HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER
HÓNIG PÉTER közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselők! Szeretném önökkel megosztani a múlt csütörtöki élményemet. Helsinkiben jártam, a finn vasutak vezetőivel találkoztam. Finnország háromszor akkora ország, mint Magyarország, tudom, hogy északon lakatlan, tehát nem ilyen az összehasonlítás. Hatezer kilométer vasúthálózata van Finnországnak, amelynek egy részét autóbusszal szolgálják ki, 12 500 fő dolgozik a társaságnál, nálunk 40 ezer a MÁV-nál. Az állami támogatás mértéke 8 százalék a személyszállításnál, nálunk pedig - ahogy most hallottuk - 82 százalék. A teljes költségvetési hozzájárulás 550 millió euró a közösségi közlekedésre, a helyközi közösségi közlekedésre, nálunk ez 1,2 milliárd euró, és ott még 100 milliárd eurót visszafizetnek osztalékként a tulajdonosnak. Tehát azt gondolom, a számok önmagukért beszélnek.
Még azt is szeretném mondani, hogy a legnagyobb közösségi közlekedési kedvezmény 50 százalék, annál nagyobb kedvezmény nincs. Amikor elmondtam a mi adatainkat, akkor azt mondták, hogy ők 30 évvel ezelőtt tartottak itt. Tehát azt gondolom, a változtatásra szükség van.
Két alaptéma merült itt fel az önök hozzászólásában, de az utas szó egyetlenegyszer sem. Ezt a gyakorlatot már átéltem sokszor, de most is, az utasról nem beszélünk, pedig az egész arról szól, hogy utas legyen ebben a közlekedési megoldásban. Tehát két téma van. Az egyik a 40 milliárd, amit már sokszor elmondtam, hogy 110 milliárd. Ezzel kapcsolatban egyetlenegy javaslat nem érkezett, hogy akkor ne vegyük el ezt a pénzt ettől a közösségi közlekedéstől, hanem akkor honnan vegyük el, hogy lehessen biztosítani, mert nincs a költségvetésben. Ilyen ma a helyzet, és a Fidesz mértékadó gazdaságpolitikusai még nagyobb hiányt prognosztizálnak a következő évre. Akkor nem tudom, hogy mit csináljunk. A lakodalomnak vége! Tehát le kell csökkenteni a költségeket drasztikusan. Jobb módszert én nem tudok.
Nagyon köszönöm azoknak, akik tételesen hozzászóltak, mert nyilván figyelembe fogjuk venni ezeket a tételes részeket, de nagy stratégiák készítésére, hosszú távú tervezésekre nincs idő, ma gyorsan kell lépni, be kell tömni a léket, és utána lehet stratégiát készíteni. Mindig is hangsúlyoztunk két nagy dolgot, az egyik, hogy három évről szól, hároméves átalakítási terven dolgozunk, a harmadik év végén fognak az ideális állapotok előjönni remélhetőleg. A másik pedig, ami nagyon fontos, hogy ahol eddig volt közösségi közlekedés, ott most is lesz, tehát nem kell öt kilométert vagy három kilométert gyalogolni a polgároknak az erdőben, ha eddig nem kellett gyalogolniuk. Ha eddig kellett gyalogolniuk három kilométert, akkor majd át kell gondolni, hogy hogyan oldjuk meg a problémáikat.
Úgyhogy én nagyon szeretném buzdítani önöket, mindannyiukat, ha van tételes észrevételük, azt tegyék meg, mi szívesen foglalkozunk ezzel, nyitottak vagyunk erre, de furcsa egy volt közlekedési minisztertől azt hallani, hogy nem is hajlandó vitatkozni erről a kérdésről, mert olyan rossz helyzet van. Olyan helyzet van, amelyhez minden közlekedési miniszter valahol hozzájárult.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
