BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkalmi munkavállalói könyv vagy az alkalmi munkavállalás - mint egy új típusú, a hagyományos munkavállalástól eltérő foglalkoztatási forma - első szabálya 1997-ben született meg, egy mezőgazdasági tüntetést követően terjesztette be a kormány a parlament elé.
Ekkor az alkalmi munkavállalást kizárólag magánszemély részére engedélyezte a törvény, és szabályozta természetesen az így elvégezhető munkanapok számát, valamint a kifizetett munkadíjat is. Tehát hangsúlyozom: első alkalommal kizárólag magánszemély lehetett a munkáltató alkalmi munkavállalással kapcsolatos feladatok szerződésbe foglalására, illetve megállapodásra. A változás ezt követően 2000-ben következett, amikor az alkalmi munkavállalást kiterjesztette a már elfogadott törvény a munka törvénykönyve hatálya alá tartozókra, a közalkalmazottak jogállásáról, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra, de csak kizárólag az alaptevékenységen kívüli tevékenységre. A kifizetett munkadíj is változott, az akkori összegek közül a legalacsonyabb 1200 forint volt, a legmagasabb pedig 4000 forint.
(11.50)
Szeretném megjegyezni, hogy 2002-ben a munkavállalók kezében levő alkalmi munkavállalói könyveknek a száma 40 ezer volt. Még egyszer hangsúlyozom: 40 ezer, hiszen most már közelíti a másfélmilliót az alkalmi munkavállalói könyvek száma.
Ezután ismét változás következett, kormányváltást követően, amikor az új szabályok szerint csökkentett mértékű közteherjegy alkalmazása vált lehetővé abban az esetben, ha munkanélkülit foglalkoztattak.
Ezután 2005-ben ismét változás következett, ekkor jelentette be az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a kék könyv bevezetését - bizonyára emlékeznek rá -; ez lett volna az a csodafegyver, ami lehetővé teszi majd a foglalkoztatás bővítését és a munkanélküliség csökkentését. Nos, ami azt illeti, valóban bővült, de nem a foglalkoztatottak száma, hanem az alkalmi munkavállalói könyveknek és az alkalmi munkavállalásból élőknek a száma. Elhangzott már többször, hogy milyen magas a kézben levő alkalmi munkavállaló könyvek száma, de ehhez még hozzátársul az is, hogy így 2009-ben a 2007. évihez képest is több mint 40 százalékkal nőtt az alkalmi munkavállalás mértéke, és több mint 3 millió munkaórával dolgoztak többet így az emberek. Nos, ez együtt jár megítélésünk szerint a munkanélküliség növekedésével és azzal, hogy a munkavállalók nagyon nehéz helyzetben vannak, ha el akarnak helyezkedni.
A benyújtott törvényjavaslat egyik célja a feketemunka-vállalás, illetve a feketegazdaság visszaszorítása vagy kifehérítése lenne. Ennek a célnak így ebben a formában ez a törvényjavaslat nem fog megfelelni, különböző okok miatt, amelyekből szeretnék néhányat megemlíteni.
A törvényjavaslat a hatályos szabályozással ellentétben egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy kik lehetnek a most egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonynak nevezett foglalkoztatási formában akár a munkáltatói, akár a munkavállalói oldalon, mert csak néhány korlátozó rendelkezést fogalmaz meg a javaslat. Így például azt, hogy természetes személy munkáltató kizárólag háztartási munka esetében lehet foglalkoztató, illetve nem létesíthető egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszony olyan felek között, akik között a szerződés megkötésekor a munka törvénykönyve hatálya szerint történt már meg a foglalkoztatás. Ezzel teljesen egyetértünk, államtitkár úr, mert ez egyértelműen a munkavállaló érdekeit szolgálja, vagyis azt szolgálja, hogy ha valakit már alkalmaznak egy feladat ellátására, ne legyen oka és joga a munkáltatónak felmondani akár a határozott idejű, akár a határozatlan idejű munkaszerződést, és helyette alkalmi munkavállalóként foglalkoztatni tovább a dolgozóját. Ezzel teljesen egyetértünk.
De hadd mondjam el, hogy mely dolgokat látjuk aggályosnak. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a természetes személy kizárólag és csakis háztartási munkára vehet fel valakit egyszerűsített foglalkoztatási viszonyba. Ezzel akkor van probléma, ami itt már elhangzott, a mezőgazdasági bizottság tagjai is emlegették, és korábbi vitáinkban is sokszor felmerült, amikor szüret van. Tehát innentől kezdve természetes személy csak akkor vehet fel valakit, mondjuk szüretkor, alkalmi munkára, bocsánat, egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszonyra, ha vagy mezőgazdasági őstermelő, vagy pedig egyéni vállalkozó. Ellenkező esetben nem teheti meg. Most kérdem én: mit fog tenni, mondjuk, a munkaügyi ellenőrzés, ha az őszi szüretkor elindul a hegyoldalba akár a kommandósok vagy a vám- és pénzügyőrség alkalmazottaival együtt? Mi fog akkor történni?
