MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy már a bizottsági felszólalásnál is jeleztem, sajnos ezzel a légiközlekedési törvénnyel alapvető problémák vannak. Az alapvető probléma oda nyúlik vissza, hogy még a polgári kormány idejében lett elfogadva az a légiközlekedési stratégia, amely az európai uniós csatlakozásunkig terjedő időszakra szólt, és mint tudjuk, ezen már bőven túl vagyunk, hiszen már több mint öt esztendő telt el uniós csatlakozásunk óta, és azóta a tárcának nem sikerült sem egy valóban a mai kor színvonalának megfelelő légiközlekedési stratégiát, sem egy újjáírt, valóban az európai uniós jogi szabályozásokkal is egybehangzó légiközlekedési törvényt letenni a parlament asztalára, és most is azt látjuk, hogy a jelenleg hatályos törvény szövegének egyfajta toldozása-foldozása zajlik, amely a beterjesztett változatot tekintve szakmailag több esetben nagyon komoly aggályokat vet fel.
És ami még szintén nagy probléma, hogy a jelenleg hatályos törvényben, illetve a benyújtott törvényjavaslatban is számtalan hivatkozás van később megalkotandó kormányrendeletekre, azonban aki a szakmát egy kicsit is ismeri, az tudja nagyon jól, hogy olyan fontos kormányrendeletek nem születtek még meg, amelyek, mondhatni azt, bizonyos iparágakat is lehetetlen helyzetbe hoznak, gondoljunk csak például a repülőgépek hazai gyártásával kapcsolatos szabályozásokra, amelyek mind a mai napig nem történtek meg. A tárcának tehát bőven van mulasztása, csak az a baj, hogy ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal ezt a mulasztást ebben a formában sajnos nem tudta pótolni.
Néhány dolog van, amelyet meg kell említeni, ami valóban pozitív ebben a törvényjavaslatban, bár olyan túlságosan nem tükrözi a szakmával való egyeztetést. Inkább azt mondom, hogy már a napi gyakorlat került a törvénybe beemelésre. Ilyen például a hatósági jogkörök kiterjesztése, bővítése, amelyet, lehet azt mondani, talán az élet kényszerített ki, hiszen egyrészt a nemzetközi viszonylatban is megjelent sokkal magasabb szintű ellenőrzési igény és gyakorlat hozta ezt létre, illetve hosszú-hosszú idők óta mondjuk már, hogy a gazdaságban mindenképpen szükség lenne a cégek alapításával, működésével kapcsolatos sokkal komolyabb ellenőrzési gyakorlatra. Itt ebből most egy picit látunk, hiszen a légi közlekedés területén az újonnan megalakuló cégek számára újonnan kiadott működési és egyéb gazdasági tevékenység folytatásához szükséges engedélyeknél, ott már feltétel lesz például a magánszemélyek esetében az erkölcsi alkalmasság vizsgálata, erre lehetőség lesz, illetve bizonyos korlátokat szab a törvény a gazdasági tevékenység végzésére, szabályozza, hogy Magyarországon bejegyzett cégeknek hogyan és milyen körülmények között lehet majd a szükséges engedélyeket megszerezniük.
És még egy dolog, amire megint csak azt mondom, hogy ezt az élet erőszakolta ki, ha lehet ezt mondani: a le- és felszállóhelyekkel kapcsolatos jogszabályi rendezés. Ez már, ha lehet ezt mondani, hosszú évek gyakorlata. Különböző rendeletekből összeollózva próbált a légiközlekedési hatóság a napi életnek, a napi gyakorlatnak megfelelni. Végre már a tárca eljutott oda, hogy ezeket törvényi szintre emelje. Még egyszer mondom, ha egyébként a légiközlekedési törvény valóban uniós előírásoknak megfelelő átdolgozására sor kerülhetett volna, akkor ezen már réges-régen túl lennénk, és nem lenne ebből semmilyen probléma, mint ahogy egyébként jogértelmezési problémák az elmúlt időszakban különböző repülőterek, illetve le- és felszállóhelyek engedélyeinek kiadásakor számtalan esetben előfordultak.
