DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs kapuzárási pánik, az ellenzék összetéveszti a felelős kormányzást a klimaxos tünetekkel - hadd kezdjem ezzel.
De ugyancsak ki kell önöket ábrándítanom, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim: ez a törvényjavaslat nem kívánja az egészségügy minden gondját, baját megoldani, sőt nem az elmúlt hét esztendő kritikája vagy a reformtörvények annullálása a törvényjavaslat tárgya, hanem az élet, a gyakorlati jogalkalmazási tapasztalatok által felvetett, az ágazat működőképességét és stabilitását szolgáló korrekciók összességét jelenti szerintem ez a törvényjavaslat.
Tisztelt Kupper Képviselő Úr! A szocialista-liberális koalíció legalább megpróbálta a reformokat, és ért el eredményeket a gyógyszerpiac rendbetételében, a biztosítási, járulékfizetési fegyelem erősítésében vagy akár a kapacitásszabályozásban, sajnos önök ebben nem voltak partnerek. Igen, ki merem mondani: előrébb lennénk, ha az ésszerű igénybevételt szolgáló vizitdíj vagy az ellátásszervezést segítő pénztári rendszer nem válik a populista demagógia áldozatává.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat és már az eddigi vita a bizottságokban és itt a plenáris ülésen is arra irányította mindannyiunk figyelmét, hogy az egészségügyi rendszerre bonyolult, összetett szabályozás vonatkozik. Itt egyáltalán nem elsősorban pénzről van szó, hanem a szakmai szabályok sűrű szövetének igazításáról, igen, úgy, ahogyan ezt megfogalmaztuk, még akkor is, ha önök kétségbe vonták, a hatályos szabályozás finomhangolásáról. A törvényjavaslat nagyon sok pontjában megjelenik az uniós követelményekhez való igazodás kényszere, úgy becsülöm, hogy ez a kényszer vezérelte a törvényjavaslat 35-40 százalékát. Tehát jól látható, hogy a nemzeti szabályozás jelentős része emiatt változik.
A változások másik nagy vonulata a más törvények módosításához való alkalmazkodás. Gondoljunk csak a polgári törvénykönyv módosításaira, a költségvetési szervek jogállására vonatkozó, tavaly elfogadott törvény szabályozási kényszereire vagy éppenséggel a büntetett előélet igazolási rendjét szabályozó, tárgyalás alatt álló tervezetre. Persze, nem szabad arról sem megfeledkezni - mert szó van a pénzről is -, hogy válság, gazdasági válság idején szükséges a kiadási előirányzatok betarthatóságát szolgáló számos előírás is, és ezek is fellelhetők ebben a javaslatban.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezeken túlmenően a törvényjavaslat további részei fontos stratégiai kérdésekben is adnak új szabályozást. Stratégiai kérdésnek tartom az egészségügyi szolgáltatók vezetésére, gazdálkodására vonatkozó új megoldásokat, amelyek az egészségügyi ágazatot hozzáigazítják a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvényben foglaltakhoz. Fontos kiemelni, hogy a fenntartó felelőssége és egyben feladata meghatározni az egészségügyi szolgáltató vezetési struktúráját. Ehhez kínál megoldásokat a javaslat, és azt a dilemmát igyekszik feloldani, hogy az erőteljes és határozott kórházvezetés, mondhatjuk: a kórházvezetők egyszemélyi felelőssége ne szenvedjen csorbát, de az egyes szakmai kompetenciák egyértelművé váljanak. Úgy gondolom, a javaslat ezt a dilemmát jól kezeli, megfelelő megoldásokat tartalmaz. Ezt onnan is tudni lehet, hogy ellenzéki képviselőtársaim sem vitatták ezeket a részeket.
Egészségügyi rendszerünk egyik legfontosabb stratégiai kérdése a szolgáltatók működtetéséhez szükséges szakemberek biztosítása. Ennek legfontosabb eleme a képzés, és itt is fontos változásokat ajánl figyelmükbe a törvényjavaslat. Azért tartom fontosnak a képzésre vonatkozó új szabályozást, mert hosszú évek telnek el, mire valakiből orvos, gyógyszerész vagy éppen ápoló lesz. Ennek az előremutató szabályozásnak, az új definíciók megalkotásának a gyümölcsei csak évek múlva jelentkeznek, de most kell döntenünk a szükséges változtatásokról.
