KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót és szeretnék reagálni az elhangzottakra, mert nem szeretném, ha az utókor számára külön blokkban maradnának azok a kifogások, amelyekre szerintem nekünk van válaszunk, és persze azok a tévedések se, amelyeket egyes felszólalásokban hallottunk.
Szeretném kezdeni a minisztérium kifogásaival. Az hangzott el, hogy koncepcionálisan nem értenek egyet a tervezettel. Komolyan mondom, nem tudom, hogy mi történik. Volt ugyanis egy, a társulatokkal foglalkozó munkabizottsági ülés a KvVM-ben 2008. június 10-én, ahol az hangzott el, és az került az emlékeztetőkbe, hogy a munkabizottság - és ez egyöntetű vélemény volt - koncepcionálisan egyetért a tervezettel, s kisebb módosításokkal alkalmasnak tartja. A kisebb módosításokat elvégeztük, majd ezek után augusztus 27-én jött az újabb ülés - 2008-ról beszélek -, hogy most már koncepcionálisan se értenek egyet vele. Olyan, mintha elfogadnánk a kifogásaikat, attól kezdve már rögtön elfogadhatatlanná válik maga a törvény.
De hozzáteszem, ha van ilyen probléma, azt le kellett volna írni. Eltelt azóta másfél év. A fogalmi rendszer nem illeszkedik. Le kell írni, hogy hol, mi nem illeszkedik, melyik fogalom. A gazdasági társaságokról szóló törvény a gazdasági társaságokra vonatkozik, ezek meg nem azok. Hozzáteszem rögtön, hogy a fogalomrendszere ezzel együtt is átemelésre került a tervezetbe. Ezt a kifogást is mindig halljuk, de soha nem mondják meg, hogy konkrétan hol, mert akkor esetleg ki lehetne javítani. S ugyanígy van a kodifikációs aggályokkal is. Amilyen kodifikációs aggályokkal eddig írásban találkoztunk, ha úgy éreztük, kijavítottuk és rendben van.
Bizottsági üléseken hallottam kérdésre válaszolva kodifikációs aggályokat, de azok nevetségesek. Ahogy Herbály képviselő úr is elmondta, ilyen kodifikációs aggállyal többször is találkozunk a kormány által benyújtott tervezetekben. Szóval, azt látom, hogy nincs meg a kellő erő, vagy nem lehet mögé megfelelő konszenzust teremteni, hogy a rendszer egészének nekimenjünk. De erről beszéltem az expozéban is: ha a rendszer egészét egyelőre nem tudjuk rendezni, akkor legalább egy kis szeletét miért nem rakjuk rendbe, miért nem engedjük, hogy az a későbbiekben működhessen?
Ami a környezetvédelmi bizottság előadója által elmondottakat illeti: azt mondja, hogy a ’95-ös törvény valóban átírandó, új kell, más kell s a többi. No de öt hónappal a választások előtt? És majd pont ez a kormány? Amikor majd jön a Fidesz, beragyogja a napsugár az egész országot, a vizek elpárolognak, és semmire nem lesz szükség. (Herbály Imre: De majd jön az aszály.) Azt mondja Herbály képviselőtársam, hogy majd jön az aszály, nos erre majd Orosz Sándor módosító indítványa fog választ adni.
No de könyörgöm, a tárgyalások 2001-ben kezdődtek el, és nincs olyan, hogy fideszes víztársulati törvény meg szocialista víztársulati törvény, meg baloldali vízelvezető, meg jobboldali út. Hát nem lehet a világot állandóan pártalapon fölosztani! Egyébként a Fidesz képviselőivel is egyeztettük a törvényjavaslatot, megtették az észrevételeiket, s mivel jók voltak, beépítettük a törvénytervezetbe, csak aztán végül nem írta alá közülük senki. De még a Fidesz véleménye is benne van ebben az előterjesztésben. Ha a világot úgy fogjuk felosztani, hogy fideszes víz, szocialista út, liberális kerítés, az egész nem fog működni. Képzeljék el, ha a csatorna pártalapon lenne felosztva, már mindegyik eldugult volna, ezt garantálom önöknek. De szerencsére a világ nem így működik. Ezért aztán azt gondolom, hogy az öt hónapra hivatkozás nem állja meg a helyét. Tizennégy éves a törvény, nyolc éve folyik a törvény felülvizsgálata, ami a Fidesz-kormány alatt kezdődött el.
Ami az érdekeltségi hozzájárulásra tett megjegyzést jelenti: mindig van egy vita, hogy kár-haszon elven működjön a dolog, vagy pedig szolidaritási elven. A kétszáz éves történelem alatt volt már ilyen is, meg olyan is.
(15.50)
De képviselő úr, ha kár-haszon elven működne, akkor a gazdáknak csak körülbelül egyharmada fizetne érdekeltségi hozzájárulást. De miután a költség ugyanennyi lenne, ezért nekik háromszor annyit kellene fizetniük, hogy a költségek fedezve legyenek. Most akkor tessék kiállni belvizes területen is a gazdák elé, hogy örömhírem van, kár-haszon elven fizetünk, önöknek mostantól háromszor annyit kell fizetniük.
Még egyszer mondom, és hangsúlyozni szeretném, hogy átlagosan 600 forint/hektáros összegről beszélünk. Az EU-s támogatás hektáronként több tízezer forintot jelent, ehhez képest a 600 forint évente hektáronként…, azt gondolom, hogy nem innen kellene megfogni a dolgot, mert abban igaza van Orosz Sándor képviselő úrnak és Herbály képviselő úrnak is, hogy élezzük a feszültséget a társulatok és a társulatok tagjai között lényegében, ez pedig egyáltalán nem lehet a célunk.
