BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, mélyen tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, államtitkár úr, a szólás lehetőségét. Hozzáteszem, Tatai-Tóh András úr meg ne kérdezze, hogy mi közöm a felsőoktatáshoz. Pusztán csak annyi, hogy éveken keresztül tanítottam mérnöktanárként, azonkívül pedig Békés megyében van három kara egy egyetemnek, és fontosnak vélem, hogy ezekben a kérdésekben odafigyeljek az önök törvényhozására. Tudniillik általában szokott szekálni azzal, hogy mi közöm hozzá, és szakmám-e, ehhez is értek - nem. Úgyhogy, ha netántán tévedek, akkor bocsánatos bűn legyen az ön részéről is. És kérem, hogy akkor autentikusan próbálja helyre tenni, de ne azzal válaszoljon, és kezdem mindjárt az elején, hogy nem olvastam el a törvényt, mert ezt ön mindig el szokta mondani mindenkiről, sőt azt is, hogy nem ért hozzá. Nem tudom, önnek milyen végzettsége van, de ne sértegessük egymást tovább, mert ugyanarra a szintre züllenék, mint ön.
Szóval, a felsőoktatás és oktatás a jövő kérdése. Ezért Tatai képviselő úr és államtitkár úr, úgy gondolom, hogy amikor ezekhez a kérdésekhez törvényi szabályozással nyúlunk, nagyon megfontoltan, koncepciózusan, stratégiával rendelkezve kell törvényt alkotni, módosítani. Azt sem értem, hogy nyolc év alatt miért volt olyan sűrűn a felsőoktatásról szóló törvény módosítgatva, mert az az igazság, hogy ha valamit sűrűn javítgatunk, akkor az alapvetően rossz, átgondolatlan. Nos, úgy gondolom, hogy biztos alapra kell építeni, ilyen maga az oktatás, benne a felsőoktatás is mint egy magasabb szint. Úgy látom, hogy a kormánynak most már nyolcadik éve nincs valójában koncepciója, stratégiája sem a felsőoktatást illetően, és itt van teljesen igaza Hoffmann Rózsa képviselő asszonynak, és ez alapvetően bizalmatlanságot szül.
Sőt, alátámasztom dr. Hoffmann Rózsa vélekedését a bizalmatlanságról. Tudják, minden egyes törvényjavaslatnál azzal kell kezdenem, hogy te jó isten, fel tudom-e fedni igazából, hogy mi a kormány szándéka, vagy sem. Ugyanis a kormány őszintétlen. Nincs őszintesége, és mindenhol valahol sandaság van mögötte. Ezt megtapasztaltam az elmúlt majdnem nyolc évben. Szeretném, ha ezek a sandaságok nem érvényesülnének, mert úgy gondolom, fontos törvényeket ebben a Házban konszenzussal, szakmai hozzáértéssel és a nyilvánosság támogatásával kellene hozni. Persze, a demokráciát sajátos módon értelmezem, de valószínűleg azok a szabályok jók, amelyeket elfogad a társadalom. És ha nem fogadja el, vagy valami mögöttes szándékot lát, akkor úgyis meg fog bukni idővel. Szóval, a bizalmatlanság ebből ered, tisztelt államtitkár úr. És ne rója föl nekünk, mert úgy gondolom, nem a mi hibánk, hanem ilyenné tették az elmúlt több mint hét év kapcsán a vélekedésünket, hogy bizalmatlannak kell lennünk sok esetben az önök által beterjesztett dolgokkal szemben.
Ezt állítom, mondom még egyszer, amiatt is, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban is mindig hiányolom a stratégiát, a koncepciót, kidolgozottságot. Márpedig így sehol sem lehet dolgozni. Tudják, egy kisvárosban egy polgármesternek oda kell figyelnie az oktatásra, miután fontosnak tartja, és a jövőt képviseli az oktatás szervezésével. Nagyon hosszú viták, hosszú éjszakák átgondolt helyi jogszabályalkotása, ennek széles körű megvitatása, konfliktusok felvállalása a vitában alapozhatja meg a helyes és jó döntést. Magam is jó párszor éjszakáztam különböző, közoktatást érintő kérdésekkel kapcsolatban, többek között az integrált oktatással kapcsolatban, amivel személy szerint nem értettem egyet, de a törvény előírta, és köteles voltam végrehajtani.
