SCHMIDT FERENC
SCHMIDT FERENC
SCHMIDT FERENC, a Fidesz a képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek beszámolóját igen nagy körültekintéssel készítette el, hiszen a terjedelme mindössze - nem csekély - 34 oldalt tesz ki, a tartalmát tekintve, ha nézzük, azt kell mondjam, hogy az országban élő kisebbségek igen kivételezett helyzetben vannak, hiszen minden nagyon szép, minden nagyon jó. Nem közhelynek szánom, amikor azt mondom, hogy minden törvény, jogszabály annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Szeretném mondani, hogy az országban élő nemzetiségek a beszámolóban foglaltakat valahogy a mindennapjaikban másképp élik meg, nem így, ahogy ez le vagyon írva.
(9.10)
A beszámolót így nem tudjuk elfogadni. Nem fogadhatjuk el azért sem, mert a dokumentum csupán bizonyos eredményekről szól, s mélyen hallgat a megoldandó problémákról, sőt számos esetben nem riad vissza a tények meghamisításától sem.
Hadd szemléltessem ezt egy konkrét példával! A szocialista kormány által benyújtott beszámoló 2. oldalán a következő megállapítást találjuk. “Az országos kisebbségi önkormányzatok állandó tárgyalópartnerei a kormánynak, véleményt mondhatnak valamennyi, a kisebbségeket érintő döntésről.”
Ezzel szemben mit olvashattunk a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolóban? “Az egyeztetés az országos kisebbségi önkormányzatokkal a 2008. évi költségvetési törvény megalkotása során sem történt meg. Ennek szükségességét folyamatosan jelezték az országos önkormányzatok elnökei. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek külön is jeleztük, hogy a 2008. évi költségvetés tervezésének időszakában az országos kisebbségi önkormányzatok nem véleményezhették a költségvetésről szóló törvényjavaslatnak az egyes kisebbségekre vonatkozó részét. Az elmaradt költségvetési egyeztetések miatt pedig nem voltak képesek érvényesíteni a feladatellátással összefüggő érdekeiket, annak ellenére, hogy ez a törvényben biztosított joguk. A Miniszterelnöki Hivatal csak a törvényjavaslat Országgyűlésnek történő benyújtását követően hívta össze az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeit, és csupán tájékoztatást adott a költségvetés kisebbségeket érintő, következő évi alakulásáról.”
A kormány tehát a saját beszámolójában azt állítja, hogy folyamatosan egyeztet a kisebbségi önkormányzatokkal az őket érintő kérdésekben, ezzel szemben a valóság az, hogy a szocialista kormány e tekintetben is törvénysértő módon működik. A Nek-törvény 38. § (1) bekezdés a) pontjában ugyanis kimondja, hogy az országos kisebbségi önkormányzat véleményt nyilvánít a helyi önkormányzat rendelete kivételével az általa képviselt kisebbségeket e minőségében érintő jogszabályok tervezetéről. Ez tehát a központi költségvetés tekintetében érdemi egyeztetést kellene hogy jelentsen.
De hadd idézzem ezzel a témával kapcsolatban Hepp Mihály úrnak, az Országos Horvát Önkormányzat elnökének véleményét, amelyet a második kisebbségi kerekasztal 2008. szeptember 5-én megtartott ülésén mondott el: “Nincs egyeztetés a kisebbségeket érintő kérdésekben, a kisebbségeket érintő rendelkezéseket nem kapják meg hivatalosan. Alapvető problémának tartjuk, hogy a szocialista kormány nem partnerként egyeztet és tárgyal az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel.”
