SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán picit eufemisztikus volna, ha azt mondanám, hogy a vitában minden elhangzottra válaszolni kívánnék, merthogy viszonylag kevesebben is vagyunk már itt, akik a vitát végigkísérték az elejétől fogva, de néhány dolgot azért mégiscsak szóba hoznék.
Az első, hogy üdítő színfolt volt ez az előző napirendi ponthoz képest, merthogy nagyon komoly szakmai mezőben tudott maradni a vita, és úgy vélem, hogy személyeskedésektől is mentes volt, ezt a vitában részt vevő képviselő kollégáknak tisztelettel is e helyen megköszönöm.
Nagyon komoly szakmai polémia bontakozódott ki, érdekes módon legtöbbször nem is a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között, hanem ágazati érdekeket képviselő, megszólaló képviselők között. Ennek talán az egyik legékesebb színfoltja abban testesült meg, ami a mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség, illetve az ahhoz kapcsolódó adminisztráció ügye. Egyfelől például Borsos képviselő úr is a jogbiztonságot sértő módon élte meg azt a helyzetet, hogy akár ott még írásbeli bejelentés sem szükséges, másik oldalon pedig akár Örvendi képviselő úr vagy mások is azt mondták, hogy milyen hihetetlen bonyolult ez a bejelentési mód, akár még azt is megköveteli az érintettektől, hogy ott a munkakezdés esetén egy jelenléti ívet vagy akár egy egyszerűsített munkaszerződést aláírjanak.
Ez komoly szakmai vita, ezt javasolom, hogy egymás közt intézzék el, és ahhoz képest alakítsanak ki majd egy álláspontot. Egyszerre a kettőt nem lehet érvényesíteni; vagy ez érvényesül, vagy az érvényesül a jogszabályban. És ezt minden irónia nélkül mondom, ez tényleg komoly szakmai dilemma, aminek a feloldásában biztosan fognak segíteni.
Abban biztosan nem volt különbség - és ezt köszönöm önöknek, bárhol ültek a parlamenti patkóban -, hogy annak a felvetésnek az életszerűsége, ahogy ez napirendre került, az a célokban és a helyzet anomáliáiban is indokolt volt.
(13.00)
Nem teszem meg én sem, hogy elmondjam, annak a másfél millió alkalmi munkavállalói könyvnek, ami ma felhasználásra kerül, a kísérő ellentmondásai hogyan jelennek meg a foglalkoztatásban, de azért szerintem azt mindannyian hevesen elutasítjuk, hogy mondjuk, a normál nyolcórás, a munka törvénykönyve által szabályozott munkaviszonyt kezdték átszervezni az alkalmi foglalkoztatásba, és nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a feldolgozóipartól kezdve a végén már a könnyűiparig nagyon sok helyütt, mindenhol, ahol egyébként munkaköltséget akartak csökkenteni vagy akár egy rugalmasabb foglalkoztatást érvényesíteni. Ez abszolút a munkavállalói érdekek ellen hatott, és ebben az értelemben nagyon komolyan elgondolkodtam azon, amit V. Németh Zsolt képviselő úr mondott a jogbiztonság erősítése és az ehhez kapcsolódó szakmai polémia vagy gondolkodás terén.
Szeretném még szóba hozni, és nyilvánvaló - ne értsék félre, hogy ezt így mondom -, ezt az előterjesztést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseli, de ebben az előterjesztésben, mint általában a kormányzati előterjesztésekben, több tárca szempontjai, elvárásai is érvényesülnek, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumé éppúgy, mint akár a Pénzügyminisztériumé. Vannak olyan kérdések, amelyekben, ha úgy tetszik, mi befogadók voltunk ennél az előterjesztésnél, úgy vélem, leginkább az agráriumot érintő kérdések voltak ilyenek. E tekintetben szívesen vesszük, ha ebbe a szakmai vitába akár még több szereplőt is bevonva keresnek jó megoldásokat.
Amit még szeretnék szóba hozni: mi arra törekedtünk, és ezt nem vitatták el tőlünk, a későbbiek során akár még módosító javaslatok révén biztosan lehet továbbformálni, hogy a meglévő anomáliákat felszámoló, ugyanakkor egy egyszerűbb foglalkoztatást lehetővé tevő munkaviszonyt hozzon létre. Hozzáteszem, itt, a költségek oldalán korábban Bernáth Ildikó tette szóvá, hogy jelent-e valamifajta megtakarítást az elektronikus bejelentés. Igen, az az adminisztratív tehercsökkenés, amit most ezáltal megszüntetünk, több száz millió forintos tehercsökkentést fog jelenteni. Ebben a mai világban ez sem elhanyagolható szempontja egy ilyen előterjesztésnek.
Külön szeretném Velkey képviselő úrnak is megköszönni, hogy többször, több ízben és nagyon komoly szakmai beltartalommal vett részt a vitában, ezt érdemi módon köszönöm. Ha ezek között van olyan, amit egyébként a módosítóba is bele tudnak illeszteni, és ehhez megszerzi a parlamenti frakciók támogatását, akkor azt örömmel fogom fogadni. Több olyan pont volt, ahol én is úgy éreztem, hogy egy-egy jól megszerkesztett módosítóval akár még konszenzussal is lehetne egy-egy ponton javítani az előterjesztésen.
Az pedig, hogy ezt elkapkodva hoztuk ide, ez relatív. Azt hiszem, az elmúlt egy-másfél év vagy talán még hosszabb idő eltelt azzal, hogy az előterjesztés során folyamatos szakmai vitát folytattunk. Csak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban háromszor vagy négyszer volt ez az előterjesztés. Úgy vélem, ennyi idő alatt azért azt biztosan nem lehet mondani, hogy ez egy nagyon kapkodós tempó lett volna. Nyilvánvaló, miután ezernyi érdek csap össze ebben az előterjesztésben is, olyat kínálni, ami egyszerre elégíti ki a minden oldalon ülő, minden szakmai ágazati lobbit képviselő kollégák elvárásait, nem lehet. Azt kell nézni, hogy egyébként a munkavállaló szempontjából, a foglalkoztatás biztonságának, a foglalkoztatás legalitásának elősegítése szempontjából ez egy vállalható előterjesztés-e vagy nem, az összes többiben pedig nyitottak vagyunk, hogy módosító indítványokkal segítsék a jogalkotói munkát.
Köszönöm, hogy részt vettek a vitában. Akik még dolgoznak, azoknak jó munkát kívánok. Várom önöket a részletes vita során is, ugyancsak egy ilyen szakmai attitűdű beszélgetésre, vitára.
Köszönöm tisztelettel, alelnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
