DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt elkezdeném álláspontunk ismertetését, engedjék meg, hogy rögtön reagáljak Winkfein Csabára, hiszen ez az anyagban benne van végül is, tehát a kábítószer-probléma kezelése véleményünk szerint nem megfelelő kifejezés. Amikor elmegyünk az orvoshoz, nem azért megyünk el, hogy kezeljen minket, hanem azért, hogy gyógyítson vagy enyhítsen. Tehát máris a címben érjünk oda gyorsan, hogy javasolnánk azt, ha a kábítószer-problémát nem kezelnénk, hanem csökkentenénk vagy súlyosságát enyhítenénk. Köszönöm szépen a kitérő engedélyezését. (Winkfein Csaba: Nem én vagyok az előterjesztő.)
A ma esti munka célja, hogy lefolytassuk ezt a vitát, amelynek eredményeként majd az Országgyűlés határozatot fogad el, mint ismétlem, a problémák kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról. Már most igyekszem leszögezni, mélyen egyetértünk a program jelmondatával: “biztonságosabb társadalom, megtartó közösség”. De egyetértésünk a továbbiakban, hogy finoman fogalmazzak, gyengülni látszik. Az indok pedig kézenfekvő: nem látjuk a stratégiai programban azokat a fő irányokat, amelyek valóban a biztonságosabb társadalomnak és a megtartó közösségnek segítenének a kábítószerek elterjedésének csökkentése érdekében tett lépései, küzdelmei során. Sőt, olyan veszélyeket rejtő tervezetről van itt szó, amely véleményünk szerint a társadalom és a közösség, valamint az egyén további gyengítését, atomizálását, széthullását okozhatja.
Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a kábítószerügyi eseti bizottság elnökének, tagjainak, szakértőinek, akik az elmúlt egy évben végezték munkájukat, és külön köszönöm a Fidesz szakpolitikusának, dr. Spiák Ibolyának a munkáját, aki betegségéből lábadozik, és ezért nincs itt a mai ülésnapon. Ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk neki.
Ha már az eseti bizottság szóba került, meg kell említenem egy tényt: a nemzeti drogstratégia tervezetének kidolgozásában és véleményezésében a testület részvétele kissé hézagos volt, és talán nem csak azért, mert a Fidesz delegáltja nem mindig volt jelen.
Most pedig merüljünk el egy kicsit a részletekben, hiszen ha van, márpedig úgy tűnik, hogy van, akkor az ördög mindig ott bújik meg. A stratégia 2010-18 között állítja fel céljait, határozza meg a kormányzat feladatait, miközben az EU drogstratégiája 2012-ig tart. Az új ciklus 2013-ban kezdődik, és a szervezet hasonló nemzeti intervallumok betartására kérte a tagországokat. Indokolt lenne tehát ezért egy 2012-ig tartó, rövidebb távú program kidolgozása, amely alatt az előző és idén véget érő stratégia bizonyítottan elmaradt teendőit elvégezhetnénk.
Egyértelmű ideológiai háttér nélkül nem építhető fel koherens stratégia. És mi más is lehetne ma, az ismert népesedési adatok ismeretében az alapvető célunk, mint az, hogy az egészséges fiatalokat és az egészséget mint nemzeti vagyont állítsuk a terv célkeresztjébe. Ezzel szemben azt olvashatjuk a tervezet hatodik oldalán, hogy a magyar nemzet drogstratégiájának legelső szempontja a drogfogyasztók fogyasztási kockázatainak csökkentése - mélyen egyetértve azzal természetesen, hogy az elesetteket támogatni és felemelni természetes. Prioritás lenne tehát az ártalomcsökkentés, mely még csak nem is szerepel az ENSZ magas szintű szegmensének ez év márciusi, bécsi döntésének határozatai között?
(16.50)
Itt fogalmazták meg a következő évtizedre a globális kábítószer-politika három alappillérét: a keresletcsökkenést, a kínálatcsökkentést és a nemzetközi együttműködést. Önálló ártalomcsökkentési politikát nem támogat az ENSZ, mert a definíció zavaros, és ellentétes a tagállamok mindegyike által aláírt egyezmények elveivel és előírásaival, hiszen a tagállamok célja az, hogy prevencióra és leszoktatásra ösztönözzenek, és nem az, hogy a drogfogyasztás fenntartása mellett foglaljanak állást.