És mi az, ami igazából nagyon komoly problémát vet fel a törvényjavaslat kapcsán? Már az 1. §-ban azt lehet mondani, hogy olyannal találkozunk, amit nagy valószínűséggel nem gondoltak rendesen végig a tárcánál, amikor megszövegezésre került. Az addig rendben van, hogy akár a különböző szakszolgálati engedélyek kiadásakor, akár a cégek működésének elindításánál a cégek tisztségviselőinek erkölcsi ellenőrzésére szükség van, illetve erre sor kerül. Tehát mondjuk, egy szakszolgálati engedélykérelemnél szükséges az erkölcsi bizonyítvány benyújtása, azonban az 1. §-ban - és ez visszaköszön majd a 4., illetve a 6. §-ban is - olyan kötelezettséget kíván róni a törvény a légiközlekedési hatóságra, amelyet meggyőződésünk szerint nem fog tudni teljesíteni.
Egész egyszerűen arról van szó, hogy a törvény szövegezése alapján, például egy helyszínen végzett, repülőtéren végzett akár személyi, akár repülőtéri ellenőrzésnél a helyszínen a szövegértelmezés alapján le kell kérni valamilyen formában, mondjuk, az ellenőrzött személyekre vonatkozó bűnügyi nyilvántartási adatokat, amelyekről nemigen hiszem, hogy ma Magyarországon az adott körülmények között kivitelezhetőek lennének. És ezt a törvény szövegezése kötelező jelleggel írja elő az ellenőrzést végzők számára. Még egyszer mondom, ez mind a benyújtott törvényjavaslat 1., 4., 6. §-aiban visszaköszön, ezt mindenképpen módosító indítvánnyal kell majd korrigálni, és erre fogunk is benyújtani módosító indítványt. Hiszen ha a mai gyakorlat, illetve a mai ellenőrzési rend és technikai feltételek mellett ezt szó szerint értelmezné valaki, akkor ez szinte teljes egészében kivitelezhetetlen lenne.
A törvényjavaslat alapvető problémája a jelenleg hatályos légiközlekedési törvény 67. § (7) bekezdése. Igazából ezzel az a probléma, hogy a kormány a jelenleg hatályos szöveget egy egyébként ide nem kapcsolódó törvénnyel, a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvénnyel, ha lehet azt mondani, csempészte be, amely igazából egy nagy salátatörvény volt. Ugyanis az eredeti szöveget az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, és beillesztésre került a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény elfogadásával egy olyan felsorolás, illetve egy olyan mértékű kibővítése a különböző bűnügyi kategóriáknak, illetve a szabálysértési kategóriáknak, amelyet, ha valaki - és ma ez sajnos a napi gyakorlat - a törvény szövegével összevetve és a hatályos törvényszöveggel együttesen próbál meg alkalmazni, akkor teljesen extrém helyzetek állhatnak elő.
(12.40)
S mindezt a benyújtott törvényjavaslat 5. §-ában még meg is erősítik. Tehát ma, tisztelt képviselőtársaim, előállhat az a helyzet, ha ez a törvény így kerülne elfogadásra módosító javaslatok nélkül, hogy valaki ellen, akinek pilóta-szakszolgálati engedélye van, gyorshajtás miatt indul eljárás, akkor nem elég, hogy az eljárás idejére fölfüggesztik a tevékenység gyakorlását, tehát a szakszolgálati engedéllyel végzett tevékenységet nem végezheti, de ha büntetést kap a gyorshajtásért, abban az esetben akár öt évre elvehetik a szakszolgálati engedélyét. Még egyszer mondom, ha a jelenleg hatályos szöveget és a benyújtott törvényjavaslatot összevezetjük, ennek ez lehet a jogkövetkezménye, ami teljességgel nonszensz, hiszen valakit egy olyan dolog miatt ér joghátrány hivatásszerű tevékenység gyakorlása közben, amivel kapcsolatosan egyébként az égadta világon semmit el nem követett. Itt tehát mindenképpen nagyon komoly módosítások szükségesek. Nem tudom egyébként, hogy a jelenleg hatályos szöveg, illetve a más törvényekben történő hivatkozások még a módosító javaslatokkal is alkalmasak és képesek lesznek-e arra, hogy ezeket a teljesen nonszensz, életszerűtlen helyzeteket megszüntessék.
