GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök asszony. Képviselőtársaim! Számháborút nem érdemes folytatni szerintem ezekben a kérdésekben, de egyetlenegy dolgot szeretnék rögzíteni, ami tényszerű és nehezen elvitatható. Ez pedig az, hogy ha a foglalkoztatásról beszélünk, akkor nyilván nincs ma Magyarország egyszerű helyzetben. Pénzügyi-gazdasági világválság, ismertek a történetek, az elmúlt esztendő megélői voltunk a mindennapokban.
Tudható az, hogy ma közel 3,8 millió ember foglalkoztatott ebben az országban. Hozzá kell tenni azt is, hogy az elmúlt hét évben a gazdasági-pénzügyi világválságot megelőző bármelyik esztendőben a foglalkoztatási adatok jobbak voltak, mint a ’98-2002-es időszak legjobb esztendejében. Ezt csak azért mondtam, hogy legyen viszonyítási alap. Ez ugyanúgy érintette a cigány embereket, mint a nem cigány magyar embereket. Azt akarom ezzel mondani, hogy aki a munkaerőpiacon kereste, kutatta a helyét, az nehézségek árán, de viszonylag elfogadható módon utolérte és megtalálta.
A szituáció annyiban rosszabb, mint húsz évvel ezelőtt, hogy nagyon sok - idézőjelbe teszem - lapát, csákány, furik fogyott meg, mert akár a kohászat, a bányászat, a mezőgazdaság tekintetében ezek a típusú munkák, munkavégzési igények visszaszorultak. Az alapvető feladat - és ez a lényeg, mindegy, milyen a színe a kormányoknak - szerintem az, hogy a tekintetben, ahogy a munkaerőpiac alakul és változik, a tekintetben próbáljunk meg segítő kezet nyújtani. És még egyszer hangsúlyozom, az én értékrendem szerint a segítségnyújtás a kötelezettségek támasztásával is párosul.
Még egyszer: nincs kötelezettségek nélkül világ, és nem is lehet. És maga az az ember, aki nehéz helyzetben van, ő is hasonlóképpen látja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hiszen tisztesebb módon éli a mindennapjait úgy, ha munkából szerezhet jövedelmet, mintha nem.
Köszönöm szépen.