Vegyük kicsit górcső alá az önálló ártalomcsökkentési politikát, az ENSZ mint a világ egészségpolitikáját összehangolni szándékozó testület irányelvei alapján. Az ártalomcsökkentési politika elemei közül kizárólag a tűcsereprogramot fogadta el - mint a HIV/AIDS, a hepatitis- és tbc-fertőzések terjedése csökkentésének eszközét az intravénás drogfogyasztók körében -, valamint a metadonfenntartási programokat heroinistáknál.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a programok Magyarországon is rendelkezésre állnak, viszont nem juttatják el klienseiket a drogmentességet még csak megcélzó kezelésbe sem. Külön hangsúlyozni kell, hogy a szervezet véleménye szerint nem támogathatóak az egyéb ártalomcsökkentési megoldások, mint a belövőszobák létrehozása, a heroinosztás, a túladagolást ellensúlyozó Naloxon kiadása a betegnek, valamint a túladagolást megelőző tréningek sem, mert ezek a megoldások nem a drogfogyasztásról való leszokáshoz, hanem éppen a drogfogyasztás megtanulásához, megerősítéséhez vezetnek.
Megjegyzendő, hogy ezek a megoldások nincsenek nevesítve vagy részletezve a tervezetben, de éppen erről beszéltem a bevezetőmben. Bizony, tudni kell és muszáj is a sorok között olvasni; mert ott bújik meg… Arról pedig már végképp csak nagyon halkan merek szólni, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint egy beteg éves heroinellátása évente 5,5 millió forintba, kezelése, amely nagy eséllyel drogmentes életvitelhez vezethetné a beteget, legfeljebb egy-két millióba kerülne évente az OEP-nek, nekünk, a társadalomnak.
Szólni kell a drogstratégiában megbúvó azon kísérletekről is, ami a droghasználat dekriminalizációját igyekszik előkészíteni. A kínálatcsökkentésről szóló részben található olyan megközelítés, amely a drogfogyasztók kábítószer-kereskedői magatartása elleni rendőri fellépést ellehetetleníti, és a nyomozati munkát is nehezíthetné. Pedig tény: a kábítószerfüggők jó része maga is illegális droggal kezd kereskedni, előbb-utóbb maga is kisstílű díler lesz, aki iskolás gyerekeket etet be, vagy prostituáltakat tesz ügyfeleivé.
A tervezet szorgalmazza a Btk. és a nemzeti drogstratégia szinkronba hozását. Az ajánlott Btk.-módosítás - idézem - “feleljen meg annak a korábbi jogalkotói akaratnak, amely szerint a kábítószerrel visszaélés tekintetében elsősorban a kábítószer-terjesztőket, a kereskedelemből hasznot húzókat vegye célba a büntető igazságszolgáltatás”. Ki is fogalmazott meg korábban ilyen jogalkotói akaratot? A Medgyessy-kormány idején, tudjuk jól, azt is tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság ezt a lépést megsemmisítette 2004-ben.
Súlyos problémaként vethető fel az a javaslat, hogy a drogokat a kriminalisztikai hatásuk szerint különböztesse meg, azaz a pszichoaktív anyagokat veszélyességük alapján differenciálja a büntetőjog területén. Ez, tudjuk, hogy kikerült végre a tervezetből, hála a közös munkának. Felmerülhet bennünk annak a gyanúja, hogy véletlenül nem a marihuána vagy az úgynevezett lágy drogok - amelyek persze nincsenek - legalizálásának kísérlete volt-e esetleg ez a már kivételre került rész - egyelőre nincs.