Ezért aztán az sem állja meg a helyét, hogy ez a vízi társulatoknak szól és nem a vízi társulatokról szól.
Tisztelt Képviselőtársaim! A vízi társulatokról szól a törvény, a vízi társulatok pedig a tagok, mert ha a tagok nincsenek, akkor nincs vízi társulat sem. Ha a tagok többsége, törvényben meghatározott többsége úgy dönt, hogy feloszlanak, akkor nincsen társulat. Csak, és ebben nagyon-nagyon igaza van Orosz Sándornak, hogy egyszerűen ez nekünk már kimaradt, hogy régen összeálltak az emberek a tűz elleni védekezésre, összeálltak az emberek a víz elleni védekezésre, és közösen oldották meg a problémát, mert volt bennük egy ilyen vágy, hogy a többiekkel együtt csináljam meg, és ne nekem egyedül kelljen szembemenni vele. Ezért vannak a társulatok.
Ma ugyanez a helyzet lényegében, de elidegenedtek a tagok magától a társulattól, csakhogy az ő kezükben van minden pozíció meghatározása. Ha az nem tetszik, ahogy azok csinálják, akik csinálják, tegyenek a helyükre másokat, és ha azok hülyébbek lesznek, akkor majd jól tönkremegy a társulat, és akkor majd megint lehet visszahozni az előzőeket. A dolog így működik; de nem jó játék az, hogy élezzük a feszültséget a gazdák között, és élezzük a feszültségeket a gazdák között akkor, amikor a saját maguk társulatát létrehozták.
Orosz képviselő úr említette a költségvetési előírást. Most 3 milliárd forint körüli összeget szednek be érdekeltségi hozzájárulásként a tagoktól évente. Maximum annak a felét, tehát másfél milliárdot írna elő a törvény a költségvetés számára. Szerintem ez belefér, különösen, ha arra gondolunk, hogy egy ilyen fontos intézmény működjön tovább. Most mondanám, hogy lehetne megoldás, hogy akkor felkészületlen volt a költségvetés, nincs betervezve, ezért ez a passzusa a törvénynek - egy módosító indítvány tegye lehetővé - lépjen hatályba 2011. január 1-jétől. Persze akkor a fideszes képviselők azt mondják, hogy húha, akkor a mi nyakunkba akarjátok már ezt is csördíteni, mert akkor majd rögtön magukénak érzik a társulatokat. Csak nem így van természetesen, az jó lenne, ha a társulatok működnének.
Különben érdekes, hogy voltak a bizottságokban olyan megszólalók is, akik gazdálkodnak, és azt mondták, hogy látjuk a problémákat, léteznek, és tényleg kell a törvény. Voltak olyanok, akik az önkormányzatokban találkoznak a javaslatokkal, és ők is azt mondták, hogy igen, kell a szabályozás, nem jó a jelenlegi helyzet, csak sajnos őket most nem látjuk itt.
Orosz képviselő úr indokolta, hogy miért kell adók módjára beszedni a társulati hozzájárulást. Bár nagy viták és nehézségek árán, de azért a gazdák döntő többsége befizeti egyébként megadott határidőre. Előttem van az 1885. évi XXIII. törvénycikk, amelyik egyébként a vízi társulatokat is szabályozta, amely azt mondja, hogy “a járulékok és hátralékaik beszedését, illetve behajtását a társulat kérésére a pénzügyminiszter az egyenes adók beszedésére hivatott közegek által szabályozott eljárás szerint eszközölheti”. Tehát már 1885-ben, pedig akkor még sokkal jobban szerettük egymást meg saját magunkat, és ott volt a szabályozás helyesen: ha valaki végképp nem fizet, akkor be kell hajtani adók módjára.
Hozzáteszem, hogy állítólag Hollandiában ilyen probléma nincs, mert az ezer év azért ott azt jelenti, és ott mindenkinek kell fizetnie, hogy tennem kell azért, hogy megvédjem magamat a víztől; ott más jellegű persze, mert nagyobb mértékű a probléma. Ha valaki nem fizet, elszedik az ingatlanát, nem hajtják be tőle adó formájában.
Szintén Orosz képviselő úr említette, hogy már nemcsak az a feladat, hogy vezessük el a vizet, hanem lehet, hogy az is feladat lesz, hogy vezessük oda a vizet, csak a törvényjavaslat ezt a lehetőséget tartalmazza. Herbály képviselő úr részben ezt is kifejtette akkor, amikor azt mondta, hogy van alapdíj és van differenciált érdekeltségi hozzájárulás. Azt gondolom, hogy ezt a problémát kezeljük.
Én azt kérem, hogy akinek van észrevétele, tegye meg módosító indítványokkal. Kicsit szomorú vagyok, hogy egy kétszáz éves történelmi múltra visszatekintő intézményrendszer viszonyait szabályozó törvényjavaslat esetében a bizottsági észrevételeken kívül az ellenzéknek egyetlenegy felszólalója sem volt, aki kifejtette volna, hogy szerintük mi a probléma, koncepcionálisan mit kellene tenni, és ehhez képest mely ponton akarja javítani a törvényjavaslatot. De én azért bízom abban, hogy végül is megjönnek azok a javaslatok, és a részletes vitában és azt megelőzően persze a bizottsági üléseken ki tudunk majd térni ezekre.
A jelen lévő Herbály képviselő úr nevében is köszönöm szépen a vitában való részvételüket. (Taps az MSZP soraiban.)