Ezzel kapcsolatban figyelmükbe ajánlom dr. Muszev Dimitrov Dancsó, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke véleményét, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának 2007. október 30-ai ülésén fogalmazott meg: “Egy új szemlélet szükséges a finanszírozás tekintetében is. Most azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg szétaprózott, szétszórt pénz van, de igazából a nagy feladatokra mindig nehezen jut pénz, gondolok itt az intézményalapításokra, intézmények átvételére, tehát a kulturális autonómia építésére. Őszintén megvallva, a mindennapi működésben kezdjük eléggé rosszul érezni magunkat, mindenben csak a túlbonyolítás van, csak azért is elfogadásra kerülnek a fejünk felett rendeletek, jogszabályok, és nincs előremozdulás. Abban látnék előremozdulást, ha egy teljesen új szemléletet kellene az egész kisebbségi nemzetiségi rendszerben kidolgozni, a jogalkotást, az alanyok pontos meghatározását, a szavazás módját, a feladatok tisztázását, hogy mit is kell csinálnia egy kisebbségi önkormányzatnak, és csak akkor tud igazán a költségvetés, az államháztartás, a közjogi hierarchia részesévé válni egy kisebbségi önkormányzat.”
Szót kell ejtenünk külön is a magyarországi ruszin kisebbség helyzetéről. Esetükben olyan közösségről beszélünk, amelynek nincs anyaországa, amely támogathatná őket, így jobban ki vannak téve az asszimiláció veszélyének. Aggodalomra ad okot, hogy a közelmúltban Manajló András, az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat elnöke levélben fordult az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnökéhez, mivel úgy vélte, a Miniszterelnöki Hivatallal történt egyeztetései egyes pályázatok elbírálása, illetőleg bizonyos törvénymódosítások benyújtása ügyében megrekedtek. Ezúton is kérjük a kormány tisztelt képviselőit, hogy különös figyelemmel járjanak el a ruszin kisebbséget érintő ügyekben.
Az, hogy egy kisebbség így - mondjam úgy - partvonalra kerül… Szeretném jelezni, a beszámolóban a 25. oldalon azt írja a beszámoló, hogy a hazai 12 nemzeti kisebbség kultúrájának gondozása 2008 februárjáig az OKM közművelődési főosztálya feladatkörébe tartozott, majd azt követően átkerült az esélyegyenlőségi főigazgatóság esélyegyenlőségi kulturális osztályához. Kérdezem én: hol van a 13. kisebbség? Itt már eleve leírták. Csak nem a ruszinokról van szó?
Szólnunk kell még külön is egy másik magyarországi kisebbségről, amelynek ügyét a kormánynak prioritásként kellene kezelni. A magyarországi romák ügyéről beszélek. Az Országgyűlés 2007 júniusában fogadta el a szocialista kormány által előterjesztett, a “Roma integráció évtizede” program stratégiai tervről szóló országgyűlési határozati javaslatot. E dokumentum a Gyurcsány-kormány cigánypolitikájának sarokpontjait tartalmazta, ezért külön is figyelmet érdemel.
A stratégiai terv célja a Magyarországon élő romák gazdasági-társadalmi helyzetének javítása volt. A célcsoport-meghatározásban azonban azt olvashattuk, hogy elsősorban területi, hátrányos helyzetű térségek, települések és szociális szempontok - például hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek, köztük nagy arányban romák valós társadalmi-gazdasági integrációját.
Vagyis a stratégiai terv a címével ellentétben elsősorban nem a romák, hanem a legszegényebbek társadalmi-gazdasági integrációját célozta meg. Nem tartalmaz ez a stratégiai terv arra vonatkozóan részletes koncepciót, hogy hogyan válik a kisebbségi romatársadalom a többségi társadalom szerves részévé. A roma kultúra intézményrendszerének - színház, múzeum, galéria, tájház - kialakításra irányuló szándék megjelenik a dokumentumban, ám erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, s megfelelő anyagi eszközöket is kellene mellé rendelni.
Azt is át kéne tekinteni, hogy miért nem működnek hatékonyan például a roma közösségi házak. A tervezetben egyetlen felsorolás van, amellyel maradéktalanul egyet lehet érteni, ez pedig a prioritások kitűzése. Valamennyien tudjuk ugyanis, hogy a cigányság felemelkedésének kulcsa az oktatás, a foglalkoztatás elérhetővé tétele, az egészségi állapot javítása és a lakhatási lehetőségek emberhez méltóvá tétele.
