VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úttörő kezdeményezés volt az alkalmi munkavállalói kiskönyv bevezetése Magyarországon európai viszonylatban is akkor, amikor ez bejött, és hallhattuk, hogy milyen stációkon ment át ez a jogszabály, amely ennek a kereteit rögzíti. Én nem szeretnék erre kitérni, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ha az új törvényjavaslatról beszélünk, először számba kell vennünk azokat a következményeket, amelyek a jelenlegi szabályozás eredményeként ma jellemzők. Ezt helyesen teszi különben alapvetően az előterjesztés is, számba veszi azokat a problémákat, amelyek miatt változtatni kell a rendszeren. Alapvetően egyetértünk azzal, hogy változtatni kell, sőt egyetértünk a változtatás rögzített irányaival is. Abban azonban vitánk van, hogy ezeket az irányokat, azokat a célokat, amelyeket joggal vet fel az előterjesztő, az előttünk lévő szabályozás meg is tudja oldani.
A legfontosabb probléma, amely jellemző a mai rendszerre, a visszaélések gyakorisága. A legalapvetőbb probléma az, hogy a szándékolt foglalkoztatási kifehérítéssel szemben minden mértékadó tanulmány egyértelművé teszi, bár ezt így nem szokta kimondani, szürkítette a foglalkoztatást azzal, hogy nem az illegalitásban lévő vagy a nem legális foglalkoztatottakat tette legális foglalkoztatottá, hanem a rendes, normális munkaviszonyban lévő embereket tolta át az alkalmi munkavállalók közé. Úgy gondolom, hogy ez alapvetően szürkítésnek nevezhető, tehát épp ellentétes hatása van a folyamatnak, mint amilyen célt szolgált az alapjavaslat. Ez a legnagyobb probléma.
Probléma még az, hogy bizonyos, a mindennapi életben hétköznapi szinten meglévő alkalmi, úgy is mondhatjuk, hogy rendszeres alkalmi foglalkoztatásra nem adott megfelelő megoldást a jelenlegi gyakorlat. Nagyon kevesen vannak ebben a rendszerben olyan foglalkoztatottak, akit valóban a háztartásban foglalkoztatnak, de aki alkalmi módon, de rendszeresen például gyermekfelügyeletet vállal, vagy háztartásban kisegítést vállal, ezekre nem ad rugalmas, jó megoldást a jelenlegi szabályozás; ezért ezek az illegális foglalkoztatottak között maradtak, ami a munkavállaló számára sem jelent védelmet, és nem jelent közteher-befizetést sem.
Nem akarom részletesen szaporítani a szót, a jelenlegi probléma rengeteg gondot jelent. Az államtitkár úr joggal hivatkozott az adminisztratív nehézségekre, joggal hivatkozott az adminisztratív szabályok kikerülésére, joggal hivatkozott arra, hogy a beírásokat kitörlik, joggal hivatkozott arra, hogy a beírásokat nem teszik meg. A munkavállalók kiszolgáltatottságának nagyon sok elemét tudjuk sorolni, amikor a jelenlegi helyzetet elemezzük. A cél, amelyet számomra is elfogadott irányban tűz ki a javaslat: legalizáljon foglalkoztatást, tehát fehérítse a gazdaságot, jogviszonyt adjon a munkavállaló számára, ezzel védje a munkavállalót, biztosítsa számára azokat az ellátásokat, amelyek a munkaviszonyhoz kötődtek, és fontos, hogy életszerű legyen, vagyis minden alkalmi típusú, idényjellegű foglalkoztatás beférjen.
Mindez csak akkor működhet a gyakorlatban, ha érdemes ezt az eljárást választaniuk az érdekelteknek, a munkavállalónak és a munkaadónak, vagyis ha megfelelő érdekeltségi rendszer van a dolog mögött. A jelenlegi javaslat legnagyobb hibája a megfelelő érdekeltség hiánya. Ha érdemi különbség van a járulékfizetési kötelem között egy speciális eljárás esetében és az általános, univerzális eljárás esetében, mindig alapvető cél a speciális, könnyebb, kisebb befizetési kötelmet jelentő eljárás felé menni, ezért a legjobb megoldás az lenne, ha egységesen alacsony közterhek jellemeznék a foglalkoztatást. Akkor nem kellene tartanunk attól sem, hogy az alacsonyabb közteherfizetés irányába mennek el a szabályokat kikerülve a munkaadók. Még egyszer mondom, jelenleg ez a gyakorlat.