Akkor most térjünk a konkrét kérdésre: bolognai folyamat. Európában mindenhol kritizálják. A magyar kormány, a tisztelt parlament nem jutott el odáig, hogy ezt a bolognai folyamatot kritika tárgyává tegye. Nem jó, nem jó! Rengeteg ellentmondással bír. Tessék megmondani, milyen jogcímen hirdeti meg egy egyetem azt, hogy hölgyek, urak, iratkozzatok be hozzám az alapképzésre, három év, és egyetemi diplomát kaptok. Akkora átverésshow az egész! A hároméves képzettség nem képzettség, ez semmi. A mai napig nem mondtuk meg a társadalomnak azt, hogy hölgyek, urak, aki beiratkozik az egyetemre, nem kap diplomát három év után, hanem kap egy darab papírt, ami az érettséginek egy valamivel emeltebb változata. És erre nem tart igényt a munkaerőpiac. (Dr. Pósán László: Így van.)
(20.40)
Ők a régi magyar egyetemen végzett mérnökökre, pedagógusokra, szakemberekre tartanak igényt, és nem a hároméves maszatolásra. Szóval, azért jó lenne tudni a tárcának, hogy mi a reálszféra vélekedése ezzel kapcsolatban.
Szóval, a bolognai folyamatot kritika alá kellene vonni - rengeteg ellentmondással küszködik -, és talán nem is kellett volna ilyen gyorsan belevágnunk, bár ez nem a jelenleg regnáló miniszter és államtitkár úr problémája, hanem Magyar Bálint erőltette rá az országra (Arató Gergely: Pokorni Zoltán.) a gyors bevezetését. De úgy gondolom, hogy lassabban kéne ebben a kérdésben lépnünk, tudniillik ezekben a kérdésekben - oktatásban -, ha valamilyen negatív folyamatot elindít egy törvényjavaslat, az hosszú éveken keresztül rányomja a bélyegét. Az idő alatt emberek mennek ki, gyerekek mennek ki az oktatásból nem mindegy, milyen minőségi kautélákkal, és milyen kárt okoznak, mondjuk, a jövőjüket illetően azért, mert egy törvény vagy egy átgondolatlan szabályozás jött létre. Úgyhogy, kérem, a felelősség az - és ezért szeretnék szólni, szeretném az önök felelősségét is előcsikarni abban -, hogy ha itt most rossz döntés születik, lehet, hogy 6-8 évig nem lehet helyre tenni azokat a hibákat, amelyek ezzel elkövetődnek.
Akkreditáció: én úgy gondolom, hogy nem tudom, miért kellett ehhez a szabályhoz hozzányúlni a törvényben, 5 évre levinni 8 év helyett, hisz 8 éves a képzés ciklusa. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell hozzányúlni. Aztán azt sem értem - és ezt már a szakma mondta nekem -, hogy ha az Akkreditációs Bizottságban ott lesznek alkalmasint a rektorok, többségében, akkor egy belterjes folyamat lesz, egymást lepacsizzák, a kicsiket pedig fölmorzsolják. Ez egy komoly veszély, úgy gondolom. Komoly veszély! Nem szabadna ennek teret engedni azzal, hogy megváltoztatjuk az Akkreditációs Bizottság struktúráját e tekintetben.
Vállalkozói közintézmény; el tudnám hinni azt, Tatai képviselő úr, ha nem olvasnám a 33. §-t a törvényjavaslatban. Tudja, ebben sok minden benne van, de fél nap is kell hozzá, hogy mindent megértsen belőle az ember. Lehet, hogy ön kiváló tehetséggel bír, de nekem ez még követhetetlen. Ráadásul ott van a Rózsa által emlegetett bizalmatlanság, hogy ugyan milyen folyamatokat indít el a vállalkozói közintézmény, és mi lesz a vagyonnal. Erre is vannak itt azért apró kérdések és válaszok is, amelyeket nem is tartok teljesen rossznak, de nem kimunkáltnak és nem kiforrott szabályozásnak. Valószínű, hogy nem oktatáshoz értő szakember állította össze, hanem vagy valami jogász, vagy ügyvédi iroda - kiszervezték ezt a kérdést is -, mert szerintem túlságosan jogászi szemlélettel van megírva ez a jó pár oldal is, ami túl bonyolult. Amúgy a magyar közoktatás szabályozása túlságosan bonyolult, jóval kevesebb szabály kellene, és jóval egyszerűbb megfogalmazás, amit a hétköznapi emberek is pontosan érthetnek esetleg - jó lenne.
