DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az akkreditációval kapcsolatosan elhangzott az a kijelentés, hogy az önakkreditálás veszélye, esélye teremtődik meg jóval nagyobb mértékben. Én ezzel ugyan egyetértek, csakhogy ennek milyen konkrét gyakorlati következményei lehetnek, arra hadd mondjak egy példát. A jelen felsőoktatási körülmények között az egy hallgatóra eső normatív támogatás értelemszerűen a doktori iskolák esetében a legnagyobb. Ha úgy tetszik, összintézményi szinten ez jelenti a komolyabb költségvetési támogatást, az alapképzés pedig jóval szerényebbet. Természetes, hogy minden felsőoktatási intézmény szeretne doktori iskolát önmaga számára. Amennyiben önakkreditálás van, akkor, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet fog előállni, hogy néhány nagyobb intézmény egymás között megállapodik, lepacsizza, létrehoz egy szindikátust és így tovább, és eldől igazából az, hogy ez a három vagy négy egyetem tud ilyen-olyan-amolyan doktori iskolát létesíteni, az összes többi meg nem, mert az akkreditációs feltételeket majd meghozza az a MAB, amelyben a Rektori Konferencia delegáltjai vannak. És nem az összes magyarországi felsőoktatási intézménynek lesznek ott delegáltjai, félreértés ne essék, ha csak a létszámot nézzük. Nem annak!
S nincs kétségem afelől, hogy a delegáltakat is alapvetően a nagy és erős egyetemek fogják tudni delegálni, kicsi a valószínűsége annak, hogy az ellenkezőjére lesz példa. Ebből a szempontból nem megnyugtató a helyzet, hogy valóban minőséget fog tudni ez ellenőrizni, hanem sokkal inkább erőpozíciókat tud majd bebetonozni. Nem hiszem, hogy ez a magyar felsőoktatás szempontjából kívánatos és jövőbe tekintő modell kell hogy legyen.
Köszönöm szépen.