(12.10)
Nyilván annak, hogy érdemben csökkentsük a közterheket, annak több akadálya van, ebbe nem szeretnék most belemenni. Azt gondolom, hogy az út hosszú távon csak ez lehet. Amikor speciális foglalkoztatási viszonyokat állapítunk meg, jelentősen a normális eljárásban foglalkoztatottakénál alacsonyabb közterhekkel, mindig felmerül a lehatárolás problematikus volta és a visszaélések veszélye, hisz nagy az anyagi érdekeltség is a visszaélések irányába való elmozdulásra, vagyis arra, hogy olyan embereket is ebbe a foglalkoztatási formába toljanak át, akiket különben nem szándékszik a jogszabály kedvezményezni e tekintetben.
Érdemes belemennünk ennek kapcsán a részletekbe. Az első, legfontosabb kérdés a lehatárolás ügye. Nagyon helyesen fogalmaz meg olyan szabályokat a jogszabálytervezet, amely akadályozza a normál munkavállalók áttolását az alkalmi foglalkoztatásba, ezzel a magam részéről teljesen egyetértek. Egyetértek azzal is, hogy természetes személy csak háztartási jellegű tevékenységben foglalkoztathat, hisz akkor, amikor nagy mennyiségben van szükség idényjellegű munkára vagy alkalmi foglalkoztatásra, az már professzionális tevékenység, és ezt, hogyha az agráriumról beszélünk, akkor mezőgazdasági vállalkozói tevékenység formájában végzi az illető személy.
A megkülönböztetéssel, amely a fogalmak lehatárolásánál jelenik meg a jogszabályban, alapvetően szintén egyetértünk, tehát hogy mi tartozik a háztartási, mi tartozik az idényjellegű, mi tartozik a növénytermesztési idényjellegű, és mi az alkalmi foglalkoztatottak lehatárolásába. Ugyanakkor azzal már problémánk van, hogy a háztartási típusú foglalkoztatásban miért kell kizárni az egyenes ági leszármazottat vagy közvetlen rokont. Életszerű példákat lehet sorolni arra, hogy ilyen jellegű igény joggal megfogalmazódhat, szerintem nem a kijátszást segítené, ha itt is lehetne alkalmazni ezt az eszközt, hanem segítene a foglalkoztatás, a valódi foglalkoztatás legális megjelenésében.
A legnagyobb probléma, ha az általános oldalról közelítünk, az anyagi érdekeltségben van, és ehhez a 40 százalékos fizetési kötelemhez kötődik. Ez rendkívül magas, nem teszi érdekeltté a munkaadót abban, hogy elmozduljon ebbe az irányba. Számomra nem megmagyarázott a jogszabályból, az érvelésből sem, hogy miért tesz különbséget az alkalmi és az idényjellegű között a tekintetben, hogy érvényes-e a 40 százalékos szabály, vagy nem érvényes. Alapvetően tehát csökkenteni kellene a 40 százalékot, szerintem érdemben, különben nem lesz reális előrelépés a következménye a jogszabály-megfogalmazásnak, és nem szabad az alkalmit kizárni ebből a körből, vagyis az idényjellegű mezőgazdasági vagy növénytermesztési és háztartási tevékenység mellett az alkalmi esetben is alkalmazni kellene a csökkentett és egyszerűsített eljárást.
Alapvetően problematikusnak érzem a jogszabályban azokat a mentességi irányokat, amikor az írásbeliség kötelezősége alól felmentést ad a szabálytervezet. Ezt az alkalminál teszi meg, és megteszi még a növénytermesztésben az idényjellegű munkánál. Nem értek vele egyet. A munkavállalónak védelem kell, ehhez dokumentum kell, ha a munkavállalónál nincs dokumentum, akkor a kiszolgáltatott helyzetén nem tud változtatni. Lehet, hogy ez többletadminisztráció, de azt gondolom, ez rugalmasan megoldható. Felmerül, hogy a növénytermesztés esetében idényjellegű munkánál úgy lehet ezt megoldani, hogy az amúgy is elkészített jelenléti ívből kap egy példányt a munkavállaló. Ez jó irány, de csak akkor, hogyha az hitelesített dokumentum, ha nem hitelesített, akkor vissza lehet élni vele, és nem használható, a munkavállaló nem tudja érvényesíteni a jogait egy egyszerű, hétköznapi fénymásolattal.