A vállalkozói közintézménnyel kapcsolatban előttem is fölvetettek jó pár dolgot. Többek közt én attól tartok, hogy a vállalkozói közintézmény teszi lehetővé első lépésként a magánfőiskolák, -egyetemek és a fizetős kurzusok lehetőségét és elterjedését, és később az lesz, mint most Ausztriában, hogy tüntetnek a fiatalok, hisz kontraszelektív az egész folyamat, hisz akinek pénze van, tanulhat, az nem biztos, hogy esze is van hozzá, meg képessége, de tanulhat, mert pénze van. Így tehát a magyar egyetemek és főiskolák túlzott fizetős megoldásával és vállalkozói közintézményként való elterjedésével annullálódik a magyar felsőoktatás, amely a világon nagyon híres, és én ettől féltem a magyar felsőoktatást. Szóval, elszalad a ló, és nem lesz igazi magyar felsőoktatás, hanem mindenféle műintézmény lesz, amely ugyan ad papírt, csak éppen nem fog érni semmit sem.
Szóval, mi a szándék ebben is? Privatizáció, az állam kivonulása, költségvetési, fiskális restrikció, spórolás és kivonulni az oktatásból. Ha valaki kivon az oktatásból pénzt, az a jövőből von ki pénzt, úgyhogy, ha ez a szándék, akkor kérem, sürgősen felejtsék el, mert lehet kevesebb diákot képezni, de ahhoz megfelelő feltételeket kell biztosítani, hisz a jövő lesz olyan, amilyen a finanszírozása.
Az oktatási törvény módosítása, én úgy gondolom, csak átgondolt lehet, mert az átgondolatlanság kárt okoz. Még egyszer kérném azt, ha elmondanák őszintén, tisztelt kormánypártiak, hogy valójában mit akar elérni ezzel a törvénymódosítással a kormány, ha megpróbálnának egy kicsit őszinték lenni ebben a dologban. Mi a céljuk? A hazai tönkretétele? Tudniillik én attól is félek, hogy beözönlenek a külföldiek. Ha nem sikerült megvédeni a magyar kereskedelmet, a magyar agráriumot, a magyar egészségügyet és sok egyéb mást, ami magyar volt, legalább a felsőoktatásnál ne nyissuk ki a kapukat Európának úgy, hogy itt vállalkozzanak, és Magyarországon kitúrják a meglévő egyetemeket és főiskolákat, azaz ellehetetlenítsék a piacosodó felsőoktatási körülmények között; én úgy gondolom, hogy védjük meg.
Fölvetődik az a pletyka is, hogy ugyan ki kérte ezt a törvénymódosítást. Ez feltétele a költségvetési törvény elfogadásának, a szavazati gombok megnyomásának? Ez a vállalkozói közintézmény első lépés - majd követi a második, harmadik -, hogy privatizálódhassanak ezek az intézmények, helyesebben: a privatizáció útja előtt megnyíljon a lehetőség?
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nem vagyok rosszhiszemű, de bizalmatlan, ezt bevallom őszintén. Ez a törvényjavaslat szerintem nem megnyugtató jelenleg. Gondolják át, és egy higgadtabb, kimódoltabb, átgondoltabb, egyszerűbb törvényjavaslattal igyekezzenek előállni a felsőoktatást illetően, mert ez hibákat fog generálni, olyan szándékok érvényesülnek, amelyeket nem szeretnénk érvényesíteni, olyan piaci hatásokkal, amelyek negatív módon hatnának a felsőoktatásra. Én ettől féltem a magyar felsőoktatást. Értsék meg, nem szakemberként is úgy gondolom, hogy nagyobb türelem, alázat kell, hogy egy jó törvénymódosítást beterjesszenek. Ez most, úgy gondolom, talán nem jó. Nem vagyok biztos teljesen a vélekedésemben, de el merem mondani azt, hogy nem bízom benne, hogy ez egy jó szabályozás. Sok pontján így látom.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