Nálunk fejlettebb demokráciában egyébként - Angliában - nemrég távolították el állásából azt a professzort, aki azt akarta elhitetni a magunkfajta politikusokkal, hogy a lovaglás veszélyesebb, mint az ecstasy. És ez ott történt, abban az országban, ahol hiteles adatok szerint, amikor felszabadították a marihuána használatát, 17 ezer fiatal kapott bizonyíthatóan skizofréniát. Ezért újra megszigorították a marihuána használatát, a professzor szembeszállt a politikai hatalommal, és repült - nagyon helyesen; de hát ez Anglia.
Összegzés: a bizottságokban kifejtett véleményünkkel megegyezően most sem tartjuk általános vitára alkalmasnak a javaslatot. Az ENSZ alapelvei ugyanis világosak: a kereslet- és kínálatcsökkentés, valamint a nemzetközi együttműködés talaján alakítja ki a drogellenes stratégiát és annak az alapját. A kormányzat ezzel szemben neoliberális, radikális drogpolitikai megoldásokat vezetne be a droglegalizáció, a dekriminalizáció és az önálló ártalomcsökkentési politika bevezetésével.
Mi a kormánnyal teljesen ellentétben, az ENSZ követelményrendszerét alapelvként tekintve három alapvetést tartunk követendőnek:
A drogfogyasztás megelőzését, a fiatalok hatékony oktatását és nevelését, az úgynevezett primer prevenciót, mondjuk ezt doktornyelven.
A drogfogyasztás észlelésekor a korai beavatkozást és kezelést, ami a szekunder prevenció.
Végül a tercier prevenciót, amely magában foglalja a drogmentesek, a drogmentessé lettek szociális reintegrációját, az ártalomcsökkenést, mert hiszen nyilván segítünk minden elesetten, és büntetés helyetti elterelést, ami megint szolgálja a mentesség megtartását - szolgálhatná -, valamint a bűnözők megbüntetését.
A stratégiához költség- és akciótervet, prioritási listát nem készítettek, csak egy 30 oldalas mellékletet, módosított Rubik-kockával, habár az eseti bizottság ezt javasolta, mert kiderült, hogy ezek hiánya okozta korábban a 2009-ig tartó stratégia végrehajtásának legfőbb zavarait.
Végül egy tény annak bizonyítására, hogy mit sikerült összehozni kábítószerügyben is önöknek az elmúlt hét év alatt. 1998-99-ben az ÁNTSZ által elvégeztetett és elvégzett igen alapos felmérés szerint az általános és középiskolák mintegy 85 százaléka vett részt rendszeresen iskolai drogmegelőző programban. Az elmúlt öt évben ez a szám drasztikusan lecsökkent, a KSH adatai szerint körülbelül 1,1-1,2 millió tanulóból mindössze 120-130 ezer fő, az összlétszám 8-10 százaléka vett részt hasonló programokon. Tehát tizedére esett vissza az elmúlt tíz év alatt ez a fajta primer prevenció, amit ugye, neveljük a gyermeket alapon a legfontosabbnak tartanánk. Pedig egy már működő iskolai drogprevenciós program nem kerül többe évente körülbelül 2 ezer forintnál gyermekenként, miközben egy drogbeteg évi kezelési költsége 2 millió, szövődmények esetén akár 3-4 millió forint is lehet. De ennek ellenére alig működik az intézményekben a preventív munka, miközben bizonyított: ma már az általános iskola felső tagozatába járók a leginkább veszélyeztetettek a drogprobléma ügyében.
Nos, íme ilyen a primer prevenció, íme a megelőzés szocialista módra. Vagy szerintem talán már akkor is volt válság, csak nem vettük észre? Lehet.
No, véleményünk szerint a magyar drogstratégia ne haladjon radikális, neoliberális úton, mert ez túl sokba fog nekünk kerülni. Ez a megoldás túl sok fiatal életébe került már eddig is a világon, és családok százezreit tette tönkre szerteszét. Ha ezen az úton megyünk tovább, biztosan nem valósul meg soha a javaslat támogatható és minden hangjában, szavában igaz jelmondata: biztonságosabb társadalom, megtartó közösség. Pedig ezzel, ugye, mindannyian egyetértenénk. (Dr. Rétvári Bence és Pettkó András tapsol.)
