a hatalom birtokosain számon kérhető, a népszuverenitás alapját képező emberi jogok adták. 1989 óta alkotmányunk alapelvei is tükrözik ezeket.
Ez az évforduló és a december 10-i emléknap alkalmas arra, hogy mindannyian átgondoljuk saját személyes és politikai felelősségünket azért, hogy az emberi jogok hazánk valamennyi állampolgára számára egyenlően biztosítottak legyenek. Ehhez kapcsolódik a történelmi egyházak, parlamenti pártok, valamint társadalmi szervezetek és a sajtó képviselői által is elfogadott és támogatott kezdeményezés, amely az emberi méltóság védelmére és tiszteletben tartására hív fel.
A kezdeményezést a házbizottság 2009. évi december 3-i ülése is megtárgyalta, az ülésen valamennyi frakció kifejezte elkötelezettségét az emberi jogok, így az emberi méltóság védelme mellett, és egyúttal támogatta e nyilatkozatban megfogalmazottakat. A frakciók képviselői úgy ítélték meg, hogy az emberi jogok napjáról való megemlékezés méltó keretet biztosít az emberi méltóság jelentőségének hangsúlyozására is.
A felhívás alapján közös felelősségünk, hogy Magyarországon, különösen a közbeszédben, a nyilvános szereplések alkalmával ne sérüljön az emberi méltóság elve, és ne nyerjen teret a keresztényellenes, rasszista, antiszemita, magyarellenes retorika. A felhíváshoz csatlakozó személyek az általuk képviselt szervezetek nevében is elkötelezik magukat az emberi jogok, az egyenlő méltóság védelme mellett, és visszautasítanak minden olyan sértő megnyilvánulást, amely személyek és csoportok ellen irányul, azok vallási vagy nemzeti és etnikai hovatartozása miatt. A kezdeményezés alapján a másoknak fájdalmat okozó történelmi sérelmeket tiszteletben kell tartani, és arra hív fel mindenkit, hogy sem szóban, sem cselekedettel ne sértse meg az áldozatok emlékét.
