GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen. Remélem, olyat, amely nem indukál feltétlen módon további vitát (Varga József: Én már befejeztem.), tehát azt szeretném mondani, hogy ön azt mondja, a '90-ben született gyermekek, a mai fiatalok automatikusan e rendszer keretei közé sodródnak. Biztos van ilyen. Biztos, hogy van ilyen, nem vitatom. Nem vitatom, csak azt akarom mondani, hogy szerintem az élet olyan, hogy legalább két irányból kell közelíteni a dolgokat. 1. A társadalom hol tud segítő kezet nyújtani ezeknek az ügyeknek a megoldásában? 2. Önmagam mit teszek ezért?
Még egyszer hangsúlyozom: azt hiszem, nemcsak a társadalomnak, az aktuális politikának vannak kötelezettségei e tekintetben, hanem az egyes embernek is mindenképpen. Itt nem cigány emberről és nem nem cigány emberről, hanem magyar emberről beszélek, arról, aki ebben az országban él. Mindenkinek van dolga, lehetősége, felelőssége. Nem akarok személyes példákat keverni ebbe a történetbe, de én Miskolc városában - a Szondy-telep ismerős azoknak, akik a környéken élnek -, egy többségében cigányok által lakott telep mellett nőttem fel, és egyszerű, kézzelfogható munkásemberek (Sic!) voltak a szüleim. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy igenis önmagunknak, mindegyikünknek, egyenként külön-külön van felelősségünk abban, hogy hogyan formáljuk, alakítjuk a saját sorsunkat és a környezetünk sorsát. Én azt vallom és azt erősítem folyamatában, hogy mindenkinek meg kell adni minden segítséget, ami ahhoz vezethet, hogy normálisan élhesse a mindennapjait, és normális alanya, egyede legyen, alkotója legyen a társadalomnak.
Még egyszer hangsúlyozom, az egyes embernek is van ebben felelőssége, lehetősége is. Lehet, hogy vannak nehezebb kitörési helyzetek, igen, de ott is a szándékokat gerjesztenünk és segítenünk kell.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
