DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának én is tagja, egész pontosan alelnöke vagyok, így hát valóban tárgyaltuk ezt a bizonyos előterjesztést. Ez nem hangzott el itt a plénumon, szeretném mondani, hogy a bizottság három tagja támogatta, hatan tartózkodtak, és nyolcan voltak ellene. Hogy mi a többség, mi a kisebbség, az dönti el, hogy a legtöbben végül is úgy szavaztak, hogy nem. Ezzel szemben a tartózkodók körülbelül úgy álltak ehhez a történethez, hogy aktívan nem támogatják ezt a javaslatot. Ha így nézzük, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságában a többség azt mondta, hogy igen, de ezen belül a szűkebb többség azt mondta, hogy aktívan nem.
Ugyanakkor mégiscsak elgondolkodtató, hogy maga a törvényjavaslat a kormány értékelése, számos, nem feltétlenül pártalapon az ügyre tekintő jogász értékelése szerint hibás. E hibák kijavítása nélkül az előterjesztői szándék, még a legnemesebb szándék sem tud érvényesülni, és ezért azt kell mondani, hogy ha az előterjesztő mindenképpen komolyan gondolja, hogy ebből a céljának megfelelő törvényt kell hogy fogadjon el a Ház, akkor tudomásul kell venni azt is, hogy némileg korrigálni kell. A korrigálás lehetőségét az általános és részletes vita keretei között benyújtható módosító indítványok teszik meg, és ahogy én figyeltem a működést, nem nagy az aktivitás. Ez pedig azt jelentené vagy jelentheti, hogy ha ez a törvényjavaslat a beterjesztésnek megfelelően kerül végszavazásra, ha most úgy zárul a mai általános vita, hogy nincs hozzá benyújtva módosító indítvány, akkor ez lenne a sorsa, akkor vélhetően nem kerülne elfogadásra.
Azt gondolom, hogy az a múlt, amit felelevenített Kuncze Gábor az előterjesztők nevében, ennél sokkal méltányosabb eljárást igényel, és nemcsak méltányosabb, hanem segítőkészebb eljárást is. Itt vitatkozni szeretnék azokkal, akik azt gondolják, hogy ahogy szokás mondani, a ciklus végén szabad-e nagy horderejű ügyekben dönteni - igen, szabad.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése a választási ciklusoktól és azon belüli időszakoktól függetlenül felelősen kell hogy a kérdésekkel foglalkozzon, ezért tehát teljesen mindegy, hogy most adott esetben egy négyéves választási ciklus végén járunk-e vagy sem. Amíg itt vagyunk, az a dolgunk, hogy felelősen beszéljük meg, és döntsük el a döntésre érett kérdéseket.
Na már most sokkal inkább az a kérdés tehát, hogy ezt a nagyon fontos ügyet, mert ebben nem volt vita, az itt elhangzottak alapján sem volt vita, hogy mindenki fontos ügynek tekinti, mind a víz mint természeti erőforrás kérdését, mind pedig az ehhez a földtulajdonosok és a földhasználók oldaláról delegált társadalmi képződményt, a vízi társulatot. Azt gondolom, hogy ez jó esélyt ad arra, hogy akár még értelmes párbeszéd és döntés is születhessék ezekben az ügyekben. Nyilván, ha pusztán csak azt nézzük, hogy a jelenleg hatályos vízgazdálkodási törvénnyel ellentétes sok szempontból ez a javaslat, azt gondolom, hogy ez figyelemfelkeltő. Ha azt is vesszük, hogy még a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályaival is néhány helyen, ezért azt is célszerű kijavítani. Azt már nehezebb lesz megítélésem szerint, hogy a 2010. évi költségvetési törvény vonatkozó passzusa az itt előírt követelményeknek eleget tegyen, de adott esetben akár az is lehet, és nyilván a javaslatnak azokat a kodifikációs - hogy mondjam - nehézségeit is, amelyekkel lehet találkozni, ki lehet javítani.
Ugyanakkor mégiscsak elgondolkodtató, hogy itt van a vízi társulat, az erdőbirtokossági társulat, itt vannak a társasházak, itt vannak a különböző szövetkezetek, ezek sorában is leginkább a lakásszövetkezetek, és nem véletlenül sorolom ezeket, hiszen én Óbuda országgyűlési képviselőjeként tartok fogadóórákat, és tudom mondani, hogy sok esetben hasonló a probléma a társasház és tagjai, a lakásszövetkezet és a szövetkezet tagjai, az erdőbirtokosság és az erdőbirtokossági tagok, a vízi társulat és azok tagjai között. Jelen van társadalmunkban egy elidegenedés. Elidegenedés azoktól az intézményektől, amelyek egyébként eredendően, hiszen ezek mindegyike több száz éves múltra visszatekintő intézmény, amelyeknek célja eredendően nem más, mint a benne részes emberek érdekeinek, igényeinek alapvetően a szolidaritást feltételező kölcsönös kielégítése, illetőleg más oldalról szemlélve az együttműködés.