Arról már nem is beszélve, hogy megint csak a hivatkozott 67. § (7) bekezdésével, illetve a jelenleg hatályos szöveg és a benyújtott törvényjavaslat összevezetésével lehetőség van arra - mondom, ez teljesen reális veszély és napi probléma -, hogy valakit akár tizenkét évre is eltilthassanak tevékenysége gyakorlásától. Megint csak azt mondom, hogy ez nonszensz, hiszen a civil életben, amely nem a légi közlekedéssel kapcsolatos, ilyen súlyú szankciókra csak a létező legdurvább esetben van példa és lehetőség, itt pedig a törvényben még csak nem is kell ahhoz túlságosan súlyos cselekményt elkövetnie, hogy ez a helyzet előálljon.
Amikor azt mondjuk, hogy a törvény nem jó, toldozott-foldozott, számtalan jogszabállyal került már az elmúlt években módosításra, akkor ilyen, egyébként sajnos a napi életben előadódó problémákra utalunk, hogy a nem egységes, nem koherens törvényi szöveg, a különböző, adott esetben salátatörvényekkel történő különböző paragrafusok módosításaival teljesen képtelen helyzet áll elő. Ez a törvény egyáltalán valamelyest működőképes csak akkor lehet, ha a 67. § (7) bekezdését módosító javaslattal teljes egészében el lehet hagyni, illetve ha az 5. §-ban alapvető módosításokat tudunk eszközölni, hiszen - még egyszer mondom - az nem lehet, hogy valaki egy gyorshajtás miatt veszítse el akár öt évre a szakszolgálati engedélyét, amikor semmilyen összefüggés nincs az elkövetett cselekmény, illetve a foglalkozás körében végzett bármilyen tevékenység között. Egész egyszerűen rossz a törvény szövegezése, úgyhogy ezt módosító indítvánnyal megpróbáljuk majd módosítani. S arra kérjük a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy ezt mindenképpen fontolják meg, mert egyébként ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni, hiszen szöges ellentétben áll mindazzal, amit a napi életben, a napi gyakorlat során egy adott szaktevékenységet végző személlyel kapcsolatban felmerülő bármilyen szankcionálási lehetőségként alkalmaznak az élet más területein, mondjuk, nem a légi közlekedésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát arra kérem önöket, hogy mindazokat a módosító javaslatokat, amelyekkel megpróbáljuk ezt a módosító javaslatot szakmailag valamilyen módon mederben tartani, mederbe terelni, támogassák. S nyomatékosan szeretném felhívni a kormány figyelmét, bár nem tudom, hogy mennyire van szándékuk az elkövetkezendő néhány hónapban arra, hogy egy teljesen új légiközlekedési stratégiát kell megalkotni, egy, valóban az európai uniós szabályozásnak megfelelő légiközlekedési törvényt kell itt a Házban megalkotni. A kormánynak legalább ebben a néhány hónapban, amely még a kormányzati ciklusból hátravan, azon kellene munkálkodnia lehetőleg minél határozottabban, hogy azokat a kormányrendeleteket, amelyek nem is parlamenti, hanem teljes egészében kormányhatáskörbe tartoznak, alkossa meg, amelyek ma különböző iparágakhoz kapcsolódnak, például - még egyszer szeretném jelezni - a hazai kisgépes repülőgépgyártáshoz, amely iránt egyébként kifejezetten komoly nemzetközi érdeklődés van, és az a teljesen lehetetlen helyzet áll elő, hogy úgy néz ki, kormányrendeletek hiánya miatt ezeket a repülőgépeket, amelyeket Magyarországon készítenek és exportálni lehetne - talán ötven éve nem volt ilyen, de van rá igény -, itthon, Magyarországon nem lehet majd típusalkalmassági bizonyítvánnyal és magyar lajstromjellel ellátni, hanem ki kell vinni, mondjuk, Németországba és szégyenszemre Magyarországon készült termékeket majd Németországban kell és lehet üzembe helyezni ahhoz, hogy exportpiacot találjanak.
Tehát nagyon komoly a kormány elmaradása ezen a területen, és nagyon komoly feladatokat kellene elvégezni. Tartok tőle, hogy ez a néhány hónap - merthogy az elmúlt évek sem voltak elegendőek a kormány számára ahhoz, hogy ezek a szabályozások megszülessenek - erre nem lesz elég. Így aztán arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtunk a törvényjavaslathoz, hogy legalább erre az átmeneti időre egy valóban a napi gyakorlatban alkalmazható, használható és ne abszurd helyzeteket eredményező törvényjavaslat legyen majd a vége.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