(10.00)
Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakemberek biztosítása, megbecsülése tekintetében más tennivalónk nincs. Sőt, sok területen kell majd előrelépni, és csak megjegyezném, hogy van dolgunk, és van dolga minden következő kormányzatnak is a bérfelzárkóztatásban, a pálya vonzóvá tételében akkor, amikor ezt a gazdaság, az államháztartás helyzete lehetővé teszi. Székely miniszter úr programja ezt egyébként tervezte, sajnálatos módon a válság ezt átmenetileg felülírta. Ugyanakkor azonban nem mellőzhető és nem halasztható lépés a középfokú és a felsőfokú képzés hozzáigazítása egyrészt a tényleges szakemberszükséglethez, másrészt az uniós követelményekhez.
Tisztelt Országgyűlés! Erőteljes viták és politikai felhangok kísérték az elmúlt időszakban a magánszektor egészségügyben történő feladat- és felelősségvállalását. Látható volt, hogy ebben a kérdésben sem nagyon törekedett a nagyobbik ellenzéki párt politikai és szakmai kompromisszumokra, egyes területeken bizony éltek a politikai hisztériakeltés eszközeivel. Annyi bizonyossá vált, és ezt a tanulságot az előterjesztő levonta, hogy a magánszektornak a közpénzből finanszírozott egészségügyi szolgáltatók működtetésébe való belépését nem kísérte korábban hézagmentes szabályozás, és van itt pótolnivaló, ezt teszi meg ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor úgy látom, hogy egyes javaslatok talán túl szigorúaknak látszanak, ebben vannak még megoldandó kérdések - talán viták is, egymás között is -, de nincs kétség afelől, hogy éppen a pénzügyi-gazdasági válságra tekintettel indokolt az állami felelősség erősítése, de ez nem jelentheti azt, hogy olyan szabályozást alkotunk, amely sok tekintetben alkalmas a magánbefektetők elriasztására. Tehát határozott véleményem az, hogy szabályozott és ellenőrzött körülmények között szükség van az egészségügyben magánbefektetőkre.
Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány részletre is felhívjam a figyelmet. Az egyik, hogy a törvényjavaslat már most egyértelműen úgy fogalmaz - erről is volt szó -, hogy a térítésmentesen igénybe vehető védőoltások beadásának költségeit az Egészségbiztosítási Alapból lehet igényelni. Ez fontos lépés, többletjövedelemhez is juttatja a közreműködő orvosokat.
A másik - bár ezt is sokan vitatják -, a javaslat bevezeti az egészségügyi bírságot. Közegészségügyi-járványügyi szempontból is kifejezetten javasolható a bírság bevezetése, mert szükség van a nagyobb fegyelmező erőt kiváltó bírságra. A javaslat természetesen elválasztja egymástól a közegészségügyi-járványügyi szabálysértés és az egészségügyi bírság intézményét. Ami a közegészségügyi-járványügyi szabálysértési tényállásokat illeti, jogos az olyan észrevétel, hogy a kiszabható bírság legmagasabb összege - ez most, ha jól emlékszem, 60 ezer forint - egyáltalán nem ösztönöz a közegészségügyi előírások maradéktalan betartására. Érdemesnek tartom, és ezért javaslom is, hogy a kormány tegyen lépéseket a hatáskörébe tartozó szabálysértéseknél a kiszabható bírság legmagasabb összegének emelésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció egészében és a részletek nagy részét illetően is egyértelműen a törvényjavaslat mögött áll, támogatja a javaslatot. Olyan módosító indítványokat kíván tenni, amely bizonyos területeken az ütköző érdekek között még finomabb kompromisszumokat ajánl, és pontosító módosító indítványokat kíván megfogalmazni. Mindezek mellett - és ezzel együtt is - javasolom az Országgyűlésnek a törvényjavaslat elfogadását, amely egészségügyi rendszerünk jobbítását eredményezheti.
Annál is inkább, tisztelt képviselőtársaim, mert a magyar egészségügy nem homogén. Képes csúcsteljesítményekre, és vannak erősségei, de természetesen - mint ahogy minden más egészségügyi rendszernek - vannak anomáliái és zavarai is, esetenként súlyos zavarai. De azt gondolom, a politikának nem illik lebecsülni az erősségeket, az előbbi elemeket. Azt gondolom, ezzel egészségpolitikusként tartozunk magunknak.
Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Dr. Vojnik Mária tapsol.)
