GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Másfél hónapja fordult a TASZ, a Társaság a Szabadságjogokért nevet viselő szervezet az Alkotmánybírósághoz annak érdekében, hogy a jogalkotó alkotmányos mulasztása miatt kötelezze az Országgyűlést az otthonszülés, illetve a független születésházakban zajló szülés ma még nem létező szabályozásának a megalkotására.
Az intézeten kívüli vagy otthonszülés a WHO ajánlása és a nemzetközi gyakorlat szerint egyenrangú a kórházi szüléssel. Az Egészségügyi Világszervezet több dokumentuma foglalkozik a bábák képzésével, kompetenciájuk elismerésének szükségességével. Itthon kevésbé közkeletű az az információ, hogy Dániában az összes szülés 80 százaléka, míg Hollandiában a szülések 30 százaléka zajlik otthon, illetve független születésházakban.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 1996-ban kiadott, komplikációmentes szülésről szóló ajánlása is egyenrangú eljárásként kezeli az intézeten kívüli és a kórházi szülést. Megfogalmazza, hogy megfelelő tájékoztatást követően a várandós joga, hogy döntést hozzon a születés helyszínét illetően, azzal, hogy az erre vonatkozó döntést is tiszteletben kell tartani.
Egyre több országban alkotnak az anya önrendelkezési jogát és a magzat biztonságát szolgáló szabályozást az intézeten kívüli szülés, az anyák számára így választható lehetőség megteremtése céljából. Eközben Magyarországon évtizedes az ilyen irányú mulasztás. Ilyen szabályozás nincs. Bár egyetlenegy jogszabály sem tiltja az intézeten kívüli tervezett szülést a szülők oldaláról, ugyanakkor kidolgozatlan, szabályozatlan a kórházakon kívüli szülés gyakorlatilag minden aspektusa, és az ebben közreműködő egészségügyi szakdolgozók tevékenysége pedig külön szankcionált, sőt ma már büntetőjogi következményekkel is járhat.
Jogi és egészségbiztonsági követelmények is indokolják, hogy a kormány ne késlekedjen tovább a vonatkozó jogszabály megalkotásával. Bár egyetértek a TASZ beadványával, ami az Alkotmánybíróságon és annak a határozatán keresztül kívánja kötelezni az Országgyűlést, ugyanakkor nem fogadható el az évtizedes késlekedés, nem fogadható el, hogy akár újabb hónapokat várjunk azzal, hogy egy ilyen szabályozás megszülessék.
Szeretnék utalni arra, hogy Horváth Ágnes egészségügyi miniszter még 2007 őszén előkészítette a vonatkozó törvényi szabályozást, de annak ellenére, hogy ez a szabályozás igyekezett megteremteni az anyák jogaival és a szülés biztonságával kapcsolatos jogszabályi kereteket, a mai napig nem került elfogadásra. Azt gondolom, hogy az egészségügyi kormányzatnak, illetve a kormánynak feladata lenne nem megvárni, amíg a ciklus eltelik, és a cikluson túlnyúló kormányra hárul ez a feladat, hanem minél előbb behozni ezt az Országgyűlés elé. Szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy akár ez az Országgyűlés megkezdje ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját, és akár el is fogadja. Ez pusztán jogalkotói, illetve kormányzati szándékon múlik.
Sajnos úgy tűnik, hogy kettős mércével mér egyfelől az ügyben érintettként megjelölhető magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium, amely például a nemzetközi trendekkel ellentétben veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést, de kettős mérce tűnik fel újabban az ügyészség és a bíróság részéről is, hiszen Geréb Ágnes perében azt tapasztaljuk, hogy nagyon sajátos érvelés mentén nyúl hozzá ehhez az ügyhöz az ügyészség, illetve a bíróság, miközben számtalan műhibaperről tudunk, és tudjuk, hogy ezeknek a műhibapereknek a végén az orvosok gyakorolhatták, gyakorolhatják az egészségügyben a munkájukat, továbbra is végezhetnek műtéti beavatkozásokat.
A bírósági ügyet befolyásolni nem áll szándékomban, ugyanakkor azt mindenképpen szeretném szóvá tenni, hogy talán ennek az ügynek is teljesen más lenne az akusztikája, ha létezne ez a ma még hiányzó jogszabály.
Arra szeretném kérni és biztatni a kormány képviselőit, hogy ne késlekedjenek tovább, a bábák, a szakma bevonásával minél előbb kezdjenek érdemi tárgyalásokat arról, hogy ez a törvényjavaslat beterjeszthető legyen, és akár ez az Országgyűlés meghozza a szükséges szabályozást.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Mécs Imre tapsol.)