Baj van a magyar társadalomban az együttműködéssel, baj van, és ezért van baj ezekkel az intézményekkel. Gyakran járnak hozzám nem a vízi társulat vezetősége és tagjai, hanem mondjuk, társasház-szövetkezeti vezetők, illetőleg azok tagjai. Az egyik oldal arról panaszkodik, hogy nem fizetnek, a másik oldal arról panaszkodik, hogy olyanokat csinálnak, amit ők nem akarnak vagy épp nem tudnak teljesíteni, és így van ez sok esetben a vízi társulatok vonatkozásában.
Ennek is lett annak idején egy olyan fejleménye, és valószínűleg ez az akkori törvényhozási intézkedés hozzájárul ehhez az elidegenedéshez, amikor is adók módjára behajtható lett a fenntartási hozzájárulás. Miért is kellett behajtani? Mert tudjuk, mindannyian tudjuk, hogy enélkül nem megy. Ha nincs ez az intézmény, akkor a vízgazdálkodás, a vízművek egy jelentős része nem tud működni, és akkor bizony nagy baj van, mert adott esetben előbb következik be az a “két év múlva majd önmaguk újraszervezik magukat” helyzet, mint amiről beszélt Kuncze úr is. Hiszen ha nincs, aki ellássa ezeket a feladatokat, akkor fel fog merülni a szükség, a kényszer, hogy valaki mégiscsak lássa el. Hogy ez a szituáció, ez a megélt szituáció, ez a megélt kényszerszituáció ne álljon elő, ne állhasson elő, ezért a mások fejével és mások érdekében is gondolkodó Országgyűlés azt mondta, hogy ne állhasson elő ez a helyzet, ez az intézmény ne mehessen tönkre, mindig is legyen ott, hogy működjön, ezért lett ez az adók módjára való behajthatóság. És láss csodát, innentől kezdve - még egyszer mondom - mi magunk is hozzájárultunk ezzel az intézkedéssel ahhoz, hogy egy egyszerű adóbeszedőnek is nevezheti akár egy olyan földtulajdonos a vízi társulatot vagy annak vezetését, akinek mondjuk, a földje olyan kedvező földrajzi helyzetben van, hogy ott a vizek kártételéről szó nem lehet, vagy valami hasonló pozitív helyzet.
Na de - és itt szeretném felhívni a figyelmet arra - leggyakrabban a vízi társulat esetében arról beszélünk, hogy elvezetik a vizet. Igen ám, de aki figyeli a vízzel mint természeti erőforrással való gazdálkodás ennél előremutatóbb és bizonyos értelemben kényszerű jövőjét, a helyzet nem ez. A vízzel nem akként kell gazdálkodni, hogy menjen el; sok esetben és nyilván hosszú ideig, mindaddig, ameddig egyáltalán víz és ember viszonyáról szó lesz, ez a túl sok víz és az azzal kapcsolatos védekező tevékenység…, persze, erre szükség lesz.
(15.30)
De legalább ennyire fontos, és ugyanez az intézményrendszer alkalmas arra is, hogy ahol kevés vagy éppen nincs, ha szükséges, ott tartsa vagy odavezesse. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy előrelátó az a gondolkodás, amely a vízi társulatot meg kívánja erősíteni.
Ugyanakkor azt is látom, hogy önmagában az, hogy kiemelni javasolja az előterjesztő a vízgazdálkodási törvény ma formai értelemben egységes egészéből a vízi társulatokra vonatkozó külön szabályozást, ezt a kérdést és ennek a lényegét még nem oldja meg. Azt gondolom, hogy önmagában attól, hogy korábban egy szobában lévő és nem precízen működő három gépezetből az egyik gépezetet átvisszük egy másik szobába, ettől még nem fog jobban működni.
Éppen ezért, hogy azt az egyetértésemet is kifejezhessem, miszerint szükség van a vízi társulatokra, meg azt az egyetértésemet is kifejezhessem, hogy változtattam a szándékomon - aktívan szeretnék segíteni abban, hogy jó szabályozás legyen -, ennek megfelelően, hogy egyáltalán még erre az esélyt megadjuk, ezért én módosító indítványokat nyújtottam be. Ezek részletei nem hiszem, hogy most idetartoznak, ezekről mindenképpen alkalom és mód lesz beszélni.
Még egyszer, szándékaimat szeretném a tekintetben rögzíteni, hogy ezzel nem a képviselő úr által egyébként precízen felsorolt - hogy mondjam - törvényhozási pingpongot szeretném folytatni, hanem ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy ne kerülhessen úgy szavazásra ez a javaslat, hogy a bizottsági véleményekben megmutatkozó álláspont győzedelmeskedhessék. Még egyszer mondom, esélyt adni egy jó szabályozásra, a történelmi 200 év reális és tartalmas folytatására akkor van mód, ha még egy kicsit korrigálunk mindazon, ami jelenleg itt van a Ház előtt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