A következő irány, amivel alapvetően egyetértünk, de tovább kellene még lépni, az elektronikus adatszolgáltatás és -rögzítés. Az, hogy ez előre történik, és elektronikusan, nagyon helyes, ennek ma a feltételei reményeink szerint adottak, ugyanakkor bővíteni kellene. Részletesen szabályozza a tervezet a telefonon való bejelentkezést. Én felvetem, hogy az SMS irányába is el lehetne mozdulni, természetesen itt is meg kell oldani az egyedi azonosítást, tehát a visszaélések elkerülését. Szerintem ehhez a technikai feltételek ma már adottak. Minél több lehetőség van az elektronikus irányú adatrögzítésre, annál rugalmasabb a rendszer, és annál jobban tudja a munkavállalók, illetve a munkaadók igényeit a bejelentési kötelemnél biztosítani.
Bernáth Ildikóval egyetértve: a szabadsággal kapcsolatos szabályozás alkalmi és idényjellegű munkánál nehezen értelmezhető és nehezen alkalmazható, tehát ezt problémásnak látjuk.
Most még a növénytermesztésben az idénymunkával kapcsolatos speciális szabályokról szeretnék beszélni, ami egy alternatív megoldás választását is lehetővé teszi. E tekintetben is hangsúlyozni kell, hogy a magas teher nem lesz abba az irányba megfelelő érdekeltséget teremtő, hogy valóban megjelenjen a konkrét adminisztrációigény a munkaadók részéről, tehát hogy bejelentsék a munkavállalást.
Problémásnak tartom az évi egyszeri bejelentkezés ügyét. A mezőgazdaságban az idénymunka az év több időszakához kötődik, az évi egyszeri, júniusra kötött bejelentés, illetve befizetési kötelem szerintem túl nagy időtávot fog át. Jó lenne negyedévi ütemben biztosítani ezt a befizetést és a lejelentkezést, ez már egy rugalmasabb lehetőséget teremt arra, hogy valóban a konkrétan várható és előre tervezhető idénymunkaigényhez kötődően jelenjen meg az előlegfizetés, és ehhez kötődően jelenjen meg majd az elszámolás. Itt is létkérdés az írásbeliség. Az a kitétel, hogy csak a munkavállaló kérésére kell az írásbeliséget biztosítani, kiszolgáltatott munkavállalók esetében egyszerűen azt eredményezi, hogy aki ilyen papírt kérne, azt biztos nem fogják felvenni dolgozni, vagyis elő kell írni az írásbeliséget, és azt számon kérni.
Beszéltem már a jelenléti ív hitelesített formában való alkalmazásáról ebből a célból, ezt megfelelőnek gondolom. Úgy gondolom, hogy a jelenléti ívek ötéves megőrzése és a papír alapú regisztráció ebben a formában nem életszerű. A mezőgazdasági vagy növénytermesztési idénymunka esetében is mindenképpen elő kell írni megfelelő ütemben ez elektronikus adatszolgáltatást és -rögzítést. Ez havi gyakorisággal, de szerintem heti gyakorisággal is megoldható, hisz megtörténik a foglalkoztatás, elkészülnek a jelenléti ívek, ezeket le kell dokumentálni - ezt heti gyakoriságú elektronikus rögzítéssel meg lehetne oldani, főleg hogyha az rugalmasabb lenne. A havi is jó, de most semmilyen időbeli ütem nincs az előterjesztésben, és ez így meggyőződésem szerint probléma.
Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a cél, amit a javaslat megfogalmaz, és amit el kíván érni, az helyes, az támogatandó. Az eszközök, amelyeket felvillant, jó irányba tett bátortalan lépések. Az érdekeltségi rendszer alapvetően nem elegendő, ebből adódóan szerintem ez a javaslat csak érdemi, jelentős módosításokkal válhat elfogadhatóvá, és érheti el azokat a célokat, amelyeket a javaslattevő megfogalmazott, illetve amely problémák kezelése valóban előttünk lévő fontos feladat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