A másik aggályunk pedig az, hogy a ma még hatályos törvény szabályozza, hogy egyrészt a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató, illetve - mint említettem - a köztisztviselők jogállásáról, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató csakis és kizárólag alaptevékenységen kívüli tevékenységre foglalkoztathat valakit ebben az alkalmi jogviszonyban. Ez a szabály most hiányzik a törvényjavaslatból. Aggályosnak tartjuk ezt. Csak nem olyan cél fogalmazódik meg vagy olyan koncepció, hogy esetleg az állami vagy önkormányzati intézményekben, óvodákban, iskolákban, egészségügyi, szociális intézményekben alkalmi munkavállalóként foglalkoztassák ezentúl azokat, akik eddig hivatásszerűen látták el munkájukat? Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni, mert ha ez a szándék, akkor ez egyáltalán nem szolgálja a munkavállalók érdekeit, dolgozzanak akár polgármesteri hivatalban, akár óvodában. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a törvénynek ez a szabálya az új törvényben is elfogadásra kerüljön.
A törvénytervezet szerint, ha végignézzük, hogy milyen időket vagy időtartamokat dolgozat valaki az egyszerűsített foglalkoztatási formában, akkor itt eltérő szabályok vannak. Ezzel így önmagában nem is lenne probléma. A probléma azzal van, hogy a szabályok időnként ellentmondanak egymásnak. Szeretném felhívni, mondjuk, arra a figyelmet, hogy mi van a szabadság ügyében. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy a törvényjavaslat szerint szabadságot kell biztosítani a munkavállalónak, de ha a törvényjavaslatban az szerepel, hogy legfeljebb öt egymást követő naptári napon lehet alkalmi munkát végezni, akkor valaki magyarázza már meg nekem, hogy ezután milyen szabadság illeti meg a munkavállalót. Ugyanis a munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a szabadság a következőképpen néz ki: 25. életévétől 21 nap szabadság jár a munkavállalónak, háromévenként ugrik egy napot, a 31. életévétől pedig kétévenként egy napot. Tehát mondjuk, a legmagasabb szabadságot veheti igénybe az, aki már betöltötte a 45. életévét, neki jelen esetben már 30 nap szabadság járna.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Figyelembe véve az arányokat, ez azt jelenti, hogy öt napra vonatkozóan 0,4 nap illetné meg a munkavállalót. 0,4 napot még csak felkerekíteni sem lehet a munka törvénykönyve szabályai szerint. Lehet, hogy a törvényalkotónak nem ez volt a szándéka, de a benyújtott törvényjavaslat szerint ez következik a szabályokból. Ezen változtatni kell, mert így semmi értelme nincs, ez a tipikus esete a “nesze, semmi, fogd meg jól” elvének.
És akkor a közteherfizetésre visszatérve. Amint azt már a bizottsági ülésen is elmondtam, nagyon magasnak találjuk azt a köztehermértéket, amit a törvényjavaslat bevezetni és elfogadtatni kíván. Ez nem fogja megoldani a feketefoglalkoztatással kapcsolatos problémákat, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen trükkökkel vagy szabálytalanságokkal éltek eddig is a munkáltatók.
(12.00)
Nagyon jól emlékszünk arra az esetre, amely nagy port vert fel, amikor az állami beruházásból épülő, közpénzekből megvalósuló sztrádaépítésnél olyan varázsceruzát alkalmaztak a munkáltatók, amely csak egy adott ideig volt látható, utána eltűnt, ezzel visszaélve alkalmazták a kiszolgáltatott munkavállalókat, és megrövidítették a költségvetést.
Az is ismeretes, hogy amikor még a bélyeget kellett beragasztani, akkor vagy beragasztották, vagy nem. Megváltoztatták a munkaviszonyt, alkalmi munkaviszonnyá alakították át. Tehát tudjuk nagyon jól, hogy milyen visszaélésekre volt ez idáig példa, amit egyáltalán nem támogattunk. De azt, hogy most a jelenlegi köztehermértékhez képest kettő-, majd közel négyszeresére emelik fel a közterheket, ezzel aztán végképp nem tudunk egyetérteni, mert ez a változás pontosan ellenkező hatását fogja kifejteni, vagyis akik eddig még eleget tettek ebbéli kötelezettségüknek, azok sem fogják ezek után ezt a terhet kifizetni.
Még egyszer megismétlem, hogy szintén nem a munkavállalók érdekeit szolgálja az a lehetőség, hogy az elektronikus módon történő bejelentés a növénytermesztésben nem kötelező, ott elegendő, megelégszik ezzel a törvényjavaslat benyújtója, hogy jelenléti ívet vezessenek. A jelenléti ív vezetése nem felel meg az egyébként koncepcionálisan megfogalmazott, a munkavállalók érdekeit szolgáló célkitűzéseknek, ezért ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk.
Összefoglalva a frakciónk álláspontját, az esetben tudjuk ezt a törvényt támogatni, ha az elhangzott észrevételeinket figyelembe veszik, és a módosító javaslatainkat támogatni fogják, ellenkező esetben ezt a törvényt ebben a formájában nem támogatjuk, és nem szavazzuk meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
