DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatok nagyon jelentős változtatást kívánnak elérni a magyar államszervezet egy meghatározott szegmensében; olyan változtatást, amely két folyamat találkozásából keletkezett. Az egyik folyamat az, amire Molnár és Keller képviselőtársaim már utaltak, a világgazdasági recesszió, amelynek következtében egész Európában, sőt mondhatnánk azt, hogy az egész világon megnőtt az igény a pénzpiacok szabályozásának, ellenőrzésének növelésére; megnőtt az igény arra, hogy a pénzügyi szervezetekkel kapcsolatos szabályozási és felügyeleti tevékenységek körét kiszélesítsék; megnőtt az igény arra, hogy a szabályozott piac elvét a korábbi évek neoliberális felfogásával szemben érvényesítsék.
Ennek a folyamatnak a része az, amit a most előttünk fekvő törvényjavaslatok is tükröznek. Ez elől a változás elől Magyarország sem zárkózhat el, mindenképpen szükség van arra, hogy megerősítsük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, növeljük hatáskörét, növeljük azon eszközeinek a számát, amelyekkel garantálni tudja a pénzügyi stabilitást, garantálni tudja azt, hogy meg lehessen előzni azokat a hitelválságokat, amelyek az elmúlt időszakban a világgazdaságot jellemezték, amelyek egyébként - ezt zárójelben azért meg kell jegyeznem - nem voltak azonosak az úgynevezett klasszikus válságokkal.
De van egy másik folyamat is, amire az előbb utaltam. Ez a másik folyamat pedig az autonóm államigazgatási szervek megjelenése és számuk növekedése a magyar államrendben s egyben - ez sem kizárólag magyar sajátosság - az Európai Unió tagállamaiban. Megjelentek már korábban is olyan szervezetek, amelyek a végrehajtó hatalom részesei voltak ugyan tevékenységük alapján, de nem tartoztak a végrehajtó hatalmat iránytó kormányhoz, amelyek a végrehajtó hatalom klasszikus megoldásaitól függetlenül tevékenykedtek úgynevezett autonóm államigazgatási szervekként.
Tulajdonképpen ilyen jellegű szervezet volt a Magyar Nemzeti Bank is, amely 1991 óta teljes mértékben mentesül bármiféle kormányzati felügyelettől, amelynek pontosan az a jellemzője, hogy független jegybank, névlegesen az Országgyűlésnek alárendelt, valójában azonban önállóan folytatja monetáris politikai tevékenységét. Ebbe a körbe tartozik az 1996-os törvény megalkotása óta a Gazdasági Versenyhivatal is, és a szintén az 1996. évi I. törvénnyel kihirdetett Országos Rádió és Televízió Testület is. Autonóm államigazgatási szervként való együttes megjelenésük azonban csak 2006 óta áll fenn. A 2006. évi LVII. törvény ugyanis kimondta, hogy a központi államigazgatási szervek körébe tartoznak a minisztériumokon kívül a kormányhivatalok, a központi hivatalok, valamint az úgynevezett autonóm államigazgatási szervek is. Ez utóbbi csoportba tartozik az előbb általam említett Gazdasági Versenyhivatal, az Országos Rádió és Televízió Testület, valamint a Közbeszerzések Tanácsa.
A most beterjesztett harmadik, nem most, hanem a következő menetben tárgyalandó törvényjavaslatból derül csak ki az, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogállása, státusa is megváltozik. Jelenleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a kormányhivatalok körébe tartozik, egyike a hét kormányhivatalnak. Amikor 1999-ben a CXXIV. törvénnyel létrehozták több felügyelet egyesítésével a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, akkor jogállását úgy határozták meg, hogy a kormány irányítása alá tartozó országos hatáskörű szerv, amelynek felügyeletét a kormány által kijelölt kormánytag gyakorolja. Ebben a státusában nem következett be változás akkor sem, amikor a felügyelet felső vezetésének a rendje módosult, és az elnök, illetőleg elnökhelyettes helyébe a felügyeleti tanács, illetőleg a főigazgató léptek.
A 2006. évi LVII. törvény jelentette ebből a szempontból a változást, mint előbb már jeleztem, ez minősítette át országos hatáskörű szervből a szervezetet kormányhivatallá. Azáltal, hogy most a kormányhivatali státus helyébe az autonóm államigazgatási szerv megjelölés lép, teljesen egyértelművé válik, hogy ez a szervezet - szemben azzal, amit egyes fideszes közlemények meg akarnak fogalmazni - nem a kormány gyámsága alá kerül, hanem teljes mértékben önállóvá, autonómmá válik, olyan szervezetté, amely, mint előbb már jeleztem, a végrehajtó hatalmat irányító kormánytól függetlenül fejti ki tevékenységét.
