ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megkíséreltem odafigyelni a hozzászólására, de talán nagyon sok szempontot ebből a kérdéskörből és ebből a törvényből kihagyunk.
2004-ben fogadta el az Európai Unió a hosszú távú közlekedésfejlesztési programját, ez 2030-ig szól úgy egyébként, és az Európai Unió is úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi európai közlekedésnek és teherszállításnak lehetőleg a 40 százalékát át kell terelni a vasúti, a vízi és a légi közlekedésre; és ehhez az Európai Unió hatalmas forrásokat is ad.
Ami számomra döbbenet ebből az egész törvénytervezetből, hogy jelen pillanatban nincs a realitások talaján. Ezt azért is mondom el, miniszter úr, mert ha figyelembe veszi azt, hogy ma Magyarországon megközelítőleg 600 ezer ember van munka nélkül, és ennek a 600 ezer embernek a döntő többsége általában… Ahol egy foglalkoztatási központ van, ott elsődlegesen a vidéki embereket próbálják meg leépíteni, mert akkor nem kell beszállítani őket, tehát megszűnik a beszállítási kötelezettsége a gazdasági társaságnak. Akiknek még megmarad a munkahelyük - annak a pár embernek -, oldják meg valahogy a bejárásukat.
A legnagyobb probléma itt van, többször elmondtam itt a parlamenti vitában is, hogy Dabrony, Nagyalásony, Vid, Somlóvecse környékén az emberek általában Pápa irányába járnak el dolgozni, és amikor este jönnek haza munkából - mondjuk, letelik 10 órakor a műszakjuk -, akkor elviszi őket a busz Nagyalásonyig, onnantól 5 kilométert az erdőn keresztül elmennek, mondjuk, Vidig, mert egyébként úgy nincs busz.
A másik ilyen, ha szétválasztjuk a regionális és a tömegközlekedésből a távolsági járatokat - mert általában, ha megnézzük, a távolsági járatok zsúfolásig vannak megtelve. Ajka-Budapest vagy Veszprém-Budapest viszonylatban nincs olyan járat, amely ne lenne tele, sőt mi több, pótjáratot is kell annak érdekében indítani, hogy az utaslétszámot el tudja szállítani.
Nekem a gondom ott van, hogy ha szétválasztásra kerül a távolsági és a helyi közlekedés, és a helyi közlekedésbe nemcsak egy város belső közlekedését értem, hanem a hozzá kapcsolódó szubrégiót, az ott lévő kistelepüléseket, meg lehet nézni: katasztrofális a helyzet. Katasztrofális a helyzet, mert egyrészt az úthálózat és a közlekedési feltételek olyanok, hogy ma már lassan traktorral is nehéz végigmenni egynémely úton - lehetne itt példákat is mondani, de nem akarom ezzel terhelni a miniszter urat -, nemhogy busszal. Olyan állapotban vannak a közutak - főleg a kistelepülésekre nyíló úthálózatok -, hogy katasztrofálisak. Ha tehát egy törvényt megalkotunk, vannak uniós források, vannak közlekedésfejlesztési kérdéskörök, akkor ezeket egy stratégia mentén kellene fölépíteni, mert ez másképp nem fog működni. Hisz ön is megfogalmazta, képviselőtársam, az előbb azt, hogy nem biztos, hogy a regionális megoldás a jó megoldás.
Én is azt mondom egyébként, mert lehet, hogy a régió határai mellett lévő településekről egy másik régióba járnak át az emberek, de egy regionális irányítás kevésbé fog koncentrálni egy másik régió csatlakozási pontjaihoz, mert kevésbé fog koncentrálni. Azt hiszem, ön is találkozott már számos ilyen problémával, hogy főleg akik egy régiónál határ menti településnek nevezhetők, keserű szájízzel tapasztalják, hogy tulajdonképpen mindenből kimaradnak, akár a fejlesztésből és egyéb más kérdéskörből is, és ugyanez a közlekedés kérdése is rájuk nézve.
Azért mondom, hogy ha egy stratégiát próbálunk meg kialakítani és amögé egy törvényt próbálunk meg odahelyezni, akkor képviselő úr is úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi kedvezményrendszerek kérdéskörét is tisztábbá kell tenni. Valahogy rögzíteni kell, mert általában a vasúttársaságok is meg a Volán-társaságok is úgy vannak ezzel a kérdéssel, hogy figyelembe veszik a törvényből adódó kedvezményeket, viszont a kormány vagy a költségvetés a maga részéről nem tudja időben vagy megfelelő időben biztosítani számukra az ezekből kieső forrásokat.
Tehát ezen a területen is rendet kell tenni annak érdekében, hogy valóban lehessen látni, hogy mekkora a kötelezettsége a kormánynak, a költségvetésnek, és ez a forrás odajut-e egyáltalán vagy a vasúttársaságoknak, vagy a Volán-társaságoknak. De általában jóval nagyobb késéssel vagy egyáltalán nem kerül vissza az a forrás, ami mögött tulajdonképpen kedvezmények is vannak.
Azért is szeretném, és csatlakozom Katona Kálmánhoz meg a többi hozzászólóhoz, hogy ezt sokkal jobban át kellene vizsgálni, a jelenlegi tényszámokat figyelembe venni, és nem arra alapozni, hogy jelenleg ma Magyarországon a gazdasági válság és a munkaerő stabilitása mellett megvan-e az az igény - hisz hatalmas a munkanélküliség - a mobilitásra. Tehát ha nincs munkahely, akkor nincs késztetve az ember a mozgásra, teljesen logikus.
Ha hatalmas a munkanélküliség, akkor jóval kevesebb az utazóközönség is. Tehát nem egy ilyen időszakban kellene megmérni azt, hogy valóban mennyien utaznak egy-egy szárnyon vagy egy-egy vonalon, hanem egy aktív időszakban kell ezt figyelembe venni, akkor lehet a valós értéket látni, és akkor lehet azt látni, hogy valóban a kedvezmények egy-egy Volán-társaságra vagy vasúttársaságokra milyen hatást gyakorolnak, és ahhoz a kormány, a költségvetés hozzárakja-e a forrásokat.
Azért is mondom, hogy kicsikét óvatosabb lennék ezzel a kérdéssel, mert az önök oldaláról, amikor a nemzeti stratégia Brüsszelnek ki lett küldve, fölmerült az a kérdés is, hogy 7 vagy 3 régió, tehát volt egy ilyen vitaállapot. Most megfogalmazzuk a régiós kérdéseket, de mi van akkor, ha esetleg majdan egyszer valamikor nem 7 régió, hanem 3 régió lesz, vagy a regionális felosztások is másképp alakulnak. Azért is mondom, hogy ebben a kérdéskörben óvatosabb lennék.
Inkább figyelembe venném az Európai Unió által megfogalmazott, 2030-ig szóló stratégiát, és ahhoz próbálnám hozzáigazítani a magyar közlekedési viszonyokat, és nem egy pesszimista, gazdasági válságos időszakban, hanem egy optimistább változatban, mert ebből az tűnik ki, hogy kicsik vagyunk, maradjunk kicsik, bontsunk le mindent, tehát ne számítson az ország arra, hogy adott esetben lesz majd egy jobb és szebb időszaka is ennek az országnak.
Köszönöm a figyelmüket.
(19.20)