A baj csak az, hogy a stratégiai terv ezekről a prioritásokról csak általánosságban beszél, s a tervben hivatkozott adatok beismerten egy 2003. évi felmérésen alapultak, és helyenként olyan célokat tűzött ki, amelyekről már akkor lehetett tudni, hogy megvalósíthatatlanok.
(9.20)
A Gyurcsány-kormány, amely már negyedik esztendeje volt hatalmon, többéves késéssel nyújtotta be ezt a stratégiai tervet. A Világbank és a Nyílt Társadalom Intézet képviselőjével közösen ugyanis abban állapodtak meg, hogy a 2005-2015 közötti időszakot a “Roma integráció évtizedévé” nyilvánítják. Az erről szóló nyilatkozatot a részt vevő országok miniszterelnökei 2005. február 2-án írták alá Szófiában.
A második Gyurcsány-kormány első tizenkét hónapjában mindössze annyira futotta, hogy 2007. április 3-án megtartotta alakuló ülését a Roma Integrációs Tanács, amely a korábbi Cigányügyi Tárcaközi Bizottság utódja lett. Ezzel a korábban meghatározott, de végre nem hajtott feladatokat új elnevezésű, de lényegileg a korábbi mechanizmus szerint működő struktúrába helyezték. A nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman véleménye is ez. Az átnevezett struktúra lényegét tekintve változatlan maradt: konzultatív, koordinatív szerepe van, így kérdés, hogy ezen új szervezet a régit meghaladó hatékonysággal tud-e működni.
A következőkben pedig szólnunk kell az anyagi támogatás rendszeréről is. A szocialista kormányok a 2000-es költségvetési évet követő esztendőkben évente több száz millió forinttal csökkentették a kisebbségek állami támogatását. Az országos kisebbségi önkormányzatok éves működési költségeinek fedezetéül szolgáló előirányzat 2005-2008 között befagyott, ami az éves inflációt tekintetbe véve jelentős reálérték-csökkenést eredményezett.
2009-ben átlagosan 4-4,5 százalékkal megemelték az előirányzatot, így öt év alatt egyetlenegyszer került sor korrekcióra az országos kisebbségi önkormányzatok támogatásában, és az is olyan alacsony szinten, amely az infláció egy évre vetített mértékét sem érte el. Ezt szakmai szempontból teljesen elfogadhatatlannak tartjuk. A helyi kisebbségi önkormányzatok és szervezetek támogatása 2004 óta szintén nem növekszik, befagyott, akárcsak az országos kisebbségi önkormányzatok támogatása.
A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatási összege 2003-ig folyamatos mértékben emelkedett, bár az emelés százalékos értéke rendszerint alatta maradt a mindenkori éves inflációnak. Változást hozott a közalapítvány számára a 2004-es év, amikor a központi támogatás kiadási előirányzata az előző évi 663 millió forintról 500 millió forintra csökkent, a támogatási előirányzat összege pedig 391 millió forintra.
A kisebbségi önkormányzatok számára megítélhető támogatás összege így jelentős mértékben, 41 százalékkal csökkent. A fenti megállapításokat a kormánynak a kisebbségekről szóló J/92. számú jelentésből idézem. A NEKK támogatási összege 2006-2008 között 500 millió forintos szinten maradt, 2009-ben ez már csak 462 millió, a 2010-re tervezett költségvetésben ez már csak 370 millió forint, vagyis 26 százalékos csökkentést jelent.
A roma integráció ügyében sem jobb a helyzet. Jelzésértékű, hogy 2007. évi költségvetésében a kormány a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatására nem tervezett. 2009-ben pedig a romatelepek felszámolását célzó költségvetési előirányzatot tervezték nulla, azaz nulla forinttal, majd a fideszes módosító javaslat nyomán 1 milliárd forintra emelték az előirányzatot, azonban a Gyurcsány-kormány egyik utolsó intézkedéseként ezt az összeget is zárolták.
A magyarországi kisebbségek ügyében tehát a kormány nem egyeztet, a támogatásokat részben befagyasztotta, részben csökkenti. Ehhez a Fidesz és a KDNP képviselői nem kívánnak semmilyen támogatást nyújtani, a kormány beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot ezért képviselőcsoportunk elutasítja.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