Ezért is tűnik szükségesnek az, hogy az alkotmány lehetővé tegye rendelkezésalkotás jogával való felruházását. Ilyen jogot egyébként az alkotmány szövege alapján, amit most tárgyalunk, kormányhivatal is kaphatna, mert a kormányhivatal is elég jelentős önállósággal rendelkezik, lévén, hogy az általam előbb már említett 2006. évi LVII. törvény azt is kimondja, hogy a kormányhivatal feladatkörében nem utasítható. Mégis a jelentős változásnak pontosan az a lényege, hogy a szervezet autonómmá válik, és így kapná meg - amennyiben az ellenzék is hozzájárul az alkotmánymódosító törvény támogatásához - a rendelkezésalkotási jogot.
Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a rendelkezés egy régi magyar jogintézmény abban az értelemben, hogy az 1960-as évek végétől 1990-ig ilyenre lehetősége nyílt olyan országos hatáskörű szervnek, amelynek élén államtitkár állt. Mely szerveknek volt ilyen jogosultsága? Olyan szerveknek többek között, amelyek meghatározó jelentőségű szereppel bírtak a magyar gazdaság irányításában. Ilyen volt egykoron a Magyar Nemzeti Bank, vagy ilyen volt egykoron az Országos Anyag- és Árhivatal. E két szervezetnek a súlya egyébként politikailag jóval meghaladta számos minisztériumét. Az erre vonatkozó alkotmányos szabályt az 1989. évi XXXI. törvény hatályon kívül helyezte, ennek a hatályon kívül helyezésnek a hatálybalépési időpontja pedig az új kormány megalakulásának napja, 1990. május 24-e volt.
A mostani rendelkezés azonban mégsem azonos teljesen a korábbival. Egyfelől ennek a rendelkezésnek a hatálya azokra terjed ki, akiknek a tevékenységét felügyeli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a korábbi rendelkezés pedig általában állami szervekre, vállalatokra, szövetkezetekre és egyéb gazdálkodó szervezetekre terjedt ki, tehát a címzettek köre jóval szélesebb lehetett. Ugyanakkor ennek a rendelkezésnek a jogforrási hierarchiában elfoglalt helye ugyanaz lenne, ha a 2002. évi LXI. törvény nem teremtett volna lehetőséget arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke olyan rendeletet bocsásson ki, amely rendelet a kormányrendelettel azonos helyet foglal el a jogforrások hierarchiájában.
Éppen azért, mert autonómmá válthat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, szükségessé válik az, hogy egy megfelelő koordináció jöjjön létre a kormányzat, a független jegybank és a szintén autonómmá vált Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete között. Ezt a funkciót tölti be a harmadik törvényjavaslatban szereplő új intézmény, a pénzügyi stabilitási tanács. Teljesen téves az a feltételezés, hogy ez a szervezet bármiféle gyámság alá helyezi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. Pont fordított a helyzet: ez egy koordinációs szervezet, a koordinációs szervezet élén olyan elnök áll, aki a tisztségét csak egy évig tölti be, az első évben a miniszter töltené be ezt a tisztséget, mégpedig a pénz-, a tőkepiac és a biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, a második évben a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a harmadik évben a PSZÁF elnöke és így tovább.
Ennek a szervezetnek a koordináló, befolyásoló tevékenysége nemcsak a PSZÁF-ra, hanem a Magyar Nemzeti Bankra, illetőleg a kormányra is kiterjedne, hiszen javaslatot tehetne kormányrendelet megalkotására, javaslatot tehetne törvényjavaslat benyújtására is. Éppen ezért világosan látnunk kell azt, hogy az autonóm államigazgatási szervek létrehozása egyfelől a hatalommegosztás egy új ágát jelenti, másfelől megnöveli az együttműködési kötelezettség jelentőségét. Az Alkotmánybíróság 36/1992-es határozatában úgy foglalt állást, hogy a hatalommegosztás nemcsak a hatáskörök megosztását jelenti, hanem egyben együttműködési kötelezettséget is ír elő a különböző hatalmi ágak számára.
Tisztelt Ház! A most létrehozandó pénzügyi stabilitási tanács ennek az alapvető alkotmányos és egyben gazdaságpolitikai követelménynek felel meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
